Most már olcsó az arany, szaladjunk bevásárolni?

Áreséskor mindig felmerül a kérdés: mikor jött vagy jön el az a szint, amikor már érdemes vásárolni. Az arany esetében is időszerűnek látszik ezt feltenni, legalábbis az aranyra, mint konzervatív, hosszú távú befektetési eszközre tekintve. Hogy ugyanis rövid távon mi a helyzet, arról igen nehéz bármit is mondani. Rengeteg előre nem látható tényező van, ami különböző irányt szabhat az eseményeknek - ezek részletes elemzését az arany esetében is nap mint nap megtaláljuk a témával foglalkozó cikkekban, csakúgy mint az árfolyam technikai elemzését.

Ezért most inkább arra fókuszálunk, hogy az elmúlt évek és hónapok heves és ellentétes ármozgásainak tapasztalatait is figyelembe véve mikor is mondhatjuk fundamentális értelemben, hogy olcsó vagy éppen még mindig drága az arany.

Az arany olyan speciális befektetési eszköz, amely sok tekintetben másképp működik, mint a többi. Ennek fő oka, hogy történelmi és fizikai okokból is különös dologról van szó: az arany tradicionális kincsképző eszköz, biztonságérzetet nyújt a befektetőknek válságok és háborúk veszélye idején. Kis mennyiségben nagy értéket koncentrál, ez teszi különösen alkalmassá a kincsképző szerepre. Amellett persze - ami szintén igen fontos, de ez sokkal szélesebb termékkört jellemző tulajdonság - , hogy fizikai áru, tehát a papír- illetve elektronikus pénzzel, s az ezekhez kötődő instrumentumokkal (például kötvény) ellentétben állami és kormányzati döntésekkel nem befolyásolható az értéke. Befolyásolható persze ezekkel a pénz értéke, amiben az arany értékét mérjük, így máris ingatag talajra tévedtünk.

Miben mérjük az aranyárat?

Ezért azt vizsgálva, olcsó-e most az arany vagy dárga, a pénzt legjobb lenne kihagyni a játékból. Meg azért is, mert egyébként rögtön abba a problémába ütközünk: miben is vizsgáljuk az árfolyamalakulást, a hagyományos kereskedési devizában, a dollárban, vagy a hozzánk pénzszerepét tekintve jóval közelebb álló euroban, esetleg önző módon forintban. Elsőre a pénz kihagyása a vizsgálatból lehetetlennek tűnik, pedig korántsem az. Az árat ugyan pénzben mérjük, ez azonban pusztán ugyanolyan konvenció, mint hogy az aranypiacon dollárban zajlik a kereskedés. Az értéket lehet más dologban is mérni, azaz nem a dollárban, euróban jegyzett árak alakulását vizsgálni, hanem ehelyett egy hasonló tulajdonságokkal bíró másik fizikai áruhoz képesti árarányt. Hagyományosan az ezüst lehetne ez, olvashatunk is néha arról, egy gramm arany hány gramm ezüstnek felelt meg különböző időszakokban a történelem során.

Szintén egy szokványról van szó, aminek létjogosultságát az adja, hogy a történelemben az arany mellett az ezüst volt a másik nemesfém, amelyet pénzként használtak. Jelenleg a szorzó 63 körül jár, azaz egy gramm arany 63 gramm ezüstnek felel meg, s már ez is jól mutatja, hogy arra a szerepre, amire az arany, az ezüst alkalmatlan: adott mennyiségben társánál nagyságrendileg kisebb értéket koncentrál.

Ezért ha az arany értékét nem pénzben akarjuk mérni, célszerű hozzá jóval hasonlóbb terméket keresnünk.

Nagyot fordult a világ

A nemesfémek körében elsősorban a platina jöhet szóba, hiszen most nagyjából 10 százalékkal ér többet az aranynál. Valószínűleg az aranyhoz kötődő hagyomány az oka, hogy a platina sohasem vált pénzzé, annak ellenére, hogy ugyanúgy alkalmas lenne rá, mint az arany. De éppen a tradicionális pénzszerep hiányában piaca gyaníthatóan kevésbé van és volt kitéve például befektetési divatoknak. Ugyanakkor az objektív külső körülményekre (például válság) ennek a piacnak is reagálnia kellett. Így a platinával való összevetés megmutathatja például azt is, hogy például az arany közelmúltbeli nagy felfutásából mennyi írható a lufifújás számlájára.

Így - anélkül, hogy mondjuk az euró/dollár keresztárfolyam belezavarna a képbe -  támpontot kaphatunk arról is, vajon túl vagy éppen alulértékelt-e most az arany.

Nos, az elmúlt tíz évben a platina jellemzően drágább volt az aranynál. Jóval drágább. 2004-2005-ben például nagyjából kétszer annyit, esetenként még többet ért. 2006 első félévében az arany feljött, az 1,75-ös szorzó volt ekkor a legalacsonyabb, majd a második félévben jellemzően 1,75 és 2 között mozgott a váltószám. Így is maradt ez egészen 2008 februárjáig, amikortól sokkal volatilisabb korszak váltotta fel a korábbi stabil árarányt. Az arany társához képest először leértékelődött, 2,3-is felkúszott az arány, majd ezen év végére korábban nem tapasztalt módon paritás körüli helyzet alakult ki:  a két nemesfém nagyjából ugyanannyit ért. Ezt követően 1-1,3 közötti sávban mozgott a két fém egymáshoz viszonított ára, majd az arany relatíve ismét lefelé vette az irányt, 2010 áprilisára másfélszer annyit adtak a platináért. 2010 júniustól az 1,2-1,35-ös sáv jellemezte a piacokat, s nagyjából 2011 közepén tört fel ismét igazán az arany, ismét sikerrel megcélozva a paritást. S innentől kezdve egyértelműen láthatjuk az aranybefektetés divat-jellegét: 2011 végére a platina tíz százalékkal olcsóbbá vált az aranynál. Idén év elején került a platina ismét az arany fölé, s most, mint már említettük, 10 százalékkal ér többet.
Mindebből levonhatjuk a következtetést, általában véve rossz idők járnak most a nemesfémpiacon. Hiszen az elmúlt tíz év árarányaira figyelemmel az arany a platinához képest még most sem tűnik különösképpen olcsónak - a divat hatása tehát ebben a perspektívában nem árazódott ki az arany árfolyamából. Persze ha az "aranyláz" csúcspontját tekintjük (2012 november, 1700 dollár fölötti unciánkénti árfolyam), amikor a platina 10 százalékkal olcsóbb volt, ahhoz képest jelentősen csillapodtak a kedélyek.