A kutatók eredményei rávilágítottak arra, hogy memóriafolyamatainkat nemcsak a magasabb rendű agykéreg vezérli, hanem az eddig kevéssé kutatott agytörzs is hatékonyan képes befolyásolni őket, ezáltal új irányt adhatnak a memóriakutatásoknak – közölte a kutatóintézet.

Az emlékeket sok millió idegsejt precíz aktivitásmintázata kódolja a memóriaközpontként is ismert hippokampusz nevű agykérgi területen.

Bár a hippokampusz összeköti negatív élményeinket azzal a környezettel, ahol azokat átéltük, azonban súlyosságukat és a róluk készült emlékeinket képesek vagyunk tudatosan is szabályozni. Ezek ugyanis nem csupán a rossz élmények és az adott környezet társításából jönnek létre, hanem számos korábbi emlék, feltételezés, aktuális hangulat, a test fiziológiás állapota és egyéb körülmény is befolyásolja őket

– magyarázták a kutatók.

Magyar kutatók érték el az úttörő eredményeket

A kutatók már tudták, hogy a környezeti információkat – hol és mi történt – az agykéreg közvetíti a hippokampusznak, más tényezők pedig – például hogy mennyire veszélyes, ami történt – vélhetően kéreg alatti és agytörzsi területekről érkeznek oda más idegrostokon keresztül. Ezeket a folyamatokat és útvonalakat azonban eddig nem ismerték a kutatók. Nyiri Gábor csoportja ennek kutatásában ért el úttörő eredményeket.

Egy adott emlék rögzítésekor bizonyos hippokampális fő sejteknek aktiválódniuk, míg másoknak gátlódniuk kell az adott emléknyom kialakításához. E sejtek aktivitásmintázata számos tényezőtől függ. Így például attól, hogy milyen érzékszervekből kapnak információt az agykérgen keresztül, és milyen belső folyamatokkal társulnak

– mutattak rá a kutatók.

Hogyan dolgozzuk fel a negatív emlékeket?

A KOKI munkatársai feltárták, hogy az eddig kevéssé kutatott agytörzsben a hippokampuszba idegrostokat küldő nucleus incertus nevű sejtcsoportnak alapvető szerepe van negatív élményeink felidézése során. Ezen agytörzsi idegsejtek memóriafolyamatokban betöltött szerepét számos tudományos módszer alkalmazásával vizsgálták a kutatók egerekben.

Kimutatták, hogy aktiválásuk önmagában semmilyen rossz élményt nem okoz, azonban ha ugyanezeket az agytörzsi sejteket a negatív élmény rögzítésekor aktiválták, későbbi visszaaktiválásuk lehetségessé tette a negatív élmény felidézését.

Az agy tehát képes volt összekapcsolni e sejtek aktivitásmintázatát a negatív élménnyel. Azt, hogy ezen agytörzsi sejtek aktiválása szükséges egy negatív élményre való emlékezéshez, az is bizonyította, hogy amikor a kutatók gátolták őket, az nagyon megnehezítette a negatív élményre való emlékezést.

Az agykéreg több módon befolyásolja az emlékezést

Szintén igazolták, hogy e sejtek magasabb rendű agykérgi területekről kapnak serkentést, ami vélhetően az élmények tudatos befolyásolását teszi lehetővé.

Zichó Krisztián és munkatársai, Nyiri Gábor vezető kutató irányításával elsőként írták le, hogy az agykéreg nemcsak közvetlenül, de közvetve, egy ősi agytörzsi sejtpopuláción keresztül is képes befolyásolni a hippokampusz-memóriaközpont működését és ezzel emlékeink formálódását és felidézését.

A kutatás Zichó Krisztián részére az Innovációs és Technológiai Minisztérium Új Nemzeti Kiválóság Programja és a Semmelweis Egyetem 250+ Kiválósági Ösztöndíja, Nyiri Gábor csoportvezető részére pedig a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint a Nemzeti Agykutatási Program keretében nyújtott támogatással valósult meg.