Ez év elejével lejárt az az adóamnesztia, amit a magyar kormány annak reményében adott, hogy a külföldre vitt vagyonokat hazahozzák az érintettek. Ennek eredményeként tavaly november végéig mintegy 67 milliárd forint összegű vagyont hoztak vissza, ami a 10 százalékos adóval 6,7 milliárd forint adóbevételt eredményezett - hangzott el a tájékoztatón. Ez az összeg azonban jócskán elmarad attól, amit a kormány várt, hiszen a kabinet azzal számolt, hogy az adóamnesztia keretében 1000 milliárd forint kerül vissza Magyarországra. A Nemzetgazdsági Minisztérium szerint legkevesebb 1000 milliárd forint van még külföldön, de vannak olyan becslések, hogy a kivitt jövedelem az 1500-2000 milliárdot is elérheti.

Ezen felbuzdulva a kormány úgy döntött, hogy célba veszi a svájci bankszámlákat. A döntés ismertetésekor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár bejelentette: teljes információ- és adatnyilvánosságot szeretnének annak érdekében, hogy megismerhessék, hogy ki az, aki betéttel rendelkezik bármelyik svájci bankban. Kérdésre válaszolva azt is elmondta az MTI szerint: titkosszolgálati adatokkal rendelkeznek arról, hogy jelentős magyar betétek vannak Svájcban.

Egyezmény van

A kormány elképzelését kommentálva már több vélemény is napvilágot látott, ezek nagy része szerint igencsak bajos lehet az ötlet kivitelezése. A Mazars Könyszakértő és Tanácsadó vállalat ennak kapcsán kiadott kommentárjában megjegyzi: Svájccal 1942-ben kötöttünk kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásáról egyezményt; ezt váltotta fel az 1982-ben kötött megállapodás, amely a mai napig hatályban van. Az egyezmény legtöbb cikkelye megfelel az OECD Modellegyezményében foglaltaknak, de hiányzik belőle az információcserére vonatkozó cikkely: ezek szerint Svájc nem köteles a magyar megkeresésekre információt szolgáltatni.

A cég ugyanakkor rámutat, hogy az EU kamatdirektívájához Svájc is csatlakozott. Ebben az EU-tagállamok abban állapodtak meg, hogy automatikusan kicserélik egymással azokat az információkat, amelyek arra a kamatjövedelemre vonatkoznak, amelyet az egyik tagállamból egy másik tagállam állampolgára kapott. Az irányelv kivételeket is tartalmaz, mégpedig azon országokat, ahol hagyományosan erős a banktitok intézménye. Ezek a kivételezett országok: Ausztria, Belgium és Luxemburg. (Mindhárom országgal van kettős adóztatási egyezményünk.) Svájc is csatlakozott az irányelvhez, és Svájc is a kivételes szabályokat alkalmazza.

E szerint azok az országok, akik nem adnak ki információt az elhelyezett betétekről, 35 százalékos kamatadót vonnak le az ilyen betétek kamataiból. Az így beszedett adó 75 százalékát pedig annak az államnak utalják, amelynek az állampolgára a betételhelyező, az adó 25 százaléka pedig a beszedő országban marad.

Mit jelent ez?

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar betétes nyilatkozhat a svájci bankjának arról, hogy a rá vonatkozó információk kiadhatóak-e vagy sem. Ha azt nyilatkozza, hogy kiadhatóak, akkor a kedvező svájci adózási szabályokat alkalmazhatja, bár ez esetben nyilván be kell vallania a jövedelmét Magyarországon is, hiszen a magyar adóhatóság megkaphatja ezeket a jövedelemadatokat Svájcból. Ha azonban úgy nyilatkozik, hogy adatai nem adhatóak ki, akkor - elvileg - 35 százalékos kamatadóra számíthat. A magyar 16 százalékos kamatadó tükrében ez nem lenne racionális választás, ugyanakkor, ha a pénz forrása nem legális, valószínűleg még ilyen feltételekkel is megéri anonim svájci számlán tartani - mutat rá Szmicsek Sándor, a Mazars adószakértője.

Titkosszolgálati adatok ide vagy oda, Szmicsek úgy véli, nem valószínű, hogy a magyar kormány általános érvénnyel tudna olyan megállapodást kötni Svájccal, amely szerint az alpesi ország korlátozás nélkül kiadna minden információt az ottani magyar befektetésekről. Ezt a világon eddig egyetlen államnak sem sikerült elérni, Németországnak és az USA-nak sem. (Pedig ezek az országok, mint ismeretes, egy banki alkalmazottól származó, DVD-re kimásolt pontos ügyféllistával is rendelkeztek - a szerk.)

Csak konkrét esetekben

A nemzetközi adószakértő szerint sikeresebbek azok az akciók, amikor ezek az országok saját nyomozóhatóságaik útján szereznek információkat, például úgy, hogy alapos gyanú esetén a saját országuk területén vizsgálatot végeznek svájci bankok ügynökeinél és a náluk lefoglalt iratok, illetve adathordozókon tárolt információk alapján indíthatnak eljárást belföldi adóalanyok ellen.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a kamatdirektíva nem terjed ki a társasági adóalanyokra. Sőt, egyes országok belső szabályozásában további sajátos értelmezések is előfordulhatnak azzal kapcsolatban, hogy kire vonatkozik ez a szabályozás. Például Cipruson a társaságok tulajdonosai sem tartoznak a kamatdirektíva hatálya alá, így a szigetország azokról sem ad ki automatikusan információt. Más országokban pedig léteznek olyan társasági formák, amik valójában magánszemélyek befektetési közösségét jelentik, de az adott ország ugyancsak nem tekinti ezeket a direktíva hatálya alá tartózóknak.

Hoppon maradhat a kormány

Szmicsek ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Svájc és a magyar állam olyan megállapodást kössön, melyben Svájc az ottani bankokban lévő, beazonosíthatóan magyar betéteket összességében megadóztassa, és a beszedett adót vagy annak egy részét átutalja a magyar államnak, de azt nem tartja valószínűnek, hogy a számlák tulajdonosairól Svájc bármilyen személyes adatot átadna. Ha ilyen megállapodás létrejönne a két állam között, akkor annak végrehajtásáról természetesen a betétest is értesíteni fogják, és felajánlják, a választást, hogy vagy levonják tőle a kétoldalú megállapodásban szereplő adót, vagy az adatai kiadhatóak lesznek Magyarországnak.