Nyilatkozatháborúba torkollottak azok az egyelőre minden eredményt nélkülöző tárgyalások a Mol Nyrt. és a horvát kormány között, amelyeken az INA jövőjéről és a horvát olajtársaság további irányításáról kellene megegyezni. Az egyelőre parttalannak tűnő vitában a Mol egyértelművé tette, hogy nem kíván jelentősen feladni irányítási jogaiból, inkább megválik a részesedésétől.

A lehetséges eladást a piac egyelőre úgy tűnik, a rossz forgatókönyvek között tartja számon: erre utal, hogy a Mol árfolyama mintegy két és fél ezer forintot esett az INA eladásának szeptemberi felemlegetése óta. (Igaz, az esésbe belejátszott a norvég olajalap hírbe hozása is, persze nem függetlenül a horvát sztoritól.) A lehetséges vételárról ugyanakkor kevés szó esett eddig, pedig ma már ott tartunk, hogy a Mol menedzsmentje a társaság pénteki közleménye szerint felhatalmazást kapott az eladás előkészítésére is. Ráadásul azóta Ivan Vrdoljak horvát gazdasági miniszter kifejtette, egészen biztosan vissza akarják kapni horvát kézbe az INA-t.

Kapcsolódó

Az első összegszerű utalás Mosonyi György, a Mol felügyelőbizottságának elnöke által szeptemberben a Reutersnek adott interjúban hangzott el, aki a Mol INA-ba eszközölt teljes befektetését hárommilliárd euróban (mintegy 4 milliárd dollár) jelölte meg. Horvát lapvélemények azonnal megjegyezték, hogy ekkora összeget a horvát állam nem tudna kifizetni. Azóta Ivan Vrdoljak horvát gazdasági miniszter viszont már arról is beszélt a rádióban, hogy horvát nyugdíjalapoknál keresik a pénzt az INA részesedésre, aminek értékét az erről szóló tudósításban a Reuters 3,3 milliárd dollárra becsülte.

Érkezett ennél alacsonyabb összegre is becslés, a Concorde például 2,3 milliárd dollárra tette azt az összeget, amit az INA részesedés a piacon érhet, miközben a cég kapitalizációja a tőzsdei árfolyam alapján mintegy 6,8 milliárd dollárra rúg (a Molnak 49,1 százaléka van a horvát olajtársaságban). A KBC Securities elemzője korábban a HVG cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy kényszerértékesítésről lévén szó az egymilliárd dolláros vételár sem elképzelhetetlen.

Egy alkudozási folyamat közepette igen nehéz egy üzlet vételárát megbecsülni és mint láttuk, az előbb említett számok is meglehetősen széles sávban szóródnak. A Mosonyi által említett összeggel számolva ugyanakkor látszik, hogy az üzleti szempontból korántsem túl  jó éveiben járó INA EBITDA-jának - ami 2012-ben 782 millió dollárt, idén első félévben 304 millió dollárt tett ki, miközben a Mol-csoport teljes 2012-es EBITDA-ja 2,4 milliárd dollár volt - több mint tízszeresét érhetné a részesedés. Mivel a Mol csak a cég felével rendelkezik, az EBITDA értéknek is csak a fele gazdagítja őt, még ha az INA a csoport részét képezi is. Még a legalacsonyabb KBC-s becslés is azzal kalkulál, hogy az INA két és fél évi pénztermelését hozná azonnal a Mol számlájára. A Concorde becslése alapján ugyanez az érték már hatszoros, azaz hat év alatt termelné meg a cég ugyanazt az összeget, amit vételárként a Mol kaphatna a tulajdonáért egy esetleges eladás esetén.

A Mol mérlegére tekintve kiderül, hogy a társaság egy, a Mosonyi György által említett összeghez közeli vételárral hosszúlejáratú hitelei 85 százalékától megszabadulhatna, de még a Concorde által számolt árral is több mint a jelenlegi részvényár egyharmadával nőhetne a cég készpénzállománya az INA részesedés eladása esetén.

Negatívan értékelné az eladást ugyanakkor az S&P. A hitelminősítő múlt pénteken közölte: ha arról értesül, hogy a Mol nagy valószínűséggel csökkenti tulajdonosi részesedését, akkor a magyar szuverén osztályzat szintjével azonos besorolást állapíthat meg a magyar olajipari cégre, ami a Mol besorolásának egyfokozatú leminősítését jelentené. E döntést a Standard & Poor's arra alapozná, hogy szűkül a Mol tevékenységének földrajzi sokszínűsége, és a hitelminősítő nem venné figyelembe azt sem, ha a Mol megfelelő juttatásban részesülne a 49 százalékos részesedés fejében.

Pénteki elemzésében a hitelminősítő hangot adott annak a véleményének, hogy ha a Mol eladná INA-részesedését, akkor jelentősen növekedne a "gyenge magyar gazdasággal" szembeni kitettsége. Ilyen körülmények közepette a Standard & Poor's valószínűleg nem tartaná fenn a "BB" magyar szuverén hosszú távú adósosztályzatnál jelenleg egy fokozattal jobb besorolást a Molra - áll az elemzésben.

Mindazonáltal egy eladás esetén az S&P által említett negatív tényezők mellett azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora számviteli nyereséget jelenthetne a Molnak egy ilyen ügylet. Az INA könyv szerinti értékéhez képest sokkal magasabb vételár is szóba jöhet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezzel a 49 százalékkal elvileg a cég irányítása is együtt jár. Az pedig, hogy akár kiválthatja a Mol június végén mintegy 4,2 milliárd dolláros hosszúlejáratú hitelállományát vagy annak nagy részét, gyakorlatilag hitelmentessé téve a céget, még egy meglehetősen nagy egyszeri nyereséget is hozhatna, amely aligha lenne a részvényesek ellenére...

A szerző rendelkezik Mol alapú kötvényekkel

 

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!