Biztos Ön is tapasztalta már, hogy a szupermarketbe belépve az élelmiszerrészlegen hét különböző ízesítésű gabonapehelyből, kekszből, tizenhárom chips márkából, a háztartási részlegre érve pedig tíz különböző mosóporból és eltérő illatú légfrissítő közül nem tudta, hogy melyiket válassza. Ha a polcon csupán négy-öt mosópor van, akkor viszonylag könnyű kiválasztani azt, amelyik a legjobban tetszik. Azonban, ha több tucat márkát találunk, a döntés sokkal nehezebbé válik, hiszen minden egyes mosóporral szemben meg kell hozni egy döntést, össze kell hasonlítanod a márkákat, az árat, az illatot, azt, hogy fekete, fehér, vagy színes ruhákhoz használható-e. Végül az ember úgy érzi, hogy túl sok időt és energiát fektetett a választásba, és még mindig bizonytalan, hogy a legjobb döntést hoztad-e. Ráadásul, ha megvesszük az egyiket, később azon gondolkodunk, hogy talán a másik mosópor jobb lett volna. 

Miért baj, ha túl nagy a választék?

Ezt a jelenséget nevezzük választási paradoxonnak (angolul paradox of choice-nak). A Barry Schwartz amerikai pszichológus által kidolgozott elmélet azt a helyzetet írja le, amikor a túl sok választási lehetőség inkább negatív hatással van az emberekre, mint pozitívval. Joggal feltételezhetjük, hogy minél több opció közül választhatunk –legyen szó arról, hogy a reggeli hírolvasás közben mely cikkre kattintsunk rá, melyik zabpelyhet emeljük le a polcról a boltban, vagy melyik Netflix filmet nézzük meg este a végtelen kínálatból – annál nagyobb eséllyel találhatjuk meg az igényeinknek legmegfelelőbb terméket. Azonban míg a választási lehetőségek növelése elméletileg nagyobb szabadságot és elégedettséget kellene, hogy eredményezzen, addig a valóságban ez gyakran nem így történik. A bőség zavara azt eredményezi, hogy emberek nehezen vagy egyáltalán nem tudnak döntést hozni a rendelkezésre álló óriási választékból. Mindenki a számára legoptimálisabb alternatívát keresi, és a felgyorsult világ, a globalizáció és a fogyasztói társadalomnak köszönhetően manapság három-négy lehetőség helyett az agynak akár egy tucatnyi verziót kell összehasonlítania. 

Kapcsolódó

A rossz döntéstől való félelem megnövekedett szorongáshoz vezet, és ha sikerül is dűlőre jutni, az emberek gyakran kevésbé elégedettek a választásukkal, mert úgy érzik, hogy talán jobban járhattak volna egy másik lehetőséggel.

Barry Schwartz
Barry Schwartz
Kép: Wikipédia / Flickr, Bill Holsinger-Robinson

Pályaválasztási szorongás

Ugyanez a jelenség tapasztalható a pályaválasztás esetében is, elsősorban a fiatalok körében. Míg például a baby boomer korosztály – az 1946 és 1964 között születettek –  körében sokszor családokon átívelő foglalkozásokat választottak; a férfiak gyakran helyezkedtek el gyári munkásként, vagy vasutasként, a nők körében pedig jellemző volt, hogy titkárnői munkát végezzenek, addig manapság a fiatalok, például a Z generáció tagjai már a szüleik foglalkozástól függetlenül, rengeteg szakma és továbbtanulási lehetőség közül választhatnak. Régen egyszerűbb volt eldönteni, hogy melyik irány illik leginkább hozzánk az amúgy kevesebb szakma, például az orvosi, mérnöki vagy tanári pálya közül. De ha számtalan karrierút közül kell választani, a döntés sokkal bonyolultabbá válik. Minden egyes szakmának, egyetemi képzésnek mérlegelni kell az előnyeit és hátrányait, a rossz döntéstől való félelem pedig sok fiatalt arra sarkallhat, hogy halogassa a terveit.  

Megnövekedett munkahelyi fluktuáció 

A választás paradoxona miatt a dolgozók hajlamosabbak lehetnek munkahelyet váltani, mivel folyamatosan keresik a „tökéletes pozíciót”. Egy mérnöki diplomával rendelkező fiatal szakember, aki számos technológiai cég közül választott egyet, később úgy érezheti, hogy más cégeknél jobbak lennének az előrejutási lehetőségek, a fizetés, vagy a munkakörnyezet. A többi vállalat által kínált kísértés következtében megfordulhat a fejében, hogy jobb döntést is hozhatott volna, így egy-két évnyi munkatapasztalat után munkahelyet válthatnak. 

A fiatal munkavállalók körében ezen felül gyakori jelenség, hogy egyrészről próbálják „halmozni” a tapaszataltokat az önéletrajzukon, és szélesíteni a portfóliójukat a gyakori munkahelyváltásokkal.

Továbbá számos vállalat nem emel fizetést az első két évben, ezt a munkavállalók úgy kerülik meg, hogy inkább másik céghez vándorolnak, ahol magasabb alapbéreket tudnak kialkuldni maguknak. A magas fluktuáció növeli a toborzási és betanítási költségeket a vállalatok számára, ezáltal összességében csökkentve a termelékenységet és instabilitást okozva munkaerőpiacon. Éppen ezért kiváltképp fontos számukra, hogy képesek legyenek megtartani azon fiatal munkaerőt, akik nem riadnak vissza attól, hogy új lehetőségek után nézzenek. 

A fiatalok pályaválasztási nehézségeiről Göbl Róbertet, a Mind-Diák Szövetkezet vezetőjét kérdezete az Economx.

A bőség zavara elbizonytalanítja a fiatalokat

Mindig nehezíti a döntéshozatalt, ha valamiről csak felszínes ismereteink vannak, a sok-sok opciót pedig nem egyszerű feltérképezni. Ráadásul a választási lehetőségek sokaságát az is eredményezi, hogy az egyes szakterületek további alterületekre specializálódtak. Tehát ma már egy-egy szakmához többféle pozíció tartozik: például sokan hiszik azt tévesen, hogy a HR csupán interjúztatásból áll, és azt nem tudják, hogy a HR területen belül is számos további munkakör létezik: például a recruiter (toborzó kolléga), a HR Business Partner vagy a HR generalista pozíciók mind-mind más kompetenciákat igényelnek. De ugyanez a helyzet a kommunikáció és marketinggel is: ma már ezen belül beszélhetünk SEO, PPC specialistáról, social media managerről vagy kommunikációs munkatársról is. 

Rugalmasság a munkaerőpiacon

A választás paradoxona ugyan jelen van a munkaerőpiacon, de Göbl Róbert szerint a fiatalok pályaválasztási szorongását inkább az a berögzült és téves hozzáállás váltja ki, hogy ez egy egyszeri és életre szóló döntés. Évtizedekkel korábban, az 1950-60-as évek környékén egy jól kiválasztott szakma valóban kiszolgálhatta az embert egészen a nyugdíjba vonulásáig, ezért érthető is, hogy akkoriban sokan egy végérvényes döntésként álltak a pályaválasztás kérdéséhez. Azóta azonban sokkal változékonyabb a munkaerőpiac (szakmák tűnnek fel és el), folyamatosan lépést kell tartani (lifelong learning) és a fiatal generációk tagjai is könnyebben váltanak munkahelyet vagy szakmát. 

A munkavállaló szempontjából ez nem feltétlenül jelent hátrányt: vannak, akik kifejezetten szeretik a változatosságot és keresik a lehetőséget, hogy új területeken próbálhassák ki magukat. Természetesen ez diákként a legegyszerűbb, hiszen ekkor még „tét nélkül” lehet „ugrálni” az egyes munkakörök között – nincsen felmondási idő, még nem támasztanak feléjük magas elvárásokat (ellentétben a tapasztaltabb főállású kollégákkal).

Ehhez szorosan kapcsolódik a „job hopping” jelensége, ami főleg a fiatal generációkat érinti: ez abból is fakadhat, hogy a mai felgyorsult világban egyre több inger éri az embereket, sokan vágynak újabbnál újabb kihívásokra. Ugyanakkor sokan közülük azért váltanak munkahelyet, hogy többet tanuljanak és tapasztaljanak, és tudatosan, szakmába vágóan, tudásuk fejlesztése érdekében vágnak bele egy új munkába. A fenti kérdés továbbá azzal a trenddel is összefügg, hogy sokan minél kevesebb idő- és energiabefektetéssel szeretnének feljebb jutni a karrierlétrán.

Az önismeret a kulcs

A fiatalok pályaválasztási döntéseit számos tényező befolyásolja. A Mind-Diáknál dolgozó diákok körében azt tapasztaljuk, hogy a pályaválasztásban döntő szerepe van az önismeretnek és az ehhez szükséges tapasztalatnak. Amint egy fiatal kipróbálja magát egy diákmunkában, nem csak általánosságban a munka világával ismerkedik meg, és kap rálátást az egyes munkakörökre egy szervezeten belül, hanem elkezdi felismerni a saját erősségeit, a fejlesztendő készségeit, és azt, hogy melyek azok a területek, amelyek érdekesek számára, amelyekben kamatoztatni tudja a képességeit. Éppen ezért azt látjuk, hogy a diákok többsége kihasználja a nyári szünidő alatt felszabadult kapacitását, és keresi a pénzkereseti lehetőségeket.

De a plusz jövedelem mellett az is kiemelt céljuk, hogy felkészüljenek a munka világába történő beilleszkedésre és minél több szakmai tapasztalatot gyűjtsenek, amit egyrészt az önéletrajzukban is feltüntethetnek, másrészt a pályaválasztási dilemmájukban is megerősíthetik őket.

Papír helyett talpraesettség

A diákszövetkezet vezetője nem egyszer tapasztalta azt, hogy a diákmunka sorsdöntő volt a fiatalok számára: volt, akinek megerősítést adott, hogy jó irányba tart, de sokan pont hogy a munkájuk közben ismerték fel, hogy valójában más pálya illik hozzájuk. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam: műszaki végzettséggel a hátam mögött végül a HR területen találtam meg a hivatásom, köszönhetően a Mind-Diáknál töltött diákmunkás éveknek. 

Diákként talán még csak a fizetés a fő hajtóerő, és csak később, diplomásként jön a felismerés, hogy milyen nagy jelentősége volt az első szárnypróbálgatásoknak. Sokan ekkor jönnek rá, hogy nem minden a papír: szükséges, de nem elégséges feltétele a későbbi helytállásnak.

Önmagában még nem elég ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a karrierpályán, mert az nagyrészt a személyes kvalitásokon múlik. A partnereinknél is azt látjuk, hogy a kiválasztás során sokkal többet nyom a latba a jelölt megfelelő hozzáállása és szorgalma, mint a végzettségek száma vagy típusa.

Mekkora a szülők szerepe?

Természetesen a pályaválasztásban fontos szerepet játszik a tanárok és a szülők hozzáállása is. Gyakori eset, hogy a gyermek helyett végül a szülő dönt a továbbtanulás kérdésében, ami viszont nem szerencsés, mert egyrészt a gyermeknek meg kell tanulnia (jól) döntést hoznia, (amiben szintén nagy segítséget nyújthat egy diákmunka), másrészt 

ha a gyermek teljesen a szülőre bízza a döntést, akkor könnyen lehet, hogy csak sodródik az árral, és a megfelelés miatt „köteleződik el” az adott pálya mellett.

Az iskolákban nagyrészt az osztályfőnöki órákon vagy szülői értekezleteken kerül terítékre ez a téma – karriertervezés témában gyakran keresnek fel pályaválasztási tanácsadókat vagy diákszövetkezeteket, és ezeken alkalmakon egy interaktív óra keretein belül kapnak kézzelfogható, gyakorlati tippeket a diákok. Így például kollégáink végigviszik a diákokat a jelentkezési folyamat lépésein okostelefonjuk segítségével, és a végén lehetőséget kapnak arra is, hogy feltegyék a kérdéseiket, amivel nagyon szívesen élnek is.