Az Ishikawajima-Harima Heavy Industries - ma már csak IHI Corporation néven ismert - cég már több mint egy évtizede fejleszti a tengeri áramlatok megcsapolására alkalmas technológiát. A vállalat 2017-ben az Új Energia és Ipari Technológia Fejlesztési Szervezettel (NEDO) kötött partnerséget, hogy teszteljék tervüket.

Februárban a projekt egy fontos mérföldkőhöz érkezett, amikor sikeres, három és fél évig tartó helyszíni tesztet hajtottak végre a Japán délnyugati partjainál lévő vizekben. A 330 tonnás prototípus a Kairyu nevet kapta, amely szó nagyjából "óceáni áramlatnak" fordítható. Szerkezete egy 20 méter hosszú törzsből áll, amelyet egy pár hasonló méretű henger szegélyez, mindegyikben egy-egy 11 méter hosszú turbinalapáthoz rögzített áramfejlesztő rendszer található – írja a ScienceAlert.

Amikor a berendezés egy horgonykötéllel és tápkábelekkel az óceán fenekéhez van kötve, képes úgy tájékozódni, hogy megtalálja a leghatékonyabb pozíciót a mélyvízi áramlatok nyomására történő energiatermeléshez, és azt betáplálja az áramhálózatba.

Japán egy olyan ország, amely nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagok importjától, hogy jelentős mennyiségű energiát termeljen ipara számára. Mivel a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa után a közvéleményben az atomenergiával szemben nőtt az ellenérzés, Japán arra törekszik, hogy technológiai képességeit a megújuló energiaforrások kiaknázására használja fel.

Sajnos a hegyvidéki japán szigetvilág kevés lehetőséget biztosít a szélturbinák hatalmas erdeinek vagy a napelemek mezőinek kialakítására. A szomszédos országoktól távoli elhelyezkedés miatt kevesebb lehetőség van arra is, hogy a megújuló energiaforrások ingadozásait energiakereskedelemmel ellensúlyozzák.

A hullámok alatt, a mélyebb vizekben termel jól az erőmű

Egy dolog van, amivel az ország rendelkezik, az a hatalmas tengerparti vízfelületek. Keleten az óceán az észak-csendes-óceáni örvény pedig pont alkalmas az áramlások megcsapolására kitalált erőműveknek. 

Az IHI becslése szerint, ha az áramlásban rejlő energiát hasznosítani lehetne, akkor az körülbelül 205 gigawatt villamos energiát tudna termelni, ami állítása szerint az ország jelenlegi energiatermelésével megegyező mennyiség.

Az óceán viharos mozgásában rejlő hatalmas potenciál az, ami miatt olyan nehéz azt energiaforrásként hasznosítani. A leggyorsabban áramló vizek a felszín közelében vannak, ahol a tájfunok is könnyen tönkretehetik az erőműveket. A Kairyut úgy tervezték, hogy nagyjából 50 méterrel a hullámok alatt lebegjen - maga a felhajtóerő egyrészt stabilizálja az eszközt, másrészt ez is biztosítja a szükséges nyomatékot a turbinák számára, de az áthaladó áramlatok indítják be az áramfejlesztést a lapátok megforgatásával. A lapátok mindegyike ellentétes irányban is forog, így a készülék viszonylag stabil marad.

Jöhet a nagyobb Kairyu

A Kairyu két-négy csomós (körülbelül egy-két méter/másodperc sebességű) áramlásban összesen 100 kilowatt teljesítmény leadására képes a mostani tesztek alapján. Egy átlagos tengeri szélturbina 3,6 megawattos teljesítményéhez képest ez apró mennyiségnek tűnhet, de mivel a Kairyu bizonyítottan sikeresen ellenáll annak, amit a természet rázúdíthat rá, hamarosan egy nagyobb testvért kaphat, amely akár 20 méter hosszú turbinalapátokkal termelhet energiát a víz alatt.

Ha minden a tervek szerint halad, a következő évtizedben talán már egy áramfejlesztő farmot telepíthetnek Japán partjaihoz, amely áramot táplál a hálózatba. Hogy a Kairyu valóban képes lesz-e a méretnövelésre, azt még nem tudni.

Hasonló elven alapuló, árapály-erőműveket az Európai Unió is nagyszámban akar telepíteni, hogy csökkentse a kibocsátását, valamint leváljon az orosz földgázról.

Kapcsolódó