A neoklasszikus közgazdaságtan képviselői az individuumokra mint hasznosságmaximalizáló algoritmusokra tekintenek, paradigmájuk a tisztán hasznossági megfontolások alapján létrejött csereügylet. Ennek alapján a karácsonyi ajándékozást teljesen értelmetlennek látják. Először is, az ajándékozás a csereügylet olyan formája, amely fundamentális okok miatt nem lehet hatékony. Amikor Jill ajándékot kap Jacktől, amiért Jack x dollárt fizetett, de amelynek hasznossága Jill szempontjából kisebb, mint egy alternatív, y dollárba kerülő Y jószágé (és y kisebb vagy egyenlő, mint x), akkor Jillnek vagy el kell fogadnia a szerényebb hasznosságot, vagy egy költséges és szintén nem hatékony ügylet révén Jack ajándékát Y-ra cseréli. Mindkét esetben veszteség éri. Ebben az értelemben az egyetlen hatékony karácsonyi ajándék a pénzzel tömött boríték. A karácsony persze az ajándékok cseréjéről szól − de mi értelme van, ha Jack és Jill készpénzzel töltött borítékokkal lepi meg egymást? Ha a két borítékban ugyanannyi pénz van, akkor mintha semmi sem történt volna. Ha nem, akkor annak a személynek a felháborodása, aki kisebb összeget kapott, helyrehozhatatlan törést idézhet elő Jack és Jill kapcsolatában. A neoklasszikus iskola konklúziója tehát ugyanaz, mint a Karácsonyi ének Ebenezer Scrooge-jáé: a legjobb ajándék az, ha nincs ajándék!

Keynesiánusok. Annak érdekében, hogy a recesszió ne forduljon súlyos válságba, az aggregált kereslet zsugorodását vissza kell fordítani. Ehhez beruházásokra van szükség, ezeket azonban a vállalkozások csak akkor hajtják végre, ha biztosak lehetnek abban, hogy a megtermelt többletet a növekvő fogyasztás "felveszi". Eszerint recessziós időszakban a karácsonyi ajándékozás eltörlése vagy akár korlátozása is rettenetes lépés lenne. A keynesiánusok egyenesen úgy vélik, hogy ilyenkor a karácsonyi ajándékozás szorgalmazása az állam feladata (már amennyiben az ajándékokat vásárolják, és nem otthon készítik), például a karácsonyi szezonban bevezetett adókedvezményekkel. Amennyiben lehetséges, recessziós időszakban − egyenletesen elosztva − évente két vagy három karácsonyt is be lehet vezetni. Amikor viszont a gazdaság szárnyal, akkor csökkenteni kell a büdzsé hiányát és vissza kell fogni a fogyasztást. Ha tehát újraindul a növekedés, akkor a keynesiánusok ajándékozási különadót vezetnének be, sőt, ha a növekedés üteme összhangban van a teljes foglalkoztatással, akár el is törölnék a karácsonyt.

A monetáris közgazdaságtan képviselőinek meggyőződése, hogy a kormány rendelkezésére álló egyetlen eszköz a pénzkínálat befolyásolása, a fő kormányzati cél pedig a stabil átlagárszint, amihez fenn kell tartani a pénzkínálat és az aggregált termelés egyensúlyát. Ennek alapján szilárd meggyőződésük, hogy a jegybanknak a nyár végétől kezdve folyamatosan emelnie kell a nominális kamatokat, januárban pedig hirtelen csökkentenie kell azokat. A javasolt kamatváltozás függ a jegybanki inflációs céltól és a gazdaságban kialakult reálkamattól, célja pedig, hogy a fogyasztói kereslet változásának üteme egyensúlyban maradjon a legnagyobb kiskereskedők raktárkészletének változásával. (Igen, így igaz: a monetáris gazdaságtan hívei a legostobább közgazdászok, akiket a föld valaha is a hátán hordott!)

A racionális várakozások elméletének (a chicagói iskolának) hívei vitatják a keynesiánus álláspontot, szerintük ugyanis egy recessziós időszakra eső karácsony idején az ajándékkészítők az állami támogatás ellenére sem gyártanak több ajándékot. Úgy vélik, a vállalkozókat nem lehet becsapni, hiszen ők is világosan látják, hogy a kereslet megugrását hosszú távon ellensúlyozza majd az ajándékok iránti igény csökkenése (azokban az időszakokban, amikor az állami támogatások helyét különadók veszik át, vagy az egy évre eső karácsonyok száma csökken). Mivel pedig a kibocsátás nem növekszik, az állami támogatásokkal vagy az extra karácsonyokkal csupán az államadósság és az átlagos fogyasztói ár növekszik, a foglalkoztatás nem.

Libertariánusok. Friedrich von Hayek és Ludwig von Mises követőinek két nagy kifogásuk van a karácsonnyal szemben. Az első szerint az államnak nincs joga ahhoz, hogy az üzletek − akár két napig tartó − bezárására kényszerítse a vállalkozókat. Másodszor, az egyre hosszabb karácsony előtti vásárlási szezon miatt a hitelek egyre nőnek, és a játékok, valamint az elektronikus eszközök piacán buborékok kialakulását idézik elő. A karácsony eszerint egyfajta évente ismétlődő rituálé: az ősz folyamán piaci buborékok alakulnak ki, amelyek januárban kipukkannak − és az év egész hátralévő részére károsan hathatnak.

Empiristák. Abbéli meggyőződésükből kiindulva, hogy a gazdasági jelenségek csak megfigyelés útján ismerhetők meg, az empiristák biztosak abban, hogy megalapozott elméleti tételekhez kizárólag egyetlen módon juthatunk el: ha olyan empirikus kapcsolatokat állapítunk meg, amelyek szerint az exogén változók halmazában bekövetkezett változások megelőzik egy az endogén változók halmazában bekövetkező változásokat − megállapítva ezáltal (például Granger-teszttel) az oksági folyamatok irányát. Ennek alapján arra a kétségbevonhatatlan következtetésre jutnak, hogy a karácsonyt és az ajándékozást a pénzkínálat − ceteris paribus a megtakarítások − korábban bekövetkezett csökkenése idézi elő.

A marxisták szerint azokban a társadalmakban, amelyekben a profit kizárólag a munkások "adománya" (a kapitalista munkafolyamaton keresztül), és amelyekben a munkaeszközök tulajdonjogát birtokló kapitalisták kizsákmányoló ereje a meghatározó, a karácsonyi ajándékozás szerepe dialektikus. A karácsonyi ajándékozás egyrészt a nem piaci árucsere oázisa, amely az elosztás egy nem kapitalista rendszerének lehetőségét villantja fel. Másrészről viszont újabb lehetőséget kínál a tőkének arra, hogy az emberiség legkiválóbb ösztöneit fordítsa saját hasznára, miközben áruvá változtatja mindazt, ami a karácsonyban tiszta és jó. Azok a marxisták, akik továbbra is hisznek a "(hosszú távon) csökkenő profitráták törvényében", meg vannak győződve arról is, hogy a tőke évről évre egyre kevésbé tudja nyereségessé tenni a karácsonyt, amivel olyan társadalmi és politikai erők megjelenését idézi elő, amelyek hosszú távon a karácsonyi szezon megszüntetését is ki fogják harcolni.

Boldog új évet!

Yanis Varoufakis, az Athéni Egyetem professzora

Szerző: Csaba Ferenc