A Magyar Kutatási Hálózat Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai a Freshwater Biology című szakfolyóiratban foglalták össze kutatásuk eredményét.
Az MTI tájékoztatása szerint a vizsgálat eredményei arra mutattak rá, hogy a Balatonban előforduló, közeli rokonságban álló inváziós, valamint a vándor és kvagga kagylók között a lényegi különbség az, hogy az utóbbi jobban alkalmazkodik a táplálékszegény környezethez.
A kvagga kagyló 2008-ban jelent meg a tóban, ezután a következő öt év alatt a vándorkagyló teljesen kiszorult a táplálékszegény Siófoki-mederből. Ugyanakkor a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében továbbra is egymás mellett él a két inváziós faj.
A kutatók rámutattak, hogy a táplálékszegény környezethez való alkalmazkodás képessége abban nyilvánul meg, hogy a csökkent szénhidrátkészleteket felhalmozott zsír helyettesíti. Erre azonban csak a kvagga kagyló képes.
Ezt az is bizonyítja, hogy a táplálékgazdagból a táplálékszegény medencébe telepített állatok közül egyedül a kvaggák tudtak növekedni.
Ahhoz, hogy az állatok a téli időszakot túléljék, a kutatás szerint elengedhetetlen, hogy feltöltsék az energiaraktáraikat, ezért kvagga kagyló azon képessége, hogy átállítja az anyagcsere-folyamatait, előnyt jelent a vándorkagylóval szemben.
A magashegységekhez ideális diétát folytatnak
A kutatók a jelenséget az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz ajánlott étrendi felkészülésekhez hasonlították. Ebben az esetben ugyanis a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diéta a javasolt. Ez ugyanis azt teszi lehetővé, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan, 8 ezer méter feletti magasságban az ilyenkor gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból nyerjen elég energiát a szervezet.