Energetika válság, klímavédelem, vállalati különadó, költségvetési szigor és akár az uniós alapszerződés módosítása is napirenden van az Európai Bizottságban, ennek kapcsán volt a Napi.hu podcast csatornájának vendége Balázs Péter. A korábbi külügyminiszter, uniós biztost és egyetemi professzort igyekeztünk mindenről kifaggatni, ami mindennek a gyakorlati vetülete, amit múltból már meg lehetett tanulni, ahogy arról is, hogy mit hozhat a jövő.
Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke legutóbbi évértékelő beszédében ambiciózus célokat fogalmazott meg. A menekültválság kezelésén túl felvetette, hogy a korábbi költségvetési szigort előíró úgynevezett maastrichti rendszert ideje lenne újraéleszteni és újragondolni, de ennél is tovább ment, és az is felmerült, hogy módosítani kellene az alapszerződést.
Az Európát és a világgazdaságot ért csapások fényében nem meglepő, hogy a Bizottság is belátja, ez így nem mehet tovább és ennek megfelelő javaslatokkal áll elő a tagállamok felé. Maastrich korábban többek között egy maximum 3 százalékos költségvetési hiányt várt el az államadósság tendenciózus csökkenése mellett, aminek elvileg az euró bevezetését kell meglapoznia. Magyarország a teljesítések elmulasztása miatt 2004-es csatlakozása óta túlzottdeficit eljárás alatt volt, amit 2013-ban sikerült lezárni.
Azonban a Covid katasztrofális hatásaira reagálva a kármentés érdekében elengedték a maastrichti megkötéseket, és eleve beláthatatlan volt, hogy milyen feltételekkel jöhet vissza a rendszer, ha egyáltalán, lévén nagyon egyenlőtlen gazdasági károkat szenvedtek el az egyes tagállamok.
Mindezt tetézte a járványból való látszólagos kilábalást kövező inflációs robbanás, majd a jelenleg is zajló, és hatalmas gazdasági károkat és nem mellesleg politikai töréseket okozó ukrán invázió és a vele járó energetikai vita.
Balázs Péter aktív résztvevője volt az EU alkotmányának tekinthető megállapodás kidolgozásában. A Lisszaboni Szerződés - amelyet 2007. december 13-án írta alá, és 2009. december 1-jén lépett hatályba - az Európai Unió (EU) működésének hatékonyabbá tételét célozta az alapszerződések korábbi változatainak módosításával. A szerződés kinyilvánított célja volt, hogy lezárják az amszterdami szerződéssel és a nizzai szerződéssel megkezdett folyamatot, amely arra irányult, hogy megerősítse az unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését.
Balázs visszaemlékezése szerint bonyolult volt a folyamat, viszont megvolt a minden lényeges uniós döntéshez szükséges erős tagállami akarat, így megszülethetett a megállapodás.
A mostani helyzet annál is sokkal bonyolultabb. Ugyan a Bizottság tehet messzire mutató javaslatokat, végső soron a tagállamok döntenek, és ebben erős érdekütközések mutatkoznak. Földrajzi alapon beszélhetünk egy észak-dél ellentétről a költségvetési kérdésekben erősebb tagállamok, és az elmúlt néhány év válságai miatt kiélezetten nehéz helyzetbe került déli államok között. Másrészt nagyon jől ismerjük a kelet-nyugati vitát, leginkább Lengyelország és Magyarország miatt.
Ami a Lisszaboni Szerződés létrejöttét lehetővé tette, hogy egy nagyon erős mandátumot kaptak az uniós tagállamok szakértői stábjai, hogy kidolgozzák a rengeteg részletet, amire egy új alapszerződésnek ki kell térni.
Most sokkal több az eltérő álláspont és ráadásul nagy a politikai bizonytalanság, ami komoly akadálya a haladásnak. Balázs kiemelte, hogy a tagállami döntés alapvetően a kormányt jelenti, és már rövid távon sem lehet tudni, hogy épp hol ki lesz hatalmon. Különösen nem a több éves előkészítő munka végén, akár az időbeliséget nézzük, akár azt, hogy nem példa nélküliek a kormányválságok.
Ha valamilyen csillagzat alatt mostanában mégis végbemenne a konvent, az azt is jelenetné elméleti síkon, hogy a régi alapszerződés eltörlésével az új elfogadásáig feloszlana technikailag az Európai Unió. Balázs ennek veszélyével nem számol, mivel eddig is a folyamatos építkezés volt az alapelv, egy olyan ház építése, ahol sokan, néha nehezen, de együtt élünk.