Tovább, de az eddiginél kisebb mértékben - 15 bázisponttal - csökkentette az alapkamatot januárban a monetáris tanács, egyidejűleg megbolydult az állampapírpiac: a hozamok meglódultak felfelé, és szokatlan módon ez a rövid papírok tekintetében is igaz. Nem csökkent viszont a különbség a hosszú és a rövid hozamok között, ami rövid papírok fokozott kibocsátására ösztönöz - ennek tudható be a likviditási kincstárjegyaukciók heti rendszerességűvé válása.

Rendszeressé váltak idén a hathetes, úgynevezett likviditási kincstárjegy aukciók, idén eddig minden héten sor került ilyenre. Logikus válasz ez kibocsátói részről az aktuális piaci helyzetre, azaz arra, hogy a rövid papírok hozamszintje  meglehetősen alacsony a hozamgörbe hosszú végén található értékekhez képest. Az állam értelemszerűen minél alacsonyabb költséggel kívánja finanszírozni magát, s most e cél elérésének kézenfekvő módja a rövid papírok kibocsátásának előtérbe helyezése.

Másik oldalról ugyanakkor ott a folyamatos újrafinanszírozási kényszer (a lejáró papírok visszafizetése csak új papírok kibocsátásával oldható meg), ami a biztonság oldaláról nézve a hosszabb papírok felé irányíthatná a kibocsátási politikát. A biztonsági probléma ugyanis a papírok lejárata miatt jelentkezik (hiszen ekkor válik égetően szükségessé az újrafinanszírozás, azaz az új papírok mindenáron - hozamszinttől függetlenül - való kibocsátása), tehát minél későbbiek a lejáratok, azaz minél hosszabb az adósság hátralévő átlagos futamideje, annál jobb. A két ellentétes igényt nyilvánvalóan nehéz összeegyeztetni, általánosságban azt mondhatjuk, minél nagyobb a különbség a rövid és a hosszú oldal hozamszintje között, annál nehezebb ellenállni a rövid papírok kibocsátásnak. Ráadásul ezeket a papírokat általában könnyű értékesíteni, hiszen befektetői oldalon a rövid futamidő minimalizálja a kockázatokat, így bizonytalan kilátásokkal jellemezhető helyzetekben óriási lehet az e papírok iránti kereslet.

Besokalltak a befektetők

Az utolsó két likviditási kincstárjegy-aukción azonban még a biztonsági játékos típusú befektetők is besokalltak, ami meglátszik mind a benyújtott ajánlatok drasztikusan visszaesett volumenén, mind a ténylegesen kibocsátott mennyiségen.

Míg az első három januári aukción komoly mennyiségi emelést tudott végrehajtani az ÁKK, január utolsó aukcióján már csak a (folyamatosan 50 milliárdos) tervezett kibocsátást hajtotta végre, februárban pedig mennyiségcsökkentéssel volt kénytelen élni a felajánlást alig (korábban jellemzően többszörösen) meghaladó kereslet miatt. A gondokat legszembetűnőbben persze a hozamok jelzik (különösen, ha az eddig elmondottakkal összefüggésben nézzük őket). Az utolsó aukción a mennyiségcsökkentés mellett 3,27 százalékos átlag alakult ki, miközben az alapkamat 2,85 százalékra csökkent, miközben eddig a hozamszint általában a kamathoz igazodott, vagy inkább alulmúlta azt.

A rossz hangulatban persze a három hónapos papír hozama ugyanígy megugrott. Nemcsak a 3,15 százalékos átlag, de az annál szokatlanul nagy mértékben (8 ponttal) magasabb maximum is mutatja, hogy az egyébként komoly kereslet meglehetősen árérzékeny volt. Nem egyértelmű az üzenete annak, hogy ilyen körülmények közt az eleve magas (60 milliárdos) felajánlott tételt a korábbi gyakorlatot meghaladó mértékben, 80 milliárdra emelte a kibocsátó. Az egyéves kincstárjegyhozam is nagyot ugrott felfelé, az utolsó aukción 3,51 százalékos átlaggal keltek el a papírok.

A rövid papírok hozamának hirtelen felfelé lódulása a januári kamatdöntést követően történt,  a forintárfolyam ekkor kezdődő számottevő gyengüléséhez képest némi késleltetéssel. A rövid hozamok emelkedését ugyanakkor megelőzte a hosszú futamidőkhöz tartozó hozamok megugrása - ezek mindig jóval kisebb mértékben függenek a jegybanki kamattól.  Ami újdonság, az az, hogy most már a rövid hozamokat sem tudta a kamat alacsony szinten tartani.  Ez azt jelenti, hogy nem nyílt ugyan nagyon tovább az olló a rövid és a hosszú hozamok közt - azonban az extrémnek is mondható különbség továbbra is jellemzi a helyzetet.

Üzent az MNB

A január végi jegybanki kamatcsökkentésnek két fontos üzenete van. Egyik az elszántság a további csökkentés mellett, hiszen három százalékon nem állt meg a kamat, noha a kerek szám kiváló alkalmat jelentett volna erre. A másik, hogy egyre kisebbre tervezik a csökkentések mértékét, hiszen a már megszokottá vált húsz bázispont helyett most tizenöttel vágták meg a kamatot. Ez utóbbi persze szintén azt jelenti, hogy nagyon nem tervezi a megállást a jegybank, hiszen a csökkentési ütem folyamatos moderálása a folyamat időbeni elhúzását segíti. Ezek persze a - döntésekből valószínűsíthető - tervek csupán, amelyeket a piaci helyzet változása könnyen módosíthat, és most ezzel talán fokozottan kell számolnunk. A piac ugyanis ezúttal, mint látjuk, szembe megy a kamatcsökkentéssel, a forint pedig január végén vészesen meggyengült, ami - pláne így választások előtt - stratégiájuk átgondolására késztetheti a döntéshozókat.

Nagyjából mostanra ugyan megnyugodtak a kedélyek, a forintárfolyamban és az állampapírpiacon érdemi korrekció következett be, az értékek azonban messze vannak a korábbi szintektől. Az állampapírpiacon fontos tényező, hogy a kötvényaukciókon nem volt gond az értékesítéssel, hacsak nem tekintjük annak a hozamgörbe hosszú oldalán is megugrott hozamokat.

A korrekció azonban talán messze nem elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, februárban komoly kockázatok nélkül nyugodtan további 15 ponttal csökkenthető a kamat. De ha még addig tovább folytatódna is a visszarendeződés, akkor is intő jel kell hogy legyen majd a piac január végi megbolydulása a döntéshozók számára. Talán legszerencsésebben a kamat jelenlegi szinten való megállításával lehetne kimászni ebből a helyzetből.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!