- Válságban van-e a magyar tőkepiac? - Magyar tőkepiac mint olyan már régen nem létezik. Van egy formális intézményrendszer, van egy többé-kevésbé jól működő technikai infrastruktúra, de a magyar vállalatok finanszírozásában mindennek elhanyagolható szerepe van. A tőkepiac hagyományos funkcióinak zömét átvette a bankszektor. Ugyanakkor a Budapesti Értéktőzsde mint intézmény, pénzügyi szempontból még eltartja magát - a nagy fejlesztések lezárultával pozitív a cash-flow-ja - és ez az elkövetkező két-három-öt évben is így maradhat, hacsak nem szűnik meg teljesen a likviditás. Utóbbira akkor kerülhet sor, ha a megmaradt négy nagy papír valamelyikét kivezetnék a parkettről. A tőkepiac hagyományos szereposztása annyiból is hiányos Magyarországon, hogy eltűntek a képből a befektetők. - Egyáltalán, szükségük van a befektetőknek a hazai tőzsdére? - A külföldi intézmények szempontjából jó, ha van Budapesten tőzsde, de ha nincs, legfeljebb a mostani 50-60 százalékról száz százalékra nő a Londonban vagy Németországban kötött üzletek aránya. A magyar lakossági befektetőknek viszont szükségük lenne egy jól működő hazai tőkepiacra, így most - a közvetítő cégeken kívül - ők az igazi vesztesei a folyamatnak. A magyar megtakarítások több mint 50 százaléka még mindig a leghagyományosabb bankbetétek felé irányul, amelyeknek negatív a reálhozama. Elhanyagolható a tőkepiaci eszközök aránya, pedig hosszú távon ezek verhetnék meg az inflációs rátát. - A magyar tőkepiac aktuális „bajaiért” mennyiben felelősek a külső, illetve a belső körülmények? - Tagadhatatlan, hogy a világ tőzsdéi a technológiai hossz 2000. márciusi kifulladása óta leszálló ágban vannak. A forgalom nemcsak a BÉT-ről, de például a frankfurti Neuer Marktról is eltűnt, ott is a tőzsdei vezetők fejét követelik a brókercégek. Mindazonáltal a belső tényezők szerepe valószínűleg nagyobb. Ezt illusztrálja, hogy az utóbbi másfél évben jelentősen megnőtt a vezető magyar részvények megítélését befolyásoló diszkont. Míg a Matáv P/E értéke tíz körüli, a vezető európai távközlési cégek 30 feletti átlagos P/E-vel forognak. A magyar tőkepiac bajai mögött hosszú távú és rövid távon ható tényezők is vannak. Előbbiek közül említhető, hogy felemás a nyugdíjreform, a szabályozás nem tudta komolyabb tőkepiaci szerepvállalásra ösztönözni a nyugdíjpénztárakat. Ez nyilván nem csak a mostani kormányzat felelőssége, az viszont, hogy kiszámíthatatlan az árszabályozás, hogy a tőzsde korábbi kapitalizációjának 80 százalékát adó négy cég (Mol, Matáv, Richter, Egis) nyereséges működését negatívan befolyásoló kormányzati döntések születtek, már újabb fejlemény. Van egy szubjektív tényező is: a külföldi befektetők úgy érzik, a kormányzat nem barátja a tőkepiacnak és meglehetősen kevés empátiával szemléli az - elsősorban az árfolyamveszteségből fakadó - problémáikat, ők viszont kevésé fogékonyak a makrogazdasági sikerpropagandára. Márpedig a befektetők kiábrándulása eladói nyomáshoz vezet. - Hogyan képzelhető el egy pozitív forgatókönyv a magyar tőkepiac feléledéséről? - Nem kevés optimizmus kell hozzá, az kétségtelen. Ha a világban megfordul az utóbbi másfél év trendje, az USA nem zuhan tartós recesszióba - amelyben Japán a nyolcvanas évek vége óta kínlódik -, akkor a fejlődő piacok is magukra találhatnak, mert befektetni való tőke bőven akad. Kérdés, hogy az esetleg kedvezőre forduló külső tényezőkhöz mit tud hozzátenni a mindenkori magyar kormányzat annak érdekében, hogy a külföldi és hazai befektetőknek megérje magyar részvényekbe, netán vállalati kötvényekbe fektetni. K. G. T.