Elképesztő mértékű rettegés lett úrrá az amerikai befektetőkön az elmúlt hetek áresését követően az Egyesült Államokban, legalábbis erről tanúskodnak a fontosabb hangulati felmérések. Ez elvileg jó jel lehet az ellentét analízisben hívők szerint az ilyen helyzetekben sokszor tud ugyanis pozitív fordulatot bemutatni a piac. A gond csak az, hogy van olyan felmérés is, amely szerint hiába a félelem, a befektetők nem szálltak ki kellő mennyiségben vételi pozícióikból, s ez a tartós emelkedés ellen hathat.

Az egyik fontos hangulati felmérés az Investors Intelligence által készített, amely a független tőkepiaci tanácsadók által javasolt pozicionáltságot vizsgálja. Itt az optimisták és a pesszimisták aránya, az úgynevezett bull/bear hányados évtizedeken keresztül viszonylag jól jelezte a középtávú piaci fordulókat. Ha a hányados 3 fölé emelkedett akkor általában negatív, ha 1 alá csökkent, akkor pedig pozitív fordulat következett be a piacon. Most a felmérésben immár harmadik hete 0,8 körül áll, ilyen hosszú pesszimista szériára utoljára a 2007-2009-es medvepiac legsötétebb időszakaiban volt példa. Ez előtt utoljára egyébként szeptemberben süllyedt 1 alá a mutató értéke, akkor az augusztusi esést követő masszív emelkedés előjele volt ez a hangulati helyzet.

A mutató azonban az elmúlt években nem működött mindig igazán jól, voltak ugyanis a bikapiacnak olyan időszakai, amikor hosszú időn keresztül szélsőségesen optimisták tudtak maradni a befektetők a nélkül, hogy komolyabb korrekció következett volna be a piacon.

Az amerikai kisbefektetői szövetség, az AAII heti hangulati felmérése szerint is komoly a pesszimizmus a befektetők körében. A bikák számát elosztva a bikák és a medvék összegével, s ennek négyhetes átlagát véve azt látjuk, hogy ennyire borúlátóak utoljára 2013 áprilisában voltak a kisbefektetők. Ezt követően az S&P 500-as index két év leforgása alatt 50 százalékot tudott emelkedni.

Kisbefektetői hangulat
Kép: Napi.hu

A Chicago Board Options Exchange-en az eladott vételi és eladási opciók egymáshoz viszonyított arányát bemutató put/call hányados, illetve ennek 10 és 30 napos átlaga is arra utal, hogy a befektetők régen igyekeztek ilyen mértékben eladási opciókat vásárolni, hogy védjék portfólióikat az áresések ellen.

Opciós piac és S&P 500
Kép: Napi.hu

Az előző három felmérés tehát elvileg pozitív fordulatot sejtet a piacon, a homokszemet a gépezetben a befektetői pozicionáltság jelenti. Az amerikai aktív alapkezelők szövetsége, az NAAIM heti felmérései szerint ugyanis hiába a nagy áresés, a profi befektetők nem számolták fel vételi pozícióikat az S&P 500-as indexre. Az elmúlt években pozitív fordulat akkor tudott bekövetkezni a piacon, ha az NAAIM felmérésben a tagok nettó pozicionáltsága a 20-as érték alá csökkent, sőt, igazi nagy piaci pánikok idején 0 alá is tudott csökkenni a mutató értéke. Ez azt jelentette, hogy annyian várták a további áresést, hogy a tagok nettó shortba mentek az S&P 500-as index vonatkozásában. Ez azért is jelentős, mivel a tagok többsége "long only" stratégiát követ, tehát nem shortolhatja a piacot, legfeljebb nem tart részvényt.

Pozicionáltság
Kép: Napi.hu

Most a felmérésben a mutató 26 százalékig csökkent csak, még szeptemberben is ennél alacsonyabb értékeknél jött a pozitív fordulat. Sőt, ami még aggasztóbb, hogy a hét közepén 42,23 százalékon állt. Ez nagyjából a december végi értéknek felel meg, pedig akkor az S&P 500-as index a jelenleginél közel 9 százalékkal magasabban járt. A jelenség pedig sajnos a medvepiacokon tapasztalható "remény lejtője" helyzethez hasonlít, amikor a szereplők rendszeresen belevesznek a korábbi reflexek alapján az esésekben, majd amikor nem emelkednek az árfolyamok, az ő eladásaik hajtják tovább lefelé az árakat.

Összességében annyi állapítható meg, hogy a hangulati felmérések alapján hiába lehetne komolyabb felfelé menetre számítani az amerikai piacon, a pozicionáltság ezt egyelőre nem támasztja alá.