Magyarul A nagy dobás címen mutatták be az eredetileg The Big Short című filmet, amely az amerikai jelzálogpiac váláságát időben észrevevő és azon hatalmas pénzt kaszáló szemfüles befektetőkről szólt. A film főhősét valós személyről Steve Eismanról mintázták, akit most közel tíz év után először hívtak meg egy értékpapírosítással foglalkozó konferenciára az Egyesült Államokban.

Úgy érzem magam, mint Dániel az oroszlánok barlangjában - kezdte beszédét Eisman az iparág képviselői előtt, amelynek baklövéseiből sikerült annak idején hatalmas vagyont csinálnia.

Ez lesz a következő "nagy dobás"

Az asreport.com tudósítása szerint Eisman meglehetősen borús képet festett a mostani, világgazdaságban és az amerikai gazdaságban zajló folyamatokról, szerinte koránt sem sikerült minden téren rendbe hozni a 2007 előtti bűnöket. Úgy gondolja, hogy a következő Big Short ideje akkor jön majd el, ha a piac és az emberek nem hisznek már többé a jegybankok által alkalmazott kvantitatív lazítási programok hatásosságában. Ugyanakkor azt nem tudta megmondani, hogy ezt pontosan milyen eszközökön keresztül kellene megjátszani.

Az amerikai hitelpiacon jelenleg nem lát olyan részt, ahol a 2007-es jelzálogpiaci összeomlást megelőző állapotokhoz hasonló uralkodna. Nincsen meg a három alapvető feltétele egy igazi nagy válságnak:

  • a túl nagy tőkeáttétel,
  • egy áresés előtt álló nagy eszközosztály,
  • bankok, amelyek túl sokat tartanának ezekből az eszközökből.

Sem a sokak által kritizált autóhitelek, sem a tanulmányi hitelek nem érik el ezt a kritikus szintet.

Európa rosszabb helyzetben

Eisman szerint sokkal inkább van félnivaló Európában, ahol a bankok még mindig jóval magasabb tőkeáttétel mellett működnek, mint az Egyesült Államokban. Ráadásul az eurózóna periféria országaiban - Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában - a szabályozó hatóságok túlságosan is lassúak és erélytelenek ahhoz, hogy a bankokat rákényszerítsék valós veszteségeik leírására.

A válságot megelőzően az amerikai szabályozás elégtelenségeit sokat ostorozó Eisman szerint az Egyesült Államokban jó irányba változtak a dolgok. A Dodd-Frank törvény elfogadása előtt a szabályozó hatóságnak két feladata volt egyszerre, meg kellett védenie a pénzügyi szektor működését és meg kellett védenie a fogyasztókat a pénzügyi piac rosszhiszemű szereplőitől. Mindkettőben pocsék munkát végeztek - mondta Eisman.

A Dodd-Frank törvény kettéválasztotta ezeket a feladatokat. A bankrendszerért elsősorban a Fed, míg a fogyasztóvédelemért a Consumer Finance Protection Bureau (CFPB) lett a felelős. A CFPB nagyon jól végzi a dolgát, még ha a Wall Street véleménye más is erről - mondta a szakértő.

Ugyanakkor a Fed szerinte nem lesz ebben a szerepében nagyon hatékony. A Citibank a válság előtt 35-szörös tőkeáttétellel működött, most már csak tízszeressel - jegyezte meg. Ez olyan messze van egymástól, mint a Merkúr van a Plútótól - tette hozzá.

Nagyon rossz dolog történik

A vezető jegybankok által alkalmazott kvantitatív lazítási (qe) politika Eisman szerint nem más, mint monetáris politika gazdagok számára. A qe szerinte csak eltolja a hozamgörbét, s ez arra ösztönzi az embereket, hogy a részvénypiacon fektessenek be, azonban ez valójában nincs hatással a gazdaságra. Az emberek többsége viszont nem a tőzsdén fektet be, hanem a banki betétekben tartja a megtakarításait, a bankok viszont nem fizetnek kamatot.

Ha a vállalatok szempontjából nézzük, akkor a GDP alacsonyabb, mint a válság előtt volt. Ha egy cég visszaveszi ebben a környezetben a saját részvényeit, azon sokkal jobb megtérülést tud elérni, a mutatóit sokkal jobban tudja javítani, mintha valódi beruházásokat eszközölne, ráadásul nagyobb biztonsággal. A zéró kamatkörnyezetben a cégek a a lehető legbiztosabb megtérülést választják. Ráadásul a nagyon alacsony kamatok sokak számára jelzésértékűek, azt mutatják, valami nem stimmel a gazdaságban.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!