Japán, az ár-bér spirálban reménykedő jegybankárok országa

Szerző: Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója

Ha az ár-bér spirál kialakulása kerül szóba, a világon mindenütt kamatemelésről, a szigorú monetáris és fiskális politika szükségességét kezdik hangoztatni a szakemberek. Kivétel ez alól Japán, ahol kifejezetten örülnének a döntéshozók az ár-bér spirál beindulásának. Miért van ez így, és kitörhet-e Japán a több évtizede tartó a deflációs csapdából?

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Szemmel látható mértékű infláció ütötte fel a fejét az elmúlt évben Japánban, bár a mérték jócskán elmaradt attól, amit Európában, vagy amit akár az Egyesült Államokban láttunk. Az elemzői várakozások szerint az idei viszonylag gyors (+1,9 százalékos) gazdasági növekedés és infláció (+3,3 százalék) után azonban a következő két évben lassulás várható mindkét területen, de még ez a lassú, másfél százalék körüli éves gazdasági növekedés is jóval a korábbi évtizedek átlaga felett marad. Az Amundi legfrissebb előrejelzése alapján viszont az infláció 2025-re visszatér egy százalék környékére, azaz jóval a két százalékos cél alá, ami alapján nem várható az ár-bér spirál tartós fennmaradása.

Makrogazdasági sajátosságok

A felívelő inflációra a világ valamennyi magára adó jegybankja monetáris szigorítással válaszolt volna, kivéve a japánt, amely mindezek ellenére fenntartotta a mennyiségi lazítást és a negatív alapkamatot, a hozamsapka rendszer rugalmasságának növelésével pedig feljebb engedték a piaci kötvényhozamokat. A jegybank a jelek szerint egyelőre kivárásra játszik, még nincs meggyőződve arról, hogy az infláció tartósan a kívánt 2 százalék körüli szintre tud emelkedni.

De miért nem lépett a japán jegybank? Először is a japán infláció egészen másként viselkedik, mint a többi fejlett vagy fejlődő piaci társai. 2021-ben még deflációt mértek az ázsiai országban a maginflációt tekintve, miközben az európai és amerikai mutató már rég a két százalékos cél fölött tartózkodott. A teljes inflációt mérő mutató 2023. januárban érte el a csúcspontját az Európából és Amerikából is viccesen alacsonynak látható 4,3 százalékon, és bár a maginfláció azóta is emelkedik, de még mindig csak 2,7 százalékot „tudott elérni”.

Mindeközben a globális folyamatokban idén fordulat látszik kialakulni, az ellátási láncok normalizálódtak, az energiaárak nem emelkedtek érdemben tovább (Japán nettó energiaimportőr), és a gazdasági növekedés további általános lassulását várják jövőre az elemzők. Másrészt sok elemző a japán inflációt a deviza gyengülésének számlájára írja, amiben lehet némi igazság, ha megnézzük a kettő alakulását az elmúlt években. A monetáris politika szigorítása viszont a jen erősödését okozná (különösen most, amikor a legfőbb jegybankok a ciklus tetején vannak, és jövőre lazítás indulhat), ami könnyen megfordíthatná ezt a folyamatot.

Nyomós érv lehet még a laza monetáris kondíciók tartására, hogy Japánban a krónikusan alacsony bérnövekedés az alacsony infláció egyik fő oka.

Az alacsony Japán bérszínvonal növekedés fura nemzeti sajátosságnak tekinthető, van ugyanis egy olyan növekedési mutató, amiben Japán az elhúzódó defláció ellenére messze lepipálja a többi fejlett országot: ez a munkaképes korú lakosságra vetített GDP.

Ebben Japán hosszú ideje mindenki mást kenterbe ver, ami az jelenti, hogy termelékenységi oldalról a munkavállalóknak minden okuk meglenne a magasabb bérkövetelésekre. Talán ez vezetett oda, hogy ezen a területen éppen kibontakozni látszik egy pozitív fejlemény: a tavalyi shunto-val (tavaszi bértárgyalások a munkáltatók és szakszervezetek között) a munkavállalóknak több mint 30 éve nem látott mértékű, 3,6 százalékos átlagos béremelkedést sikerült kialkudniuk.

Az utolsó indok az óvatos szigorítás mellett fura módon éppen maga a mindenki másnál régebb óta folytatott laza monetáris politika. A japán üzleti körök egyszerűen túl hosszú ideje élnek ebben a támogató jellegű monetáris környezetben, ezért ennek nem kellő gondossággal kivitelezett lezárása destabilizálhatja a pénzügyi rendszert és a piacokat. (Ez némiképp hasonlítana arra, ami a Szilikon-völgy becsődölt kisbankjaival történt idén tavasszal.)

Mindezek következtében a japán jegybanknak a kamatemelés előtt kellő bizonyossággal kell meggyőződnie arról, hogy a 2 százalékos célszint körül tud stabilizálódni az infláció. Ezt a bizonyosságot a jegybank elnöke szerint az nyújtaná, ha beindulna a pozitív ár-bér spirál.

Az első szignifikáns béremelés a megemelkedett infláció hatására tehát tavasszal megtörtént, és az árak idén is két százalék feletti mértékben emelkedtek. A jövő tavaszi bértárgyalásoknál az lesz a kérdés, hogy az árak visszahatnak-e újra a bérekre, azaz fenntarthatóvá válik-e az ár-bér spirál. Az előjelek egyelőre biztatók: a szakszervezetek a tavalyihoz hasonlóan 5 százalékos béremelési követeléssel készülnek. Mivel a jegybankárok nyilatkozatai alapján az ár-bér spirál fenntarthatósága kiemelt szempont, logikusnak tűnik, hogy a jegybank megvárja a jövő évi bértárgyalások alakulását, és majd csak ennek fényében dönt a monetáris politika jövőbeni alakításáról.

Vállalati sajátosságok

A másik fontos tényező, amiért a befektetőknek érdemes Japánra figyelni, a tokiói tőzsde által elkezdett vállalatirányítási reform. Az év elején a japán börze olyan irányelveket jelentetett meg, melyekben arra próbálja meg rávenni a parketten forgó vállalatokat, hogy javítsák a megtérülésüket (return on equity), és ezzel növeljék az értékeltségüket (leginkább a P/B mutatóra helyezték a hangsúlyt, ami a vállalatok tőzsdei értékét viszonyítja a számviteli értékhez). Minden cégnek, amely a könyv szerinti értéke alatt forog, kötelező egy jelentésben közzétenni azokat az intézkedéseket, amiket a piaci érték növelése érdekében fogadtak el. A J.P. Morgan elemzése alapján az év közepén a TOPIX Indexben szereplő vállalatok nagyjából 47 százaléka forgott a könyv szerinti értéke alatt. Ugyanakkor ezeknek a cégeknek nagyjából a 40 százaléka az év közepéig már bejelentett valamilyen intézkedést a cégérték növelésére: 20 százalék visszavásárlást, 17 százalék megemelt osztalékfizetést, míg 4 százalék mindkettőt elfogadta.

Nem csoda, hogy a japán tőzsdeindexek idén több évtizedes csúcsra emelkedtek. Teljesítményük +30 százalék körül volt idén novemberig japán jenben (ez USD-ben számolva kb. a fele ennek a jen gyengülése miatt), amivel saját devizában bőven lekörözték az amerikai és európai indexeket, nem is beszélve a kínairól.

Különösen aktuális most ez a kérdés, mivel január 15-étől kezdve a tokiói tőzsde havonta publikálja azon vállalatok listáját, amelyek már bejelentettek valamilyen változtatást a cégérték növelésére. Nem kis részben ennek a vállalatirányítási reformnak is köszönhető a japán tőzsdeindexek kiugróan jó idei teljesítménye.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!