Kevesebb mint 10-ről 25 százalék fölé nőtt a kockázata annak, hogy a svájci frank átszakítja az euróval szemben 1,20-on rögzített szintet, azaz tempós erősödésbe kezd - állítja Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza. Hozzáteszi: tanácsos lehet a frank gyengülésére játszó short pozíciókat a nyáron zárni.

Az elemzés kitér arra, hogy a svájci jegybank (SNB), ha akar, elvileg akár szakadatlanul is képes beavatkozni a limit védelme érdekében, de a gond hamarosan a beavatkozás mértéke lesz, hiszen az intervenció mértéke ma már számottevő a svájci gazdaság méretéhez képest.

Nem fenyeget sem defláció, sem recesszió

Jakobsen szerint ráadásul megváltozott az a helyzet is, ami a limit bevezetését indokolta, mégpedig a következőképpen:

1. Ami a makrokörnyezetet illeti, már nem fenyegeti a svájci gazdaságot sem recesszió, sem defláció. Ezután - amint arról beszámoltunk - az SNB és a svájci kormány illetékesei is hangnemet váltottak, azaz már szó sincs arról, hogy jobb volna egy magasabb árfolyamlimit, csak arról, hogy az 1,20-at minden körülmények között megvédik. (Igaz, az áruexportőrök - mint például a Swatch - továbbra is sürgetik a magasabb szinten történő rögzítést.)

2. Az EU adósságválsága ismét nagylángon ég, így erősebb a Svájcba irányuló tőkeáramlás is. A májusi görög választások után Svájcot ismét elárasztotta a tőke, ezzel május elnyerte a történelem legnagyobb intervencióját jegyző hónap címét. Ha ez a beáramlás huzamosabban folytatódik, az SNB intervencióinak értéke hamar elérheti akár a GDP 100 százalékát is.

3. Az árfolyamlimit esetleges emelésének meglepetésszerű erejét eleve tompították az említett makrogazdasági változások. Ma már olyan hangokat is lehet hallani Svájcból, hogy tulajdonképpen az 1:1 arányú EUR/CHF árfolyam a méltányos, és az EUR/CHF tényleges alsó korlátja egyre inkább a politika homlokterébe kerül.

4. Svájc összességében jól viseli a nemzeti fizetőeszköz erejét - nagyvállalati berendezkedés miatt a svájci vállalatok nyereségének java USA dollárban, euróban és jüanban és nem frankban keletkezik.

A tőkekontroll a megoldás?

Az elemző szerint a tőkebeáramlásra a politika hamarosan - akár június-júliusban - korlátozott tőkekontroll bevezetésével reagál: ezen eszköz alkalmazása a hetvenes évek óta bevett gyakorlatnak számít. A hetvenes években a következőképp léptek fel a svájci hatóságok:

  • megtiltották a kamatfizetést a devizakülföldi bankszámla egyenlegek növekménye után (csak a növekmény után, hogy a már meglévő egyenlegek tulajdonosai ne károsodjanak);
  • negyedéves díjat vezettek be a devizakülföldi bankszámla egyenlegek növekménye után, aminek mértéke az 1971-től 1979-ig terjedő időszakban a tőkeáramok erejének függvényében 0 és 10 százalék között változott;
  • a devizakülföldieknek megtiltotta a svájci frankban kibocsátott kötvények, ingatlanok és egyéb értékpapírok vásárlását;
  • a svájci lakosok számára korlátozta a nem frankban denominált hitelek felvételét.

Jakobsen hozzáteszi, hogy ezeket az az intézkedéseket nagyon nehéz volt következetesen és eredményesen alkalmazni, mert 1971-re már annyian fektettek svájci frankba, hogy a lépéseknek gyakorlatilag alig volt valami hatása az árfolyamra (amely ebben az időszakban továbbra is folyamatosan felértékelődött), így 1979 végén a svájci hatóságok beismerték, hogy a tőkekorlátozás valójában nem érte el a célját, és a svájci pénzügyi szolgáltatások exportjára nézve is ártalmas lehet. 1980 augusztusában a korlátozások lényegében meg is szűntek.

Túl nagy teher a limit?

A kilátásokat összefoglalva az elemző súlyos aggodalommal konstatálja, hogy miként árazza be szakadatlanul az opciós piac az EUR/CHF árfolyam csökkenésének kockázatát. Az EUR/CHF árfolyam egyéves delta risk reversal értéke szerint az EUR/CHF eladási opció 13 százalékkal drágább, mint az EUR/CHF vételi opció. Ez Jakobsen szerint EUR/CHF-DEM/CHF viszonylatban az ERM 1992-es válsága óta ez a legnagyobb risk reversal érték. Ez azt a nézetet is kifejezi, hogy amennyiben az EU bukik, vagy Görögország kilép, akkor a hatalmas, egy napon belüli mozgás kockázata Svájc esetében a legnagyobb. Természetesen az SNB ennek tudatában van, csakhogy egyszer eljön a nap, amikor az SNB-nek vissza kell térnie a frank piaci alapú áraihoz. A rögzítéssel a svájci gazdaságot igyekezett kiszolgálni, csakhogy mostanra a rögzítés túlságosan is nagy terhet jelent az SNB és Svájc számára, mert az EU-nak az adósságválságra adott politikai válasza továbbra is az időnyerésre, színlelésre játszik. Svájc ebből többet aligha engedhet meg magának.

Jakobsen ugyanakkor hangsúlyozza: nem most kell merészen állást foglalni a rögzítés feloldásáról. A Saxo szerint ugyanis 75 százalék az esélye annak, hogy ez mégsem történik meg, de Jakobsen úgy látja, a tévedés ára túlságosan nagy ahhoz, hogy érdemes legyen kockázatot vállalni.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!