Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve illetékesei azt tervezik, hogy a következő recesszió elleni küzdelemben egy olyan eszközt vetnének be, amit utoljára a második világháború alatt és közvetlenül azt követően alkalmaztak, a hozamkorlátozást - írja a Wall Street Journal.

A Fed 1942 és 1951 között felülről korlátozta az amerikai államkötvények hozamát, először a rövidebb lejáratú kincstárjegyekét, később a hosszabb lejáratú kötvényekét is, hogy így segítse az amerikai háborús kiadások finanszírozását, illetve a háborút követő gazdasági fellendülést. Ezzel az eszközzel azóta más jegybank is élt, a Bank of Japan (BoJ) például most is futtat egy hozamgörbe-kontroll névre hallgató programot, amelyben előre deklarált módon nullán tartják a tízéves japán állampapírok hozamát.

Kapcsolódó

Az elmúlt három gazdasági visszaesés során a Fed átlagosan 5 százalékponttal csökkentette az amerikai alapkamatot. Ez azonban jelenleg 1,5 és 1,75 százalék között áll, ami erősen lecsökkenti a monetáris politika cselekvőképességét. Így ha lassulna a gazdaság és a jegybank fel szeretne lépni ez ellen, igazából két eszköze maradna - írja a lap - az egyik a kvantitatív lazítás néven ismert közvetlen piaci vásárlások (QE), vagy annak a kommunikálása, hogy a kamatokat a befektetők által jelenleg vártnál is hosszabb távon tartanák alacsonyan.

Más eszközöket is vizsgálnak

Az eltűnő hozamokat kísérő törvényszerűségek nagyon erős erőt jelentenek a gazdaságban, s ezért tartani lehet attól, hogy hatásai jelentkeznek a kvantitatív lazítás során is - írta korábban Richard Clarida, a Fed alelnöke. Az októberi ülésük jegyzőkönyve szerint a hozamkorlát már akkor is felmerült, s úgy gondolták, hogy az jól kiegészítené a jelenleg is használt eszközöket.

Jerome Powell Fed elnök az ülés előtt úgy fogalmazott, hogy a rövidtávú hozamgörbe kontrollja egy olyan eszköz, amelyet érdemes fontolóra venni. Ugyanakkor a Fed döntéshozói eléggé tartanak a negatív kamatoktól, amelyet az Európai Központi Bank (ECB) és a BoJ már alkalmaznak. Szerintük ugyanis a negatív kamatoknak sokkal több kedvezőtlen mellékhatása lenne mint Európában vagy Japánban, az amerikai piac eltérő szerkezete miatt.

A WSJ szerint a hozamkorlát a kvantitatív lazítás unokatestvérének lenne tekinthető. Ugyanúgy korlátlan mennyiségben vehetne a Fed ennek keretében kötvényeket, csak a közvetlen cél itt a hozamok egy bizonyos szinten való tartása lenne. A hatás mindkét esetben ugyanaz, a hosszabb távú kamatokat szorítanák le annak érdekében, hogy ezáltal ösztönözzék vállalatokat több beruházásra, a vásárlókat pedig több fogyasztásra. Ugyanakkor a kötvényvásárlások azt is jelentenék, hogy a Fed elkötelezett a kamatok hosszabb ideig alacsonyan tartása mellett.

A Fed négy éve nyilvánosságra hozott anyagai szerint már 2003-ban és 2010-ben is vizsgálták a hozamkorlát bevezetésének lehetőségét.

Az eszköznek természetesen vannak kockázatai is. Ha például a befektetők hirtelen kevesebb kötvényt akarnak venni, arra számítva hogy a Fed felhagy a hozamcél követésével, például az infláció hirtelen elszabadulása miatt, akkor a jegybanknak még több kötvényt kell vennie a cél elérése érdekében. Ez történt például 1947-ben is, amikor a Fed megemelte a hozamkorlátot a rövidebb papírokra, miközben a hosszabbak esetében változatlanul hagyta. Emiatt a piac elkezdett kételkedni a hozamkorlát hihetőségében. A Fednek akkor egy év alatt egymilliárd dollárról 11 milliárd dollárra duzzadt a vásárlások miatt a jegybank mérlegfőösszege - emlékeztet a lap.

Van olyan tisztségviselő is, aki szerint a hozamkorláttal ugyanazt az eredményt lehet elérni, mint a kvantitatív lazítással, csak kevesebb kötvényt kell hozzá megvenni. A BoJ tapasztalati szerint például a kvantitatív lazítás során sokkal kevesebb államkötvényt kellett vásárolni a zérókamat korlát 2016 közepi bevezetése óta.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!