A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Régóta tartó és egyre erősebb trendhez csatlakozott tegnap a magyar jegybank. A héten jelentette be a brit és a japán központi bank is, hogy fokozza az egyébként már futó, likviditásbővítést célzó mennyiségi lazítási (QE) programját. A Bank of Japan 20 ezer milliárd jenről a felével, 30 ezer milliárd jenre (387 milliárd dollár) növelte a nagyrészt államkötvényeket célzó eszközvásárlási programját, a Bank of England pedig további 50 milliárd fontot csapott hozzá az eddig mérsékelten sikeres QE-hez.

Az ECB és a Fed is lazításban gondolkodik

A két legnagyobb szereplő is hasonló lépésekben gondolkodik. Az Európai Központi Banktól (ECB) az előző, 489 milliárd eurós hároméves refinanszírozási tenderénél (LTRO) is komolyabb, de mindenképpen több száz milliárd eurós pénzeső várható a második kör február 29-i kihirdetésekor. A mennyiségi lazítás ötletével elsőként előálló Federal Reserve pedig folyamatosan lebegteti, hogy indít-e harmadik QE-fordulót − erről parázs vitákat folytatnak a "héja" és a "galamb" Fed-kormányzók −, azt azonban már jelezte, hogy 2014-ig tartani fogja a nulla közeli kamatlábat.

Az ECB LTRO-programja technikailag nem értékelhető közvetlen QE-nek, ám közvetett, a bankrendszeren keresztül érvényesülő hatásait tekintve egyértelműen ahhoz hasonlít − mondta Török Bálint, a Buda-Cash elemzője. Az európai jegybanknak sürgősen stabilizálnia kellett decemberben a pénzügyi rendszert, ezért a piacon kitörő örömmel fogadták, hogy az ECB a korábbi vonakodás után mégis feltétel nélkül beállt a bankok mögé.

Az LTRO tenderen kikerült likviditás azonban részben − egynapos betétek formájában − visszakerült az ECB-hez, részben a bankok folyó refinanszírozását oldotta meg, és csak részben vásárolhattak belőlük államkötvényeket vagy folytathattak hitelezést a magánszektorban (ami a program eredeti célja lett volna). Moró Tamás, a Concorde stratégája szerint viszont valószínű, hogy az európai gazdasági konjunktúramutatók utóbbi két hónapban tapasztalható javulása legnagyobb részben az LTRO-nak tudható be.

Más-más utakon, de a tőzsdeindexek égbe szöknek

Miközben a reálgazdasági hatás még mindig kétséges, a Fed eddigi két QE-programja egyértelműen megmutatta, hogy ezek az intézkedések azonnal és egyértelműen a részvényárfolyamok emelkedéséhez vezetnek. Az LTRO esetében kicsit összetettebb a kép Moró szerint, itt ugyanis az ECB programja inkább a bizalom helyreállításán keresztül vezetett piaci emelkedéshez: a rengeteg pénz megjelenése automatikusan a kockázatosabb befektetések felé irányította a rendszerben egyébként meglévő, addig biztosabb eszközökben lévő tőkét.

A bankrendszer összeomlásával kapcsolatos kockázatok kiárazódásával már rögtön vonzóbbnak tűntek a historikus értékeltségi szintjeiktől messze elmaradó részvények a befektetők számára; különösen az éppen az LTRO-val megtámogatott bankpapírok, ám a többi szektor is. Moró szerint az eredmény- és az osztalékhozam alapján a részvények tűnhetnek a legattraktívabb befektetésnek az előttünk álló hónapokban.

Az eszközárbuborék is benne van a pakliban

Befektetői szemmel nézve érdemes akkor beszállni, amikor az értékeltségi szintek alacsonyak, később azonban muszáj óvatosnak lenni − vélte Varjú Péter, az Erste vezető brókere, aki szerint most inkább beszállni érdemes a részvénypiacokon. A többletlikviditás gyorsan utat talál a pénzpiacokra, ebből azonban veszélyes eszközárbuborékok fúvódhatnak; ezeken sokat lehet keresni, de fontos tudni, hogy mikor kell kiszállni.

Ám az elemzők egyetértenek abban, hogy ez nem a most következő hónapokban lesz, hiszen egyelőre csak néhány elszigetelt eszköz (Török szerint legfeljebb egyes árupiaci termékek és egyes ingatlanpiacok) árában lehet látni túl magas értékeltséget. A devizapiacon a mennyiségi lazítás stabilizációs hatása a legfontosabb a feltörekvő piaci devizák esetében − ez a kockázatosabb devizák erősödése mellett szól −, a fejlett országok devizáinak egymással szembeni mozgását pedig jelentős részben az határozza meg, hogy épp melyik jegybank lazít erőteljesebben.

Keskeny ösvényen haladnak a jegybankok

A legnagyobb kérdés az, hogyan tudnak majd felhagyni ezekkel a programokkal a jegybankok − vélte egyaránt Török és Moró. Az elemzők szerint addig, amíg nincs valóban súlyos inflációs nyomás, tart a banki hitelállomány leépítése, magas a munkanélküliség és nagy az ipari kapacitásfelesleg, gyakorlatilag nincs felső határa a gazdaságba bepumpálható pénzmennyiségnek. Nem lesz könnyű feladatuk a jegybankoknak, amikor a gazdaság esetleges élénkülésének kezdetekor el kell kezdeni kiszívni a többletlikviditást; ennek időzítése sok vitát okozhat majd.

Nem szabad lebecsülni azonban a mennyiségi lazítás hosszú távú veszélyeit; ilyen a hosszú távú inflációs kockázat, a kockázatvállalási hajlam túlzott ösztönzése vagy az, hogy a versenyben alulmaradó pénzintézeteket nem engedik elbukni és hitelkihelyezésre képtelen "zombi bankokká" válnak. Moró szerint mindenesetre keskeny ösvényen haladnak a jegybankok, és egyértelműen érződik, hogy hosszú távon a felhalmozódott adósságok óvatos elinflálására törekednek.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!