A Credit Suisse UBS-nek történő eladása a legdrámaibb pillanat a globális bankszektorban a 2007–2008-as pénzügyi válság óta. Emellett komolyan reflektorfénybe helyezte azokat a reformokat is, amelyeken a globális pénzügyi rendszer az elmúlt 15 évben átment.

A legutóbbi válság óta a szabályozóhatóságok ugyanis arra törekedtek, hogy a rendszerszintű bankcsőd kockázatát nagyobb mértékben áthárítsák a betétesekről a kötvénytulajdonosokra. Ez szükségesnek tűnt a banki mérlegek megerősítése, a bankok közötti fertőzések elkerülése érdekében, illetve azért, hogy minél kevésbé kelljenek az adófizetők által finanszírozott mentőcsomagok.

Látszólag a Credit Suisse múlt hét végi megmentése teljesítette ezt a célt.  A Credit Suisse úgynevezett addidional tier 1 (AT1) kötvényeiből mintegy 17 milliárd dollárnyihoz köthető adósságot töröltek el annak részeként, hogy a rivális UBS átvette a bankot. Ez lényegében csökkentette az új tulajdonosok terheit, és olyan befektetőket sújtott, akik tudták, hogy kockázatos eszközöket vásároltak.

Ám ez azzal járt, hogy a kötvénytulajdonosokat durvábban kezelték, mint a részvényeseket.

A részvényesek ugyanis UBS részvényeket kaptak (22 Credit Suisse részvényért egy UBS-t), míg a kötvényesek semmit. Nem csoda, hogy az akció hatásai tovagyűrűztek a teljes 260 milliárd dolláros AT1 piacra.

Milyen kötvények lettek értéktelenek?

Amikor a kötvénybefektetők pénzt kölcsönöznek vállalatoknak, általában követelésük van a vállalat vagyonára, ha az nem tudja visszafizetni a pénzt – magyarázta a helyzetet a Financial Times. Az AT1 kötvényeket, a bankok által kibocsátott adósságtípusokat azonban szándékosan úgy alakították ki, hogy a befektetők követeléseit ne kelljen kielégíteni, ha bajba kerül a kibocsátó pénzintézet.

A bankoknak fenn kell tartaniuk bizonyos tőkemegfelelési szinteket, hogy saját tőkéjük arányban álljon eszközeik kockázattal súlyozott értékével. Az AT1 kötvények a bank teljes adósságának egy részét képezik, amely törlődik, ha a tőkemutató egy bizonyos szint alá csökken. Automatikusan megerősítik a bank tőkehelyzetét és így a magasabb besorolású követelésekkel rendelkező hitelezők, például a szenior kötvényesek javát szolgálják. Az automatikus törlődés mellett azonban a jelek szerint az AT1 kötvények követelése akkor is semmissé lehet, ha azt a szabályozó hatóságok úgy kívánják.

Az egyértelmű lejárattal nem rendelkező, de a kibocsátó által visszahívható AT1-ek befektetőinek viszonylag magas, 6-7 százalékos hozamot fizetnek, hogy kompenzálják a leírás kockázatát. A Credit Suisse esetében még magasabb volt a hozam, a bank tavaly 9,75 százalékos hozam mellett bocsátott ki AT1-es kötvényt.

A bank más hitelezői, például az elsőbbségi kötvénytulajdonosok vagy betétesek, sokkal alacsonyabb hozamot kapnak, de védik őket az AT1-ek és más kötvények, amelyek hátrébb állnak a kielégítési rangsorban csőd esetén. Ez nem is lenne probléma, ami a nagy felhördülést keltette, az a részvényesek megmentése.

Most akkor melyik a kockázatosabb?

A hagyományok szerint az AT1-es kötvényeknél is kockázatosabb kell legyen a részvény. A részvényekbe befektetők 6-7 százaléknál jóval nagyobb hozamot érhetnek el, ha a bank jól teljesít. Ha rosszul teljesít, akkor viszont esik az ár, sőt, csőd esetén nulla is lehet az értéke. Ez azonban most nem következett be. Ez egyes befektetők szerint a követelések hierarchiájának nyilvánvaló megsértésének tűnik, ami eddig példa nélküli.

A veszteségek elnyelésére szolgáló kötvények kibocsátására vonatkozó szabályozás átalakítása mellett az elmúlt évtizedben megnövelték az úgynevezett szanálási hatóságok mozgásterét is, hogy gyors döntéseket tudjanak hozni, ha egy pénzintézet mentésre szorul. Egyelőre kevés az erre vonatkozó precedens. A legnagyobb eddig a spanyol Banco Popular 2017-es csődje volt, ott azonban az AT1-es kötvények mellett a részvényeseknek is 100 százalékos veszteséggel kellett szembenézniük.

Fontos, hogy a kötvények kibocsátási tájékoztatójában szerepelt, a Finma, a svájci bankfelügyelet nem kötelezhető semmilyen kielégítési sorrend betartására a bank tőkéjét biztosító befektetők között. Ez azt is jelenti, hogy a kötvényekben megtestesített adósságot részben vagy egészben törölni lehet, még mielőtt a bank tőkéjének többi részét adó bármelyik befektetői csoportot veszteséggel elkönyvelésére kényszerítenék. A lap szerint ráadásul a Credit Suisse AT1 kötvények tájékoztatója tartalmazott egy olyan záradékot is, amely szerint azok leírhatók például olyan helyzetben, ha a bank állami segítségnyújtásra szorul.

A részvényeseknek sem tetszik az ügy

Azonban nemcsak az elértéktelenedő kötvények tulajdonosai fogják majd valószínűleg támadni az ügyletet, hanem az akció során kedvezőbb elbánásban részesülő részvényesek egy része is. 

Vannak már arra utaló jelzések, hogy egyes részvényesi csoportok számon fogják kérni a hétvégi döntés során hogyan tudták a svájci hatóságok megkerülni az ő beleegyezésüket.

A hatóságok részéről egyébként úgy magyarázták a részvényesek megmentését a kötvényesekkel szemben, hogy a rendszerszintű kockázatok kezelésére ez volt a legalkalmasabb mód. A részvényesek ugyanis abban az esetben nem kaptak volna semmit, ha hagyják a bankot csődbe menni, ennek azonban sokkal durvább tovagyűrűző hatásai lettek volna, mint a hétvégén összeeszkábált megoldásnak.

Mindezek ellenére azt, hogy a svájciak által alkalmazott megoldás komoly kérdéseket vet fel, jól jelzi, hogy hétfőn már az Európai Bankhatóság, az Európai Központi Bank és az Európai Egységes Szanálási testület is felhívta a figyelmet, az eurózónában továbbra is a részvényeseket fogják arra kényszeríteni, hogy viseljék a veszteségeket a kötvényesek előtt. Hangsúlyozták, a kiegészítő elsődleges alapvető tőkeelemek az európai bankok tőkeszerkezetének fontos elemei, és azok is maradnak.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!