A személyi jövedelemadózásban a fizetett adó mértékét jelentősen lehet csökkenteni bizonyos esetben a gépkocsihasználat költségeivel. Az érvényes szabályozást a NAV szedte csokorba. Az szja törvény elismert költségnek tekinti a hivatali és üzleti célú autóhasználattal kapcsolatos kiadásokat - legyen az az autó akár a magánszemély, akár a munkaadói tulajdonában - igaz eltérő szabályok érvényesülhetnek.

Magánszemély esetében üzleti útnak minősül a jövedelemszerzés érdekében szükséges utazás kivéve lakóhelyről való bejárást. A kiküldetés és kirendelés is üzleti utazásnak minősül - ám ha az már összekapcsolódik szabadidős programokkal, így akár csak közvetve is megállapítható, hogy az üzleti út hivatalos jellege csak látszólagos fedősztori - már nem érdemes a költségek elszámolásával próbálkozni. A politikusok ezen a téren is szabad helyzetben vannak: nemcsak az országgyűlési képviselők, de a polgármesterek és az önkormányzati képviselők a tisztségével összefüggő utazása is hivatalos utazásnak minősül.

Ugyanakkor nem minden a gépjárművel kapcsolatos költség számít üzemeltetési költségnek: így nem kerül ebbe a körbe az úthasználati díj, a garázsbérlet vagy épp a parkolási díj. Elszámolható viszont az üzemanyag, a javítási és felújítási díjak. Az üzemanyagok elszámolható költség a hivatalos fogyasztási normáktól a hivatalosan publikált és elszámolható üzemanyagdíjakból és a ténylegesen megtett kilométerektől függ. Az üzemanyagár esetében annyi a könnyítés, hogy használható a hivatalossal szemben a tényleges - számlák szerinti ár - ám egy negyedéven belül csak az egyik módszer használható.

Az útdíj és autópálya-matrica azonban külön elszámolható - erre is több megoldás adódik: a kevésbé egyszerűbb a menetlevél alapján a fizető útszakaszokra érvényesíteni a költséget. Az egyszerűbbnek tűnő megoldás, ha a cég megveszi azt az alkalmazottjának. Ilyen esetben sem a cégnek, sem a munkaválónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, még akkor sem ha matricát saját célra is használja a munkavállaló.

Többféle módon jár a költségtérítés

A saját autó üzleti célú használatáért kétféle formában kaphat a munkavállaló költségtérítést. Az egyik módszer szerint a tételes útnyilvántartás figyelembevételével számolják el a költségeket. Ebben az esetben vagy a ténylegesen számlával bizonyított üzemanyag költségek, valamint valamint a fenntartási és javítási költségek egy része számolható el a hivatalú célú használat arányában. Természetesen a fenntartási és javítási kiadásokat is számlával kell bizonyítani. A költségelszámolás másik lehetséges módja a átalány elszámolás - vagyis a hivatali célra megtett utak kilométerenként kilenc forintjával elszámolhatóak - ez az átalány kiváltja a üzemanyag és javítási számlákat egyaránt.

A költségtérítés másik módja ha kiküldetési rendelvény alapján kapja a munkavállaló. A kiküldetési rendelvény formája kötött és csak munkaviszonyban álló alkalmazottnak állítható ki - vagyis a megbízási szerződéssel vagy vezetőnek nem adható. Amennyiben a térítés mértéke nem haladja az NAV üzemanyag normája alapján adható költségtérítést, illetve a 9 forintos általános normaköltséget - úgy a kiküldetési költségtámogatást az szja bevallásnál nem kell bevételként számba venni. Magyarán nem növeli az adóalapot. Ellenkező esetben a teljes összeg adóköteles bevételnek minősül.

Munkába járás - mint adómentes juttatás

A munkába járás során a lakóhely és a munkahely között megtett út kilométerenként 9 forinttal adómentesen támogatható a munkáltató részéről, ám a támogatásnak vannak feltételei. A támogatás adhat munkáltató döntés alapján, de egyes esetekben ez kötelező lehet. Ezek szerint a munkáltató abban a esetben köteles biztosítani a 9 forintos kilométerenkénti támogatást adni, ha a munkavállaló lakhelye és a munkahely között a közösségi közlekedés nem biztosított, vagy azt csak hosszú várakozással tudná a munkaváló igénybe venni. Abban az esetben is kötelezően járhat a támogatás a mozgásban korlátozott munkaválónak, ha az épp a mozgáskorlátozottsága miatt nem tudja a közösségi közlekedést igénybe venni.