A fogyókúra folytatódik

Minden országnak olyan a tőzsdéje, amilyet megérdemel. Komolyabban: az önmagában még nem válság, ha egy értékpapírpiacon az árak nem emelkednek, sőt, az sem, ha huzamos időn át csökkennek - ez a tőkepiac természetes kockázata. Ugyanakkor az valóban elgondolkodtató, ha a forgalom csökken, ha a brókercégek tömegesen bezárnak, ha a forgalom más országok értékpapírpiacaira terelődik. Ami ez utóbbi kérdéseket illeti, ennek külső és belső okai egyaránt vannak. Belső ok a hazai befektetői mentalitás. Magyarországon ugyanis a részvényekben fundamentálisan hosszú távon nem bíznak a befektetők - hogy ez alapos-e vagy sem, ne firtassuk. (Fölöttébb érdekes, hogy ennek ellenére az értékpapírpiacot nálunk felületesen a részvénypiaccal azonosítja a közvélemény.) Arról van szó, amit rövid távú szemléletnek is szokás nevezni: nálunk a részvényvásárlást az motiválja elsősorban, hogy a befektetők abban bíznak: nemsokára valaki magasabb árat fizet majd a papírokért, s akkor gyorsan el kell adni. Végállomásként mindig a külföldi befektetőkben szokás bízni, aki „hosszú távon" is hajlamos tartani a papírt (ellentétben a hazaiakkal) -, hogy miért, az már az ő dolguk. A belföldiek számára tehát egyfajta pilótajátékként működik a részvénypiac, a részvények belső, fundamentális értékébe vetett hit nélkül. Márpedig a pilótajáték jellemzője, hogy a leszálló ágban megszűnnek az új belépők - nem úgy, mint egy fundamentális alapjait tekintve is elfogadott piacon, ahol a leszálló ág kifejezetten vásárlásra ingerli a szofisztikáltabb befektetőket. A pilótajátékban ugyanis a leszálló ág a játék végét jelenti, míg a tőzsdén a közeledést a ciklus felszálló ágához. Ebből következik a jelenlegi helyzet külső oka is: a részvényeket részvényekként, s nem pilótajáték-sorsjegyekként vásárlók az elmondottak miatt túlnyomórészt a külföldiek köréből kerülnek ki. Szerintem tévedés azt gondolni, hogy egy értékpapírnak a kibocsátás helye szerinti piacon illik forognia mindentől függetlenül. A papíroknak ugyanis ott célszerű forogniuk, ahol a legtöbb vevő és eladó van jelen. Mivel a hazai befektetők már alig vásárolnak, szükségszerűen egyre inkább a külföld felé tolódik tehát a kereskedés színtere. A tőzsdék globalizálódásával és virtualizálódásával akár azt is gondolhatnánk, tulajdonképpen ez mindegy is, hiszen teljesen közömbös, hol működik az a központi rendszer, amely vezérli a kereskedést. Ez azért nem teljesen igaz, mert nem mindegy, mely piac szabályai szerint (jogszabályok, kereskedési szabályok, szokványok, költségek) zajlik a kereskedés. Az azonban egyértelmű: ha a piaci szereplők külföldön vannak, s a tőkepiaci infrastruktúra külföldön nem rosszabb a hazainál, a forgalom oda koncentrálódik. Illúzió tehát azt várni, hogy a befektetői mentalitás gyökeres változása, a tőkepiaci környezet radikális fejlesztése nélkül elmúlik a válság, s tőzsdénknek a régióbeli korelnöksége okán ismét lehetősége lesz a kelet-európai régió pénzügyi központjává válás konkrét koncepcióval soha alá nem támasztott gyermeteg elképzelését újra feléleszteni. Ennek hiányában tudomásul kell venni, hogy értékpapírpiacunkon a fogyókúra folytatódik, ami nem jelenti azt, hogy a piac elhalna: mindig lesznek olyan instrumentumok ugyanis, amelyek piacának a szereplői elsősorban a belföldiek köréből kerülnek ki. Az más kérdés, hogy ez milyen kört ölel fel (likvid vagy kevésbé likvid részvények, vállalati vagy államkötvények, befektetési jegyek vagy éppen a kárpótlási jegy), vagy ez a kör az idők során miképpen változik, mindenesetre aligha gondolkodhatunk olyan végletesen, hogy azt állíthassuk, az egész hazai értékpapírpiac külföldi színtérre helyeződik át. Persze, lehet, hogy egy szűk körű kereskedéshez nincs szükség tőzsdére - a gond az, hogy nálunk a tőzsdecentrikusság jegyében teljesen elmaradt a tőzsdén kívüli piac fejlesztése az elmúlt tíz évben mind a kereskedési technika, mind a jogi szabályozási környezet tekintetében. Mindaddig, amíg ennek kifejlesztése senkinek sem a szívügye, akkor is fenn kell tartani a tőzsdét, ha a gazdasági racionalitás mást követelne - ellenkező esetben ugyanis akkor is külföldi tőkepiaci intézményeknek válunk kiszolgáltatottá, ha a piaci szereplők belföldön vannak. Márpedig az, hogy belföldi papírokkal belföldi befektetők külföldön kereskedjenek - véleményem szerint egy a tőkepiacon is túlmutató általános válság jeleként lenne értékelhető. Ádám Zsigmond