Egyértelműen nem volt véletlen a támadás időpontja, de nem csak szimbolikus jelentősége volt, hanem gazdasági megrekedést is okoz a konfliktus, hiszen sok éves csúszással ugyan, de célegyenesbe érkeztek az Ábrahám megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások.
Ez azért volt kiemelten fontos, mert a térség országainak gazdasági fejlődését a leginkább az akadályozta, hogy kiegyensúlyozatlan volt az országok közötti diplomáciai viszony. A mindenki számára kifizetődő együttműködés nem csak a térség számára előnyös, hasonlóan motivált volt a megállapodásban az Egyesült Államok és az EU.
Ennek leginkább az áll a hátterében, hogy kiemelkedően magas befektetésre alkalmas tőke áll rendelkezésre a Közel-Keleten, ráadásul nem küzdenek demográfiai problémákkal, ellentétben a nyugattal.
Mindezen szempontok mellett a nyersanyaghiánnyal küszködő Európa is kalkulált a térség nyersanyagainak felhasználásával, ráadásul a helyben szükséges infrastrukturális bővítések is fellendítenék az EU és az USA recesszióba hajló építőiparát.
Az átlagember számára jelenleg egyedül az olaj árán keresztül érzékelhető a háború gazdasági hatása – erről beszélt Tatár Mihály, ugyanakkor egy esetleges eszkaláció esetén előfordulhat olyan geopolitikai helyzet, amely nem pusztán az árakra, hanem az ellátás biztonságára is azonnali hatással van.
A jelenlegi helyzetben nem kiszámítható, hogy a folyamatok merre mutatnak, ugyanakkor a gazdaság vezető szerepelői jelenleg is több, alternatív forgatókönyvvel számolnak.
Tatár Mihály szerint a legrosszabb forgatókönyv egy háború Irán és Egyesült Államok között, ugyanakkor ennek elkerüléséért a nyugati diplomácia mindent meg fog tenni.