Az idén 66 150 forintnyi havi nettó kivét az utána fizetendő járulékokkal és adókkal együtt 140 805 forintjába kerül egy főállású egyéni vállalkozónak, ez jövőre már "csak" 116 ezer lesz, ha életbe lép a kisadózói átalányadózás. Az önfoglalkoztatók többségének idén szabályosan legalább a garantált bérminimummal, havi 108 ezer forinttal kell kalkulálniuk a járulékfizetéskor. Az egészségügyi járulékot és a munkaerőpiaci járulékot most ennek 150 százaléka (162 ezer), a szociális hozzájárulási adót a bérminimum 112,5 százaléka után kell fizetni, a nyugdíjjárulékot és a személyi jövedelemadót pedig a tényleges bruttó összeg után, a remények szerint jövőre az összeg és az adminisztráció is csökken majd. Speciális, további kedvezmények viszont valószínűleg nem lesznek, valószínűleg marad az iparűzési adókötelezettség is, és az áfakörbe sem lesz érdemes belépni. Magas költséghányad esetén is előnytelen lehet a kisadózói forma, amennyiben a költségeket nem tudja a vállalkozó a vevőre hárítani.

Családi kedvezmény: kisadózók alighanem kizárva

Jövőre a kisadózói körbe belépő egyéni vállalkozónak mindössze a havi 50 ezres átalányt kell befizetnie, amivel "letudja" a szociális hozzájárulási adó, a nyugdíj-és egészségügyi járulékok, szakképzési járulék, társasági adó, vállalkozói osztalékalap és az szja-fizetési kötelezettséget. Minél többet "utal ki" magának, annál nagyobb lehet az idei szabályokhoz vagy az alkalmazotti rendszerhez képest a nyeresége, de alacsony költséghányad mellett sem érheti el egy multi középvezetői fizetését a viszonylag alacsonyan meghúzott, hatmilliós éves bevételi plafon miatt.

Alkalmazotti jogviszony mellett idén (és várhatóan jövőre is) a 108 ezres bérminimum a munkáltatónak összesen 138 780 forintba kerül, a munkavállaló 70 440 forintos nettó fizetést kap meg családi kedvezmény nélkül. A szabályozás logikája értelmében kisadózók esetében nem is lesz alkalmazható a családi kedvezmény: hasonlóan a mostani ekho-szabályokhoz, a kisadó-átalányban nincs tételesen elkülönítve a szja, az egyéb járulékok fizetésére pedig nem vonatkozik a családi kedvezmény.

Társadalombiztosítási ellátások - csak főállású vállalkozóknak

Nem sok pénzre számíthat, ha valaki kisadózói státuszban igényel társadalombiztosítási ellátást (például táppénzt), az ellátás alapja ugyanis mindössze havi 81 300 forint, így tehát érdemes azt egyéb megtakarítással vagy magán-egészségbiztosítással kiegészíteni. A "nem főállású" kisadózók pedig egyáltalán nem lennének jogosultak e jogviszonyuk alapján társadalombiztosítási ellátásra, ami azt jelenti, hogy nem lehet beszámítani az itt megkeresett jövedelmet a gyed, a tgyás vagy a táppénz alapját képező átlagkereset összegébe.

Ha valaki részmunkaidős alkalmazotti jogviszonya mellett dolgozna (nem-alkalmazotti közreműködőként) kisadózói körben lévő cégben, utána meg kell fizetni a "főállású" státusz havi 50 ezrét (ha képes kitermelni a vállalkozás), ám mindkét jogviszonya után jogosult lesz társadalombiztosítási ellátásokra. Minden olyan hónapban, amelyben legalább egyetlen napon "főállású kisadózónak" minősül valaki, meg kell utána fizetni az ötvenezres átalányt.

A "kisadózókra" vonatkozó javaslatot egyértelműen azokra szabták, akik önfoglalkoztatónak minősülnek, egy valódi vállalkozás éves bevétele általában meghaladja a 6 millió forintot. Az efeletti bevételnek azonban a törvény szövege szerint negyven százalékát kellene még a havi átalány mellett adóként befizetni, ezért ezt az adózási forma még a jól kereső, egyéni vállalkozóként működő tanácsadók, coachok, interim vezetők számára sem lesz feltétlenül javasolt.

Számít a költségszint

Kizárólag bevétel alapú adózásról van szó a kisadózók esetén, azaz olyan vállalkozások esetén, ahol érdemi költségek merülnek fel, nem biztos, hogy ez az elszámolási mód előnyös - kommentálta a tervezeteket Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország vezető adótanácsadó partnere. A hatások pontos elemzéséhez érdemes volna megnézni az egyéni vállalkozók 2010. évi átlagjövedelmét és ahhoz kapcsolódó átlagbevételét (ha létezik nyilvános adat erről) és abból kiderülne, hogy az egyéni vállalkozások milyen átlagos költséghányaddal dolgoznak. Ha az jelentős (pl. 50 százalék), akkor a kisadózói alternatíva (költségelszámolás és kedvezmények hiányában) vélhetően nem fog javulást eredményezni. A két törvényjavaslat a szakértő szerint a társaságok és az érintett egyéni vállalkozók (kisadózók) szintjén kíván kedvezményeket és egyszerűsítéseket nyújtani, nem feltétlenül a vállalkozások mögött álló természetes személyek részére  - a kisvállalati adónál például megmaradna az osztalékokat terhelő személyi jövedelemadó, tette hozzá a BDO szakértője. 

Nincs átjárás

Bár a javaslat egyidejűleg került nyilvánosságra a munkahelyek védelmét és számuk növelését célzó, munkáltatóknak járulékkedvezményeket ígérő másik tervezettel, a kettő közt nincs átjárás - vagy az egyik kedvezményes rendszert választja valaki, vagy a másikat. A kisadózók is foglalkoztathatnak persze "rendes" munkaviszonyban majd alkalmazottat, így őutánuk a járulékkedvezményekre is jogosultak lehetnek - kétséges azonban, ez megéri-e.

Az állás helyett önfoglalkoztatást választók akkor sem kapnak speciális, további járulékkedvezményt, ha kismamák, munkanélküliek, pályakezdők vagy 55 éven felüliek, hiszen épp a tételes adózás egyszerűsége veszne el, ha kedvezményekkel bonyolítanák. Ez főleg azokra a rétegekre lehet hátrányos, akik lakóhelyéhez közel nincs olyan munkáltató, amelynél elhelyezkedhetnének a foglalkoztatói kedvezményekkel, kezdő vállalkozóként viszont még a havi 50 ezres adó is nehezen kitermelhető számukra.

A kisadózók partnerei is vigyázzanak!

A törvényjavaslat módosító rendelkezései szerint a társasági adó alanyai számára nem minősül vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak az a kiadás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai által nyújtott termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik - hívta fel a figyelmet blogján az RSM-DTM Hungary szakértője, Hegedüs Sándor. Szerinte ez az jelenti, hogy ezen adóalanyokkal a társasági adó alanyainak nem lesz érdemes szerződni, vagy az árakat, díjakat legalább 10 százalékkal alacsonyabban érdemes meghatározni, kialkudni, mint társasági adót fizető konkurenseik esetében.