Itt a rossz hír - nem engedik gyengülni a svájci frankot

Nem kereshették agyon magukat azok a spekulánsok idén, akik arra játszottak, hogy a Svájci Nemzeti Bank intervencióinak köszönhetően jelentősen gyengülni fog a frank árfolyama az euróval szemben. A tipikus kereskedési ötlet azon alapult, hogy 1,2-es svájci frank/euró keresztárfolyamnál a jegybank úgyis megfogja az árfolyamot, s a stabil intervenciós háttér által megerősített támasz szint közeléből jelentősen gyengülni kedz a svájci deviza kurzusa. E helyett az árfolyam egy rendkívül szűk sávba szorult, s nem is tudott 1,215 fölé jutni, s ezt a szintet is csak épp hogy egy pillanatra érintette meg.

Az SNB negyedéves jelentésének közzétételekor több devizaszakértő arra a következtetésre jutott, hogy a keresztárfolyam megdöbbentő stabilitásának oka, hogy a jegybank egészen más stratégiát folytat a devizapiacon, mint amire hivatalos megnyilvánulásai alapján következtetni lehet. Nem csak korlátlan euró vásárlóként van jelen a piacon, hanem ha az árfolyam elmozdulna az erősebb euró irányában, akkor jelentős tételekben el is ad a közös európai devizából, s svájci frankot vesz, így gyakorlatilag egy sávba kényszeríti a keresztárfolyamot.

Hűtik a kedélyeket

Ezzel egyrészt jó pár devizakereskedőnek, ha nem is érzékeny veszteségeket okoztak, de eltántoríthatták őket egy időre a keresztárfolyam babrálásától. Néhány hete például a Goldman Sachs rukkolt elő hatalmas kereskedési ötletével ügyfelei felé, amelyben euró/svájci frank vételeket hirdettek, mondván, a jegybank hamarosan 1,35-re emeli az árfolyamküszöböt.

A grafikon a közvetlenül a grafikonból való kereskedést lehetővé tévő Alfatrader Trading Station II grafikonrajzoló programjával készült.

Másrészt muníciót is gyűjtött magának a jegybank arra az esetre, ha ez euróövezet válsága nyomán ismét felértékelődési nyomás alá kerülne a frank. Zerohedge elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy az SNB tavaly augusztusban jelentősen, idén januárban pedig egyszerűen csak túlértékelt frankról beszélt, szóbeli intervencióival erősítve a hitet, hogy mindenáron a frank gyengítésében érdekelt.

Buborékot ereszt a jegybank?

Azonban eközben az első negyedév folyamán tartalékaiban 57 százalékról 50 százalékra csökkentette az euró arányát, három hónap alatt összesen 17 milliárd eurót adott el. Eközben a svájci bankrendszer felé fennálló kötelezettségeinek csökkenése alapján arra lehet következtetni, hogy az SNB fokozatosan csökkenteni kezdte az országban a likviditást, ezzel a lépéssel egyesek szerint az ország ingatlanpiacán kibontakozó buborékból kezdi el kiengedni egy kissé a levegőt.

Ebből két dolog következik az elemzés szerint. Az első, hogy az SNB-nek egyre nagyobb tűzerő áll rendelkezésére ahhoz, hogy az eddig meghirdetett 1,2-es küszöböt tartsa egy felerősödő felértékelődési nyomás ellenében. A második, hogy a jegybank nem gondolkodik sokat és egy esetlegesen beinduló frankgyengülés esetén erős euró eladóként jelenik meg a piacon, gátat szabva az árfolyam másik irányba történő heves kilengésének. Így a cél a jelek szerint inkább a keresztárfolyam egy viszonylag szűk sávban tartása lehet, és minden olyan híresztelés, amely az árfolyamküszöb hirtelen és drasztikus megemeléséről szól, alaptalannak tűnik.

Ha helyes a következtetés, akkor ez azt jelenti, hogy a svájci frank forintban számolt árfolyamának csökkenésére akkor lehet csak számítani, ha a forint erősödne az euróval szemben, az euró erősödése a svájci frankkal szemben igencsak korlátozott maradhat.