A cikk szerzője: Elisa Ferreira, a kohézióért és a reformokért felelős uniós biztos

Válságok korábban is voltak Európában. A mostani azonban az életünket, társadalmainkat és gazdaságainkat sújtó legnagyobb válság évtizedekre visszamenőleg. Az Unió immár több mint 60 éves fennállása óta eddig soha nem fordult elő, hogy ilyen hirtelen és széles körű megrázkódtatás érné társadalmi és gazdasági szerkezetünket.

Kapcsolódó

Az egészségügyi rendszerek sok tagállamban tragikus küzdelmet folytatnak nap mint nap az emberéletekért. Életképes vállalkozások váratlanul csődbe mennek, elveszítik ügyfeleiket és piacaikat. Az emberek féltik állásaikat és aggódnak a megélhetésükért. Sokan munka nélkül maradtak hirtelen. Míg 2008-ban, a pénzügyi válság idején mentőcsónakot kellett építenünk a vihar közepén, most, 2020-ban a pandémia közepette maszkokat varrunk.

Döntő pillanat

Miközben a teljes körű vészhelyzeti műveletek jelentik továbbra is a normalitást, és a népegészségügy a kiemelt prioritás, döntő pillanat ez abból a szempontból is, hogy a kormányok és a politikai döntéshozók kontinensszerte elkezdjék alakítani Európa gazdasági fellendüléshez vezető útját. Mert el fog jönni a holnap! Ma minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a vírus megállítása érdekében, egyben enyhítenünk kell annak gazdasági hatásait; holnap újra kell indítanunk a gazdaságot, anélkül, hogy aláásnánk a vírus megfékezésére irányuló erőfeszítéseinket.

A közszektorban a hitelfelvétel szintje drámaian növekszik, mivel a tagállamok minden erejükkel mentőövet akarnak biztosítani az emberek és a vállalkozások számára. Mindez egy szükséges, de nem elégséges költségvetési válasz a jelenlegi szükségállapotra. A nemzeti erőfeszítésekhez uniós szintű intézkedések kapcsolódnak, a lehető legnagyobb mértékben támogatva azokat a következők révén: a megfelelő keret meghatározása, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok lazítása, a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési záradékának alkalmazása, valamint az uniós alapok átprogramozásán keresztül nyújtott közvetlen támogatás.

A koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés lehetővé tette, hogy a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló összeg annak teljes egészében mozgósításra kerüljön. A válság kezelését célzó intézkedésekhez azonnali segítséget és finanszírozást nyújtunk. Spanyolország ennek keretében maszkokat és lélegeztetőgépeket vásárol, Olaszország megerősíti a távmunkát és a távoktatást, Csehország és Litvánia sürgősségi támogatást nyújt a kkv-knak, Portugália pedig a COVID elleni küzdelem szempontjából releváns termékeket kutat, tesztel és fejleszt.

A vészhelyzetekre való reagálás azonban közép- és hosszú távon kockázatokkal jár, ha nem kísérik őket megfelelő és szilárd uniós szintű biztonsági hálók. Bár ezen általános külső sokk végső hatása továbbra is bizonytalan, az világosan látható, hogy

fennáll annak a veszélye, hogy a helyreállás aszimmetrikus formát ölt.

A tagállamok és régiók gazdasági struktúrái nagyon eltérőek, és egyes ágazatok - például az idegenforgalom, a közlekedés vagy a kultúra - olyan ágazatoktól függenek, amelyek fellendülése hosszabb időt vehet igénybe. A betegség mértéke és nagyságrendje a 27 tagállamban különbözőképpen alakult. Ráadásul egyes régióknak és tagállamoknak vannak megfelelő tartalékaik gazdaságuk támogatására, míg másoknak alig maradt valamilyük, és a végletekig leszűkült a beruházásokra fordítható fiskális mozgásterük.

A válságok felerősítik az egyenlőtlenségeket

A válságok csak felerősítik a már meglévő sebezhetőségeket és egyenlőtlenségeket. Az 1970-es évekbeli olajársokk idején sok, szolgáltatásalapú gazdasággal rendelkező régió gyorsan alkalmazkodott az új valósághoz, míg a feldolgozóiparon alapuló régiók közül egyesek évtizedekig vagy annál hosszabb ideig is küzdöttek a kilábalással. A 2008. évi pénzügyi válság után hasonló volt a tendencia: egyes régiók hamar újra stabilizálódtak, míg mások csak több mint egy évtizeddel később álltak helyre. Mindkét válságra érvényes, hogy a kiigazítások elhúzódása és a munkahelyek elvesztése politikai instabilitással és a populizmus erősödésével párosult.

A nemzeti kapacitások különbségeinek ellensúlyozásában alapvető szerepe lesz az uniós szintű eszközöknek, mégpedig nem lehetőségként, hanem feltétlenül szükséges beavatkozásként, tekintettel arra, hogy meg kell őriznünk legnagyobb gazdasági értékünket: a belső piacot. Létrejötte óta az egységes piac a becslések szerint mintegy 8-9 százalékkal növelte az EU GDP-jét. Megszűnése egyes tagállamoknak akár az egy főre jutó reáljövedelem 15-20 százalékába is kerülhet. Az egységes piachoz kapcsolódó előnyök jóval túlszárnyalják a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulását.

Uniós szinten már számos fontos lépés történt a válság kezelése érdekében. Az Európai Központi Bank beszerzési programja jól példázza a monetáris politika erőteljes elkötelezettségét az euróövezet védelme iránt. A költségvetési oldalon a SURE eszköz hozzá fog járulni a munkahelyek és a munkavállalók védelméhez. Az Európai Stabilitási Mechanizmusból (ESM) származó, a körülményekhez igazított elővigyázatossági hitelkeretek a közvetlen és közvetett egészségügyi kiadások finanszírozását fogják támogatni. A nehéz helyzetben lévő vállalkozások az Európai Beruházási Bank megerősített hitelezési kapacitása révén fognak támogatáshoz jutni. Ugyanakkor sürgősen szükség van egy további elemre.

A gazdaság újraindításához és növekedési pályára állításához szükség van egy Helyreállítási Alapra a jelentős beruházások és a konvergencia előmozdítása érdekében.

Ezt be kell építeni az EU hétéves költségvetésébe, amely évtizedről évtizedre kifejezésre juttatja a közös európai célokat. Egy, a jelenlegi igényekhez mért, jelentős forrással rendelkező gazdaságélénkítő alap, valamint egy megerősített uniós költségvetés, amely képes előmozdítani a közberuházások fenntartható szintjét, kulcsfontosságú lesz az Unió helyreállításához és ellenálló képességének javításához.

Innovációra van szükség

A megerősített pénzügyi kapacitásnak olyan innovatív költségvetés-alapú eszközökön kell alapulnia, amelyek nem növelik a tagállamok adósságát. Miközben már jelenleg is több hitelfelvételi eszköz áll rendelkezésre, a célzott, gyors és okos kiadásokat - például támogatások révén - meg kell erősíteni. Ezen a ponton innovációra van szükség a tartós gazdasági fellendülés és a válságból való koherens kilábalás érdekében.

Ennek keretében alapvető fontosságúak az Unión belüli kohézióhoz és konvergenciához hozzájáruló, helyi alapú regionális megoldások - a legkiszolgáltatottabbak maximális pénzügyi támogatásával -, mert ezáltal kerülhető el annak a valós kockázata, hogy a fellendülés aszimmetrikus módon megy végbe és a gazdasági fellendülés fokozott eltérést mutat az egyes tagállamokon belül, illetve között. A koronavírusra való reagálást célzó csomagokkal ismét megmutatkozott, hogy a kohéziós politika alkalmazkodásra képes és releváns a válságidőszakokban, ahogy ezt korábban már számos alkalommal bizonyította. A kohéziós politika ugyanakkor a hosszú távú átalakulás politikája, amely bizonyított eredményeket tud felmutatni a társadalmi, gazdasági és területi konvergencia előmozdítása terén.

Ha a vészhelyzetben fontos volt a kohéziós politika, a fellendüléshez elengedhetetlen lesz.

A fellendülés felé vezető úton Európa döntő feladata: visszatérni az alapokhoz a jövő megalapozása érdekében. Az Uniónk alapelveihez való visszatérés azt jelenti, hogy ismét foglalkoznunk kell például a kölcsönös egymásrautaltság, a konvergencia és a szolidaritás kérdésével, miközben javítjuk gazdasági és társadalmi modellünket, és utat mutatunk egy zöldebb, digitálisabb és méltányosabb jövő felé. Az egyetlen kiút: a közös cselekvés.