A kamatjövedelmek differenciált adóztatásával − amellett, hogy összességében nehezen értelmezhető annak hátrányos megkülönböztetése a tőzsdei ügyletekhez képest, amelyek nem kaptak extra adót − még távolabb került a magánszemélyeket érintő adóztatás attól, amit a kormány 2010−2011-ben zászlajára tűzött.

A söralátét és legegyszerűbb jelzőkkel ellátott személyi jövedelemadó 2013-tól valóban tisztán egykulcsos lett − a szuperbruttó és az egyéni járulékplafon megszűnésével −, mentesítve az egyébként szokásos, egykulcsos rendszerekben is megtalálható nulla kulccsal. A kedvezmények korábbi években indult jelentős egyszerűsítése után a családi kedvezmény bevezetésével sem lett átláthatatlan az szja. Ha a kormány célja az volt, hogy az adórendszert mentesítse a szociális elemektől − bár maga a családi kedvezmény ezt jelentősen árnyalja, jóllehet nem szociális, inkább népesedéspolitikai szempontból −, akkor sikeres és jó szja-szabályozást alkotott.

De valóban ez volt a cél? Más adónemekben ugyanis ennek szöges ellentéte figyelhető meg. Elég csak az áfára gondolni, azon belül is a kedvezményes kulcsú termékek meghatározására: tisztán szociális alapon kíván kedvezményt nyújtani az állam azzal, hogy a kenyérfélék, a tej, a zöldségek és az alapvető húskészítmények adóját leszállította, a penészes sajtokét vagy a libamájét azonban nem. Az más kérdés, hogy szociális jellegű juttatásokat épp a közvetett adókkal lehet a legrosszabb hatékonyság mellett nyújtani, hiszen az a nem rászorulók számára is ugyanúgy elérhető.

De nem csupán az áfánál érhető tetten a differenciálás. Leginkább az egészségügyi hozzájárulás esetében figyelhető meg egy olyanfajta sokkulcsú rendszer, ami általános körülmények között tipikusan az szja-ra jellemző. Jelenleg hatféle ehót lehet, illetve kell fizetni a legkülönfélébb dimenziók mentén.

A magánszemélyeket összességében az egykulcsú szja mellett potenciálisan hétféle eho terhelheti. A kiindulás 27 százalék, ám ez alól számos kivétel van. A béren kívüli juttatások után csak tíz százalék az adó, s kevesebbet, 14 százalékot kell fizetni, ha a vállalkozásból kivont jövedelem, osztalék, ingatlan-bérbeadás után fizetett eho összege nem éri el a 450 ezer forintot.

Más szabály vonatkozik az őstermelőkre, esetükben alapvetően 15 százalék az eho, az átalányadózóknál ez a megszerzett jövedelmet, a tételes elszámolást választóknál a jövedelem öt százalékát terheli. A fizetővendég-látásban a magánszemély ehója 20 százalék. Mindehhez jön hozzá a kamatjövedelmeket terhelő eho, amelyet nem kell megfizetni sem az állampapírok, sem a kedvezményre jogosító határidőig tartott tartós befektetési és nyugdíj-előtakarékossági számlákon keletkező kamatjövedelem után.

Szociális elemek a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adóban is megtalálhatók. A korábbi Start program örvén ötven- vagy akár százszázalékos adókedvezmény is igénybe vehető, ha a munkáltató a munkaerőpiacon hátrányosan megkülönböztetett személyt vesz fel. Vagyis 55 év felettit, tartósan munkanélkülit, pályakezdőt vagy kismamát.

Valójában a jelentősebb adókat figyelembe véve szinte sehol sincs egykulcsos, általános és egyszerű adóztatás az szja-n kívül. A honi rendszer különlegessége az szja, de ennek inkább a többi adóban fellelhető zűrzavar és nem az egységes szabályozás az oka.

Kép: Napi Gazdaság, Déri Miklós