A hikikomori egy japán kifejezés, ami annyit tesz , hogy visszavonultan élni: így nevezik azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy a saját otthonukból ki sem dugják az orrukat. Mivel a jelenség Olaszországban is felütötte a fejét, a római Caritas 2019-ben programot hozott létre a hikikomorik megsegítésére. Japánban, ahol másfél millió embert érint a probléma, egy olasz misszionárius hozott létre segítő központot.

Az Economx podcastjában a jóléti társadalmakban egyre jobban elterjedt „szobalakó” jelenségnek Petrusán-Molnár Dalma tanácsadó szakpszichológus segítségével eredtünk a nyomába.

A hikikomori főként a 14 és 30 év közötti fiatalokat érinti, akik önként döntenek úgy, hogy totális magányban élik az életüket, megszakítva minden kapcsolatot a világgal. A japán kormány által eddig elvégzett kutatások szerint már több másfél millióan élnek ilyen módon. A 40 év feletti korosztályt is érinti a jelenség, mivel az állapot hajlamos krónikussá válni, és egész életen át tartósan megszilárdulni.

A beszélgetésben szó esett még arról:

  • hogyan hatott a 90-es évek gazdasági recessziója a japán társadalomra;
  • mikortól volt jellemző az idősebb generáció fiatalokra vonatkozó, kőkemény kritikája;
  • miért fontos a szakmai segítség kérése, ha hikikomori életvitelt tapasztalunk a családban;
  • miért nem lehet minden rosszat az internetre kenni.