Nincs végleges megállapodás - kihagyhatják a jobboldalt az alkukból

Az Európai Tanács, azaz a tagállami állam- és kormányfők a négy legfontosabb uniós tisztségviselő (Európai Bizottság elnöke, Európai Tanács elnöke, Európai Parlament elnöke, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) jelöléséről döntenek. A tárgyalások hétfő este kezdődtek egy informális találkozón Brüsszelben, ahol a várakozásokkal ellentétben nem született meg a végleges döntés.

Annak ellenére, hogy az előzetes várakozások gyors megegyezést vetítettek előre arról, hogy Ursula von der Leyen második ciklusára készülhet, a volt portugál miniszterelnök, António Costa az Európai Tanács elnöki posztját tölthetné be, a máltai Roberta Metsola maradhatna az Európai Parlament elnöke, míg az észt Kaja Kallas lehetne az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.

Kik döntenek a pozíciók leosztásáról?

Az Európai Néppárt (EPP) vártnál jobb eredményével, a szociáldemokraták (S&D) és a liberálisok (Renew) visszaesése ellenére, a jelenlegi állás szerint az informális szövetségüknek kényelmes többsége van az Európai Parlamentben. Más összeállítású koalíciókról azért nem lehet szó, mert nem lenne meg az EP-ben a többségük. Ahogy korábban írtuk, elképzelhető forgatókönyv lehetne, hogy a meglévő EPP-S&D-Renew hármas kiegészüljön a Zöldekkel, vagy a választói akarat figyelembevételével a konzervatív ECR-rel.

Azonban egyelőre nincsenek erre utaló jelek a nyilatkozatok és közlemények alapján, úgy tűnik, Olaf Scholz német kancellár (S&D), Emmanuel Macron francia elnök (Renew) és az EPP – ahová 11 uniós állam- és kormányfő tartozik – nem kíván mást bevonni a pozíciók elosztásába.

Ez a megközelítés azonban több uniós tisztségviselő szerint elégedetlenséget váltott ki Giorgia Meloni olasz miniszterelnökből.

A választásokon a konzervatívok erősödése miatt, és Ursula von der Leyen előzetes szövetséges keresése miatt számíthatott arra az olasz kormányfő, hogy "odaengedik" az asztalhoz, ami azonban nem történt meg.

Mi történt az informális csúcson?

Nem történt végleges megegyezés, mert - sajtóinformációk szerint - az Európai Néppárt túl sokat kért a szocialisták szerint, a négyből két és fél tisztséget akart megszerezni a következő ciklusra.

Miért lehet zárójelbe tenni a jobboldal erősödését?

Egyrészről, mert az EPP-től jobbra lévő frakciók (ECR, ID) erősödése leginkább a Zöldek kárára történt, és hiába vesztettek jelentős számú képviselői helyet a liberálisok is, ahogy látjuk, a hármas koalíció többsége továbbra sincs veszélyben.

Másrészről viszont az Európai Unió legfontosabb testületében, az Európai Tanácsban, ahol az állam- és kormányfők ülnek, a viszonyok teljesen egyértelműek. Európai pártállásukat tekintve 11 EPP-s, 5 Renew-s, 4 S&D-s, 3 független, 2 ECR-es és 2 pártcsaládoktól éppen független tagállami vezető ül a testületben.

Tehát túlnyomó többségben vannak a néppárti-szocialista-liberális koalícióból érkező állam- és kormányfők, sőt a legnagyobb tagállamok (Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Lengyelország) vezetői közül kizárólag az olasz miniszterelnök nem tartozik bele a csoportba.

A 4 csúcsvezetői poszt elosztásában a tagállami vezetők a legbefolyásosabb szereplők, mivel minősített többséggel (27 tagállamból 15, akik kiteszik az EU teljes népességének legalább 65 százalékát) a testület jelöli a pozíciókra a személyeket.

Meloni kihagyása lehet az európai “szuperjobboldal” alapja

Azzal, ha a legfőbb döntésekből kiszorítják az olasz miniszterelnököt, teret nyitnak és okot szolgáltatnak ahhoz, hogy esetlegesen megegyezzen Marine Le Pennel és az Identitás és Demokráciával arról, hogy létrehozzák az Európai Néppárt után a második legnagyobb EP-frakciót. Természetesen a hármas koalíció manőverének nem egyenes következménye Meloni lehetséges koalícióalkotási kísérlete, hiszen a saját pártcsaládján belül is akad szépszámú tagállami tagpárt (pl. svéd demokraták, finnek, csehek), illetve képviselő, aki nem fogadná el a radikális ID-vel való egyezkedést.

Mikor lesz döntés? 

A tárgyalások folyamatosan zajlanak a tagállamok között. Az uniós vezetők nyilatkozatai alapján a következő héten csütörtökön és pénteken (27-28.) rendezett uniós csúcstalálkozón pontot tennének a kérdőjelek helyére.

A szerző Tieger Endre, az EuroAtlantic Tanácsadó elemzője