Velence csak belevágott végül abba, amit jó ideje ígérgetett már a városvezetés. A nyár közepéig bizonyos napokon belépőt kell fizetni a gondolák városába látogató turistáknak. A rendszer egyelőre tesztelés alatt áll, a tesztidőszak összesen 29 napot érint 2024-ben:
- április 25. és május 5. között,
- illetve a hétvégéken (szombati és vasárnapi napokon) egészen július 14-ig.
- Kivételt képez a június 1-je és 2-a, ami nemzeti ünnep Olaszországban.
A turistáknak online kell regisztrálniuk, és öt eurót kell fizetniük. Ezt követően kapnak egy QR-kódot, amellyel beléphetnek a városba reggel fél 9 és délután 4 óra között. Az egy nap alatt kiadható QR-kódoknak nem lesz felső határa.
A helyieknek nem szimpatikus az ötlet
A tesztidőszak startolásakor a velenceiek közül sokan tüntettek, jelezve, hogy nem értenek egyet az intézkedéssel.
Ellenezzük ezt a lépést, mert a túlturizmus leküzdésében pont nem segít majd. Ráadásul egy olyan komplex szabályrendszerről van itt szó, amely túl sok kivételt tartalmaz, ezért nehéz lesz betartatni
– nyilatkozta a Reutersnek Cristina Romieri helyi lakos.
Giovanni Andrea Martini pedig arról beszélt, hogy a belépővel az egész város „olyanná válik, mint egy múzeum vagy mint egy vidámpark”.
Mit mond a szakértő?
Az Economxnak nyilatkozó szakértő kijelentette, összességében jó döntésnek tartja a városvezetés részéről, hogy megtették ezt az első lépést a probléma kezelésére. Hozzátette ugyanakkor, az is világos, hogy ennél sokkal többre lesz szükség.
Önmagában öt euró nem fogja visszatartani a turistákat attól, hogy meglátogassák a várost. Ennél szofisztikáltabb megoldásokra is szükség van ahhoz, hogy a látogatómenedzsment sikeres legyen és az élmény ne sérüljön, valamint hogy gazdaságilag és környezetileg is fenntartható turizmus valósuljon meg a városban
– nyilatkozta Rippert Bálint, a PwC Magyarország turisztikai tanácsadási csapatának vezetője az Economxnak.
„Velencébe évente közel 30 millió látogató érkezik, akiknek nagyjából a kétharmada nem éjszakázik a városban és gyakran csak pár órát töltenek ott el. Ha ezt a számot kontextusba helyezzük Velence történelmi belvárosának mindössze 50 ezer lakosával és annak méretével, akkor láthatjuk, hogy megoldást találni erre a problémára égető volt. Az elmúlt hetven évben a lakosság száma közel a harmadára csökkent az elviselhetetlen tömeg és az egekbe szökő lakásárak miatt” – magyarázta.
Ha összevetjük Velence népszerűségét az Európai Unió többi városáéval, régiójával, világosan látszik, hogy a városvezetésnek tényleg van dolga a turizmus szabályozása terén.
A fenti grafikon ráadásul csak azokat a turistákat jeleníti meg, akik ott is alszanak Velencében. Olyan látogatóból márpedig sokkal több van, aki csak átutazóban érkezik a városba, és mindössze egy napot tölt el ott.
„Velencének nem ez volt az első intézkedése az overtourism jelenség kezelésére. Először a 25 főnél nagyobb csoportok vezetett túráját tiltották meg, majd az UNESCO nyomására kitiltották az óceánjáró hajókat a kikötőkből, melyek az overtourism »táplálása« mellett hatalmas veszélyt jelentettek magára a városra és a környezetre is”
– mondta Rippert Bálint.
Mire számíthatnak azok akik a velencei turistákból tartják el magukat?
Nagy kérdés persze, hogy miközben a városvezetés végső célja a turistatömegek oszlatása Velencében, hogy állnak ehhez a kérdéshez a külföldi látogatókra építő helyi vállalkozások. Értelemszerűen nekik vannak ellenérzéseik az ezzel kapcsolatos tervekkel szemben. Főleg annak fényében, hogy a szakértő rámutatott:
- Velence az idegenforgalmi adót a város állapotának megőrzésére és felújítására, valamint a desztináció népszerűsítésére használja.
- Az újonnan bevezetett belépőből származó összegek a tesztidőszak alatt tervezetten csupán az új informatikai rendszer és a jegyek ellenőrzéséhez szükséges humán erőforrást fedezik.
A helyi, turistákat célzó szolgáltatók és vállalkozók tehát nem kapnak kompenzációt az esetleges forgalomcsökkenésért a belépők által generált belépőkből vagy egyéb forrásokból. Rippert Bálint szerint azonban „ez a mértékű díjszabás valószínűleg nem fogja radikálisan csökkenteni a turisták számát a városban, inkább a tömeg eloszlásában segíthet. Vagyis a nap végén várhatóan nem lesz hatással az amúgy is túlzsúfolt szolgáltatók bevételére és forgalmára sem”.
Egyelőre tehát a városvezetésnek nem is szükséges komolyan elgondolkodni a turizmusra épülő helyi vállalatok, vállalkozók kárpótlásán az esetleges forgalomkiesés miatt. Akkor azonban, ha újabb lépéseket tesznek a túlturizmus megfékezése érdekében, mindenképp számolni kell majd ezzel a szemponttal is.