A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

− A legfontosabb kérdés jelenleg Magyarországgal kapcsolatban, hogy létrejön-e az EU/IMF-megállapodás. Ön mire számít ezen a téren?

− Valóban ez a legnagyobb kérdés és végső soron a magyar kormányon múlik minden. Úgy vélem, Orbán Viktor miniszterelnök már régóta azt sugallja a piac számára, hogy a végleges döntést ő hozza meg. Ahhoz, hogy ez a döntés megszülessen, lényegében arra a felismerésre van szükség, hogy az eurózóna válságának hatásai és az abból fakadó, Magyarország számára is negatív következmények miatt valóban szükség van egy pénzügyi mentőhálóra.

− Meddig bírná Magyarország IMF-hitel nélkül?

− Az ÁKK közlése szerint az előző IMF-hitel törlesztési kötelezettségének biztosítása érdekében a refinanszírozási igénynél nagyobb mértékben bocsátott ki állampapírokat, ám ennek a megoldásnak is vannak korlátai. Függetlenül attól, hogy egy ország hazai vagy külföldi devizában bocsát ki kötvényeket, végső soron ugyanannak a befektetői körnek értékesíti azokat, így az aukciók sikere nagyban függ az országkockázat aktuális megítélésétől. Ezt csak tovább bonyolítja az eurózóna válsága miatt eleve nyomott hangulat. Ám ha utóbbiban az elkövetkező hónapok során javulás tapasztalható, Magyarország akár egy euróban denominált kötvényt is a piacra dobhat, ami megkönnyítené a devizaadósság törlesztését. Ám befektetői szemszögből egyértelműen az lenne a kívánatos, hogy meglegyen az IMF-hitel jelentette védőháló.

− Az utóbbi időben a kormány rendre azzal tesztelte a piacot, hogy megszellőztették, a tárgyalások lezárulása előtt is sort keríthetnének devizakötvény-kibocsátásra. Ez mennyire lenne életképes megoldás?

− Az elmúlt időszakban Horvátországban és több más régiós országban is a vártnál sokkal erősebb kereslet mutatkozott az eurókötvény-kibocsátásokon. Nem utolsósorban azért, mert a G7 országok jegybankjainak intézkedései miatt hatalmas likviditás van a rendszerben. Így amennyiben Magyarország kockázati megítélése javul a befektetők szemében, úgy nem jelenthet gondot egy devizakötvény-kibocsátás.

 

Lennének olyanok, akik elvinnék a magyar papírokat


− A jelenlegi magyar kötvényhozamokat és cds-felárat figyelembe véve ez nem túl optimista forgatókönyv?

− A kockázat/hozam arányt figyelembe véve biztosan akadnának befektetők, akik hajlandóak lennének elvinni a magyar eurókötvényeket. További fontos szempont, hogy a forintban denominált állampapírok kibocsátásától a külföldiek éppen a magas árfolyamkockázat miatt maradnak távol, hiszen túl költséges fedezni a pozíciót. Egy eurókötvény esetében viszont a devizakockázat nem jelentene problémát. A jelenlegi hozamszintek mellett ettől függetlenül az eurózóna válsága miatt nemcsak a magyar, de a régiós kötvényeket is semleges súlyozással szerepeltetjük a feltörekvő európai alapjainkban.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy Magyarország GDP-arányos államadóssága a legmagasabb a térségben, így az ország számára ennek csökkentése a fő cél. Az elmúlt egy-két évben ez a különadók által a vállalati szektor kárára történt, ezért a kötvénybefektetők ilyen szempontból relatív előnyt élveztek. Ez magyarázza azt is, hogy az állampapírok iránt élénkebb volt az érdeklődés, mint a részvények iránt. Utóbbit az is indokolja, hogy a vállalatokat újabb adók terhelhetik, Orbán Viktor épp a napokban utalt arra, hogy az ideiglenes ágazati különadókat kivezetés helyett valamilyen formában állandóvá teszik.

− A magasabb adók viszont megfojthatják a növekedést.

− A részvénypiac szempontjából éppen ez a kockázat. Minél magasabb az adóteher és az állami befolyás, annál nagyobb az állam kiszorítási hatása a gazdaságban a visszaeső befektetések miatt. Éppen ezért Magyarország és a többi régiós ország is az export alakulásától függ, ami azonban az eurózóna recesszióba süllyedésével érezhetően lassulhat. Ráadásul devizahitel-kitettsége és nagyfokú nyitottsága miatt a térségben egyértelműen Magyarország a legsérülékenyebb.

Ettől függetlenül hosszabb távon a gazdasági növekedéssel lehetne kinőni az adósságot. Ehhez viszont az eurózóna válságának rendezésére, a közvetlen tőkebefektetések bővülésére, illetve az exportpiacok diverzifikálására lenne szükség. Utóbbira jó példa Törökország, amely sikeresen csökkentette exportkitettségét az eurózóna felé, ami jó stratégiának bizonyult.

 

Az európai politikusokon múlik minden


− Mennyire tartja kiszámíthatónak az "unortodox" magyar gazdaságpolitikát?

− A forint gyengülése és az elszálló kötvényhozamok mindenképpen a reformok és a kiszámíthatóság irányába kényszerítik a kormányzatot. Mindenesetre tény, hogy a kiszámíthatóság sarkalatos szempont befektetői szemmel.

− A külföldi befektetők közül egy amerikai alapkezelő kezében igen nagy államkötvénycsomag található, ebben mekkora kockázatot lát?

− Mindenképpen kockázatokat rejthet a túlzott koncentráció, és az államnak is az áll érdekében, hogy minél szélesebb befektetői bázis vásárolja a kötvényeit. A szórtabb tulajdonosi struktúra ugyanis csökkentheti egy előre nem látott, nagy horderejű negatív esemény esetleges hatásait.

− Említette az eurózóna válságának rendezését. Erre mikor kerülhet sor és főleg milyen eszközökkel?

− Még mindig a 2009-ben kezdődött folyamatban járunk. Az eurózóna problémái sok tekintetben párhuzamot mutatnak a magyar helyzettel. A döntéshozókat ugyanis nagyon hasonló folyamatok, az euró gyengülése, folyamatos leminősítések, elszálló kötvény- és kockázati felárak szorítják lépéskényszerbe és kiszámíthatóbb intézkedések meghozatalára. Mivel az események folyamatosan alakulnak, konkrét határidőt nem lehet mondani a probléma rendezésére. Addig is sok lesz a zaj − mint a görög választások, a spanyol vagy olasz hírek. Ám végső soron az egész attól függ, hogy az európai politikusok hajlandóak-e kitartani a nagy közös békeprojekt mellett. Úgy vélem, mindenképpen szükség van a monetáris mellett a fiskális unióra is, amely akár sokkal hamarabb bekövetkezhet, mint arra sokan számítanak. Egy működőképes valutablokkhoz ugyanis elengedhetetlen a mélyebb integráció és a kivárás helyett a teljes paradigmaváltás.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!