A Magyarországon előállított libamáj esetében van még egy 80 százalékos adat, az évi mintegy 1500 tonna négyötödét exportáljuk. Elsősorban Franciaországba, Japánba, illetve Izraelbe, a kóser máj előállításának színtere jelenleg Magyarország.

Az elmúlt évtizedekben mind az európai uniós, mind a magyar szabályozás számos rendelkezést léptetett életbe az állatok védelme érdekében. Ami a libákat és tömésüket, kényszertakarmányozásukat illeti – ugye, ebből van a legtöbb vita – a főszabály szerint tilos, ám 1998-as magyar állatvédelmi törvényben ez alól kivételt kapott a házilagos liba- és kacsatömés, amit gazdasági-szociális megfontolásokkal indokoltak. A hízott libából előállított termékek, így a libamáj is 2013 óta már a hungarikumok között szerepelnek.

Kapcsolódó

Már csak öt országban végeznek libatömést, ott, ahol ennek komoly hagyománya van: Franciaországban, Magyarországon, Bulgáriában, Spanyolországban és Belgiumban – bár Belgium Flandria tartományában erre már csak 2023 végéig van lehetőség az állatvédelmi szempontok miatt.

Számos ország pedig korlátozó intézkedéseket hozott a libamáj importra. Az egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott tiltás III. Károly király nevéhez fűződik, aki 2022 novemberében úgy döntött: betiltja a libamájat a királyi rezidencián. Az Egyesült Királyságban egyébként tilos a libamáj előállítása, ám nem tilos az eladása, vagy behozatala.

A radikális állatvédőket nem érdekli a biológia

A Kacsa- és a Lúdszövetség titkára az Economx megkeresésére elmondta: a radikális állatvédők nem a biológiai tényekből indulnak ki. A lúd évezredek óta költöző madár, alapvetően még jelenleg is így viselkedik, szervezete kialakította azt a rendszert, amely révén az útra való energiáját májában halmozza fel.

Látits Miklós szerint a lúd egyfajta kalóriaraktárt épít ki magának, szénhidrátokból, márpedig a kukoricadarának rendkívül magas a szénhidrát tartalma, vagyis a gazdák a liba élettani sajátosságait használják ki. (Az Economx pár napja arról számolt be, hogy a hízott máj szakszerű előállítása szerteágazó tudományos kutatások szerint nem állatkínzás. A tevékenység folyamatos állatorvosi ellenőrzés alatt áll - a szerk.)

Egyes állatvédő szervezetek kampányai, akció esetében pedig jól kimutathatóak bizonyos üzleti érdekek, a konkurencia hatása, és volt már példa arra hazánkban (4 Mancs Alapítvány esete), hogy a kampányok miatt emberek sokasága vesztette el megélhetését.

Négynapos kislibák egy libanevelő telepen.
Négynapos kislibák egy libanevelő telepen.
Kép: MTI / Rosta Tibor

Az állatvédők egymást közt is sokat beszélnek a libatömésről

Az Economx megkeresésére az állatvédelmi szakjogász utalt rá, hogy a szakmán belül is sokat beszélnek a libatömés kérdéséről. Kajó Cecília kifejtette: a hatályos állatvédelmi törvénynek az alábbi szakasza vonatkozik a libatömésre, amely legalizálja a kényszertakarmányozásukat. Maga a főszabály így néz ki:

Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen az állatot nem szabad:

  1. kínozni,
  2. emberre, vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,
  3. kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,
  4. a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
  5. a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
  6. természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
És ebben a következő paragrafusban van a lényeg, miszerint a főszabály nem terjed ki az érett libatoll házilagos, vagy az engedélyezett technológia szerint végzett szedésére, illetve a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.

Jelenleg az állatvédelmi törvény legalizálja, így indokolttá és szükségessé teszi ilyen esetekben a kényszertakarmányozást, amelyet főszabály szerint amúgy tilt.

Tehát, ha egy gumicsövön húspépet küldenénk le az egyébként egészséges, táplálkozni tudó kutya gyomrába, elítélnének állatkínzásért. Ugyanez libánál emberek ezreinek napi nyolc órás munkája lehet.

Hívjuk „álságos állatvédelemnek”

Az állatvédelmi szakjogász szerint valahol érthetőek a gazdasági érdekek is, hiszen Magyarországon megdöbbentő számban, több ezer ember foglalkozik ezzel, többmilliárdos üzletről beszélünk.

Ám a teljes képhez hozzátartozik, hogy a haszonállatokra vonatkozó, teljes jogi szabályozást „álságos állatvédelemnek” is hívhatjuk, mert a takarmányozásukat, tartásukat, szállításukat szabályozó joganyag igazából minket, embereket véd, hogy ne kapjunk betegséget, fertőzést, és minőségi étel kerüljön az asztalra.

Az pedig elgondolkodtató, hogy ami ma indokolt és jogilag legalizált, az esetleg már holnap nem lesz az. Vagyis, a gazdasági lobbi érdekek, a jogalkotó akarata döntő, és megkerülhetetlen tény, a haszonállatokkal szemben jóval több minden megtehető, mint a kedvtelésből tartott állatokkal szemben.

A világ változik, ki gondolta volna húsz éve, hogy a vadállatok cirkuszi szereplésének jogi korlátjai lesznek napjainkra, vagyis eljöhet az idő, amikor akár be is tilthatják a libatömést.

Ennek azonban kell egy nem jogi feltétel: valakiknek ki kell találni, hogy a szupertermék libamáj, milyen olyan új szupertermékkel helyettesíthető, amely a jó PR-nak köszönhetően majd ugyanolyan bevételt generál.

A valódi gondok

Látsits Miklós hangsúlyozta: természetesen nem minden évben pontosan 1500 tonna a Magyarországon előállított hízott libamáj mennyisége, az ágazat életében folyamatosan jelenlévő madárinfluenza – az egyik igazi gond – miatt ez változik, hol több, hol kevesebb.

A Magyarországon maradó mennyiség túlnyomó része a vendéglátásban fogy el, jellemzően a hazánkba látogató turisták keresik a magyar csúcsterméket. (A gasztronómiai listák szakértője, a Tasteatlas összegyűjtötte a világ ötven, belsőségből készült legjobb ételét, a magyar libamáj jelenleg a 23. helyen szerepel. – a szerk.)

A piac, a fogyasztók nem is fogadják el a rossz minőséget, szerencsére a kilónként 20 ezer forintba kerülő finom krémes, bársonyos állagú magyar libamáj esetében ilyesmiről nincs szó. Ami a másik valós probléma viszont, hogy a szakmailag nagy tudású lúdtenyésztők lassan kiöregszenek, a fiataloknak nem vonzó ez a pálya, ezért gondok vannak az utánpótlással.