Holoda Attila: a gázügyben kialakult kényszerhelyzeteket összekeverni a napi normál működéssel, az egy klasszikus politikusi magatartás

Ha önök figyelmesen olvassák és hallgatják a híradásokat, akkor bizonyára feltűnt, hogy a gáztárolók töltöttségi szintje és az orosz gáz nem érkezése ügyében nem Franciaországgal vagy az Egyesült Királysággal foglalkozik sokat a magyar sajtó, hanem Németországgal. Ebben van ugyan logika, de attól még az értelmezési zavarokat okozhat, hogy akár egy napon belül is egymásnak ellentmondó - vagy annak tűnő - nyilatkozatok, hivatkozások, elemzések vagy helyzetértékelések jelennek meg Németország (vagy: Európa) a fűtési szezonra való felkészültségéről. A helyzetet érdemesnek tartjuk kicsit kielemezni és magyarázni is, ezért a Napi.hu friss videó podcastjába a német és az európai gázhelyzetet is jól ismerő energetikai szakembert hívtunk beszélgetőtársul.

Holoda Attila volt már a Napi.hu podcastjának vendége, de tavaly decemberben még nem volt a jelenlegihez mérhető az energiaár-boom, nem volt még az oroszok ukrajnai háborúja sem, és akkor leginkább az európai szénerőművek gyorsított ütemű, történelmi jelentőségű nyugdíjazásáról beszéltünk. Azóta elég sok tényező elég hirtelen megváltozott, és bár az energetikáról folyó diskurzusokban egyértelműen a földgáz került az előtérbe, de a helyzet az, hogy a szén nem olyan sokkal marad le mögötte. Az első kérdés kínálja magát: lehet-e a pillanatnyi európai energiahelyzetet akként summázni, hogy a földgáz lett a kockázati tényező, a szén pedig a nyugtató tétel ebben az egyenletben?

Holoda Attila szerint minden, amit alig háromnegyed éve elsődleges fontosságúnak gondoltunk, felülíródott. Illetve: az a kiszolgátatottság, amivel Európa szembesült, megdöbbentette az európai politikai vezetőket. Az energetikában dolgozóknak azért az nem okozott olyan nagy meglepetést, hogy bármi zavar bekövetkezik, hogy ez a mértékű, gáznak való kiszolgátlatottság finoman szólva is fura helyzetet teremthet. A németek ma már elismerik, hogy elrontották, hogy ennyire a gázra építettek, pedig és hogy az oroszok valamilyen formában ezt ki fogják használni.

- magyarázta Holoda Attila.

Az elmúlt napokban több cikk is megjelent a magyar sajtóban, amely azokra az európai, nagy gázkitermelő országokra mutogatott, amelyek most "jól megszedik magukat". De valóban kell-e, lehet-e haragudni a hollandokra, norvégokra vagy a spanyolokra, akik a saját gázellátásuk és-vagy politikai, gazdasági érdekeiket mégiscsak picit előbbre tartják az összeurópai érdekeknél?

Holoda Attila szerint ez sokkal inkább filozófiai kérdés, mint piaci, de úgy látja, hogy az eléggé farizeus hozzáállás, hogy Norvégia - miközben "kisujjeltartva" az elektromos autózásra áll át -, a gazdaságát a fosszilis enegiahordozókat szuperprofittal értékesíti Európában. A szakember szerint az a fő probléma, hogy a szolidaritás - az egyéni szinten és a nagypolitikában is - csak addig működik és hivatkoznak rá hangzatosan, amíg nekünk nem fáj. Pedig az nem szolidaritás, hogy csak addig vagyok nagyon szolidáris, amíg a saját káromon kell ebből szolidárisnak lenni.

A németek kétségbeesetten keresik az orosz gáz kiesésére a lehetséges megoldásokat, de - mondja Holoda Attila: -  azért ők legalább keresik;  a kancellár járt már Katarban és Kanadában is az LNG-lehetőségek konkretizálására, Robert Habeck, a gazdasági miniszter a betárolási adatok mellett a fogyasztáscsökkentés szükségességét és praktikáit magyarázza akár nap-nap után. És a németek azt is megteszik, hogy a Német Szövetségi Hálózati Ügynökség vezetője (Klaus Müller) értelmezési csatákat folytat a helyzetértékelést illetően.

- erről szól a szénerőművek "visszakapcsolása" is Holoda Attila szerint. Ahhoz azonban, hogy mindez hogyan kapcsolódik az aktuális európai gázkrízis kezeléséhez, hogyan fog ez így is, úgy is nagyon sokba kerülni, illetve hogy miként volna a szénnek újra biztos helye az energiastratégiákban, a fenti videót le kell kattintania, el kell indítania.