Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a tegnapi kormányinfón arról beszélt, hogy áprilisig kaptak határidőt a kereskedelmi láncok, hogy csökkentsék az élelmiszeráraikat, különben a kormány hatósági árakat vezet be.

Azt azonban jelezte a tárcavezető, hogy csak végső eszközként használnák ezt a megoldást, abban bízik, hogy célravezető lesz az élelmiszerláncok képviselőivel, a beszállítókkal közösen kidolgozandó akcióterv, ami az árcsökkentések mellett piacvédelmi intézkedéseket, profitkorlátozásokat és a bürokratikus terhek enyhítését is tartalmazza majd.

Orbán Viktor miniszterelnök a múlt hét szombati évértékelőjében és a hétfői parlamenti ülésszakot megnyitó beszédében is arról beszélt, hogy utasította Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert: kezdjen tárgyalásokat a kereskedelmi láncokkal az árak megfékezéséről. Amennyiben nem születik megállapodás, akkor bevezetik a hatósági árakat, és ha szükség van rá, akkor a kereskedelmi profitot is korlátozzák.

Raskó György agrárközgazdász ennek kapcsán úgy fogalmazott a Népszavának, hogy „ahogy korábban is döntően politikai döntés volt, úgy a kereskedelemben egy újonnan bevezetendő hatósági áras rendszer sem lenne más. Előzőleg sem egy jól átgondolt megoldás született meg, s nagyon félő, hogy ezúttal sem lenne másképp”.

Molnár László, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgatója a lapnak arról beszélt, hogy az árstopnak sok értelme nincs, mivel „egyszerűen szétveri a beszállítói láncokat”. A cégek a konkurens termékek áraiba építik majd be a hatósági áras termékeken elvesztett profitot, így intézkedés az inflációt nem hogy visszafogja, de inkább pörgeti, ahogy ez korábban is megtörtént.

Egy neve mellőzését kérő, a kereskedelmi piaci folyamatokra rálátó szakember azonban teljesen másképp látja a helyzetet. A Népszava kérdésére ugyanis arról beszélt, hogy a kereskedelmi láncok „megfékezése” mindenhol központi téma a világon, nem csak nálunk. 

Állam az államban működnek. Hatalmas mozgásterük van. Az, hogy Magyarországon veszteséget mutatnak ki, az miért meglepő

– mondta. 

Számos kreatív könyvelési módot és szerződési modelleket használnak, hogy egy-egy országból kivonják a profitot. Orbán Viktor szavai egyfajta intervencióként értelmezhetőek.

A szakember ezért úgy látja valamit tenni kell, mert muszáj visszavágni a kereskedelmi cégek profitszerzési szándékait.

Megjegyezte ugyanakkor, hogy azért akarják őket tovább „facsarni”, mert amit csinálnak, azt jól csinálják. A feladatuk az, hogy minél jobb eredményeket érjenek el, és ezt meg is teszik. A baj az, hogy a hazai közeg ezt szinte korlátozás nélkül lehetővé teszi számukra. Sem a beszállítók, sem a termelői, sem a fogyasztói oldalon nincs olyan érdekérvényesítő képesség ma Magyarországon, ami a minél nagyobb árrésre való törekvési szándékot korlátozni tudná.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) annyit közölt a téma kapcsán, hogy tagvállalataik is érdekeltek a magyar családok vásárlóerejének megőrzésében, illetve lehetőség szerinti erősítésében, hiszen ez a fogyasztás növelésének egyik fontos előfeltétele. Az inflációs nyomás csökkentéséhez a termelők, a gyártók és a kereskedők együttműködése szükséges: mert ha a beszerzési árak csökkennek, a bolti árak is csökkenni tudnak.

A kereskedelemben mindig is erőteljes volt a verseny, ennek köszönhető az, hogy minden egyes napon akciós ajánlatok ezreivel találkozhatnak a vásárlók az üzletláncok áruházaiban. A napi cikkek forgalmazásával foglalkozó üzletláncok átlagos jövedelmezősége – nem utolsó sorban a kiskereskedelmi adó miatt – csökkent az elmúlt években.