Nem megfigyelni kell az orvosokat, hanem korrigálni a munkafeltételeiket

A hetekben borzolta a közvéleményt a szegedi gyermektraumatológia esete. A kamara jelezte a problémát, az államtitkár kivizsgálta, és kiderült, hogy komoly ellátásszervezési hiba történt. Kitől értesültek az ellátási gondokról? 

Erről részleteiben nem nyilatkozhatok, mert a Szegedi Tudományegyetem munkavállalója vagyok, amelynek nyilatkozati szabályzata rám is érvényes, ezért ezt az ügyet Meglécz Katalin alelnök asszony képviseli a kamarában. 

Az állami- és a magánellátás szétválasztása zajlik, és ezután elindulhat egy szektorsemleges működés, erről beszélt korábban Takács Péter. Mit gondol a kamara, jó döntés volt, hogy az orvosok és a szakdolgozók mindkét rendszerben dolgozhatnak? 

A kamara már az előző ciklusban, amikor az egészségügy átalakítása elindult, amellett tette le a voksát, hogy a két rendszernek szabályozottan, átláthatóan kell együtt élnie. Az éles elválasztást azért nem tartjuk kivitelezhetőnek, mert nincs két  egészségügyi rendszerre elegendő orvos és ápoló.

Ha valaki a magánellátásban végigmegy egy diagnosztikai procedúrán és találnak nála egy rosszindulatú elváltozást, az onkológiai ellátás felé kellene mozdulnia, ami a magánegészségügyben nincs. A beteg azonban nem tud az állami rendszerben erre a szintre belépni, mert a magánellátást végző szakorvos nem utalhatja be. Vissza kell mennie a háziorvosához, aki majd beutalja egy szakambulanciára, ahol ismét időpontok sorozatára kell várnia. Újabb lépések beiktatásával, akár hónapok múltán juthat megfelelő onkológiai ellátáshoz, ami egy daganatos betegség esetén komolyan veszélyezteti a beteg életét. Éppen ezért a két ellátórendszer  együttműködésén javítani kell, mert a mostani forma nem életszerű.  

Amikor megválasztották kamarai elnöknek és azóta is, többször is jelezte, hogy újra rendezni kell az orvosbéreket. Bár van egy elfogadott orvos bértábla, de ez már idejétmúlt. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár azt mondta a Kórházszövetség kongresszusán, hogy nyitott arra, ha a MOK kidolgoz egy javaslatcsomagot, akkor arról egyeztessen. Van új bértábla?

Az elején szögezzük le, hogy az orvosi bértáblának azt a végső célt kell szolgálnia, hogy a betegek ellátásához maradjon itthon, az állami egészségügyben elég orvos. Ehhez kell egy világos, kiszámítható rendszer. A bérek reálértéke – az infláció emelkedése és a bérkorrekció elmaradása miatt – a mi szektorunkban nagyobbat csökkent, mint az országos átlag. Továbbra is az a célunk, hogy elérjük az osztrák orvosbérek 60 százalékát, ehhez éveken át tartó fejlesztés kell még. A kormányzatnak jövőképet kell adnia az egészségügyi dolgozók számára, látniuk kell azt, hogy a béreikről, azok értéktartásáról nem feledkeztek meg. Ez szolgálja a betegek érdekét, mert így marad orvos. Már hónapokkal ezelőtt elküldtünk három lehetséges verziót a minisztériumnak.

Az egyik javaslatunk egy alapbérfejlesztésre vonatkozott, a másik javaslat az ügyeleti bérek javítására, mert előfordul, hogy egy orvos óránként bruttó 4500 forintért ügyel, ez pedig jelentősen elmarad attól, amit a felelősség és a terhelés indokol. A harmadik javaslatban, a szakdolgozókra is gondolva azt kértük, hogy hozzanak létre egy ágazati nyugdíjpénztári alapot, amiben a munkavállaló és a munkáltató, vagyis az állam együtt járulnak hozzá ahhoz, hogy az állami egészségügyben dolgozók előtt hosszú távú perspektíva legyen. Egyelőre azt tudjuk, hogy az államtitkár és a kamara elképzelései nagyon mások. Mi a korábban Orbán Viktor miniszterelnök által is elfogadott, nyugat-európai elvek szerint építkező bértáblát szeretnénk tovább fejleszteni. 

Sokszor a betegek az orvosokat hibáztatják, mert hosszúak a várólisták, vagy sokat kell várni a szakrendelőkben. A kamara ez elleni mindig tiltakozik is. Ennek egy ellátásszervezési hiba állhat a hátterében? 

Az Európai Unió (EU) országai között Magyarországon kerül sor a  harmadik legtöbb orvos-beteg találkozásra. A magyar orvosok tehát igen sokat dolgoznak, ezt az adatok is tükrözik. A várólisták azonban nőnek, ezt mindannyian tapasztaljuk, mert ahogy korábban is mondtam nincs két ellátórendszerre elegendő humánerőforrás. Az EU több országában az orvosok elvándorlása illetve az utánpótlás hiánya miatt az egészségügyi rendszerek kihívásokkal néznek szembe. Ezekben az országokban jellemző, hogy kárt szenved az orvos-beteg viszony és ezt terheli, hogy a politika a beteget ellátó személyzetre hárítja a rendszerhibából adódó felelősséget.

Engednek terjedni akár valótlan híreket is ahelyett, hogy megvédenék az egészségügyben dolgozókat a rágalmaktól. Nem látunk az egészségügyet támogató TV-reklámokat, óriásplakátokat sem, ellentétben több külföldi országgal. Kézzelfogható egészségügyi kockázatot is jelent, ha az emberek orvosokba vetett bizalma csökken, terjednek a konteók, a kamara most éppen ügyvédi képviseletet szervez olyan gyermekorvosoknak, akiket oltástagadók perelnek a kötelező védőoltások miatt. Gondoljon bele, milyen képet lát most maga előtt egy fiatal, aki azt mérlegeli, hogy orvos legyen-e. Minél kedvezőtlenebb lesz a helyzet az állami ellátásban a szakemberek számára, annál többen választják a magánegészségügyet, vagy a külföldi munkát. Nem lehet megspórolni azt a munkát, energiát és pénzt, amit a kormányok az elmúlt 30 évben nem fektettek be az állami ellátórendszerbe. 

A helyzet korrigálására ezek szerint sokkal hosszabb időre van szükség. Hiába türelmetlenek a betegek, hogy gyorsuljon az ellátás vagy csökkenjenek a várólisták, ez még néhány évig tarthat?

Teljesen indokolt, hogy a páciensek türelmetlenek, hiszen az ő esetükben egészségről, fájdalomról, szenvedésről van szó. Adott helyzetben én is páciens vagyok, mi magunk orvosok is átéljük ezt a helyzetet. Ha évtizedeken át elhanyagoltak egy egészségügyi ellátórendszert, azt nagyon gyorsan nem lehet helyrehozni.

Ugyanebből a felmérésből az is kiderült, hogy az orvosok fele nem érzi elég motiváltnak magát az állami egészségügyben. Gondoljon bele, ha bármilyen vállalkozás, multinacionális cég szembesül ezekkel a mutatókkal, akkor ott a lehető leggyorsabban változtatnak a HR menedzsmenten, hogy a dolgozók jobban érezzék magukat a munkakörnyezetben és maradjanak. Az egészségügyi dolgozókat regulációkkal, kényszerítő eszközökkel, büntetésekkel nem fogják megnyerni, mert nem ilyen mozgatórugók szerint választottak hivatást. A magyar orvosokat is ugyanaz a belső motiváció hajtja, mint a nyugat-európai kollégáikat, a kiteljesedés gátja ma a hazai szabályozási-, finanszírozási- és munkakörnyezet. Mindennapi probléma, hogy nem tudjuk úgy ellátni a betegeket, ahogy szeretnénk. Sokszor nincsenek megfelelő eszközök, gyógyszerek, idő a vizsgálatokhoz, a gyógyításhoz, és ez az, ami rendkívül demotiváló az orvosok számára.

Ha már említette a regulációt, éppen blokkolóórát és arcfelismerő rendszert akarnak kialakítani az egészségügyi intézményekben. Ez mennyire fogja feszélyezni az orvosokat, szakdolgozókat? 

Érthető és támogatandó, hogy a munkáltató számon akarja tartani, hogy a munkavállaló jelen van-e a munkahelyén. Az ehhez használt eszközök azok, amelyek kérdéseket vetnek fel. A külföldön munkát vállaló magyar orvosok célországai a nyugat-európai és a skandináv országok, nem pedig Kína. Az arcfelismerő rendszerek használata átlép egy határt, egy olyan beavatkozás a privát szférába, ami nem szerencsés. Szerintem a rendszer teljesítményét nem a megfigyelés fokozása, hanem a munkafeltételek javítása emelné. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy az a rendszer, ami most működik, hogy utólag, papíron jelenléti íveket töltenek ki az orvosok, néha egy hónapra visszamenőleg, cserére szorul. 

A MOK február közepén tett közzé egy közel száz oldalas munkaanyagot. A dokumentumban javaslatokat is megfogalmaztak Pintér Sándornak, és erről már február végén volt egy egyeztetés. Akkor azt az ígéretet kapták, hogy az egészségügy átalakításánál figyelembe veszik a MOK által megküldött javaslatokat. Ez megtörtént?

Ez az egyeztetési folyamat még zajlik, június 25-én is lesz egy találkozó a Belügyminisztériumban. Akkor fogjuk véglegesíteni az anyagot, és ennek nem szeretnék elébe menni. A tárgyalások lezárása után pontos tájékoztatást adunk. A kamara az elmúlt fél évben azért is vonult háttérbe, mert igyekeztünk megadni az esélyét, hogy a kormányzattal közös munka során, szakértői anyagok kidolgozásával támogassuk a betegellátás átalakítását. 

A MOK tanulmánya is rámutat arra, hogy tavaly nagyon sok kijelölő határozatot adott ki az Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK). A kijelölések 19 százaléka szólt normál működésről, kapacitás átrendezésről, karbantartásról, fejlesztésről. A többi, 81 százalék tűzoltás volt, mert nem volt elég orvos vagy szakdolgozó, aki ellássa a betegeket. Mi történt tavaly, amiért ilyen sok osztályon szünetelt átmenetileg a betegellátás?

Ez a folyamat nem tavaly indult el, hanem az egészségügyi szolgálati jogviszony törvény (Eszjtv.) életbe lépése után. Az egészségügyi hiánygazdálkodás három évtizede alatt az alulfinanszírozott, humánerőforrás hiánnyal küzdő, és még hálapénzzel is terhelt környezetben organikusan alakultak ki különböző szükségmegoldások. Egy orvos például akár egyszerre több kórházban is dolgozott, így a betegutak több pontján is szereplő volt. 2020-tól ezt a káoszt megpróbálták átláthatóvá tenni, a szürke zónás megoldásokat felszámolták, vagyis ha egy orvos több kórházban vagy rendelőben rendelt, azt megszüntették. Így az egyik helyen nyilván megszűnt a betegellátás is, és ezt érzik most a páciensek. Az elmúlt 4 évben az orvoskollégák egy jelentős része a magánellátást választotta.

Ez vezetett ahhoz, hogy osztályokat, rendeléseket kell időszakosan bezárni, ezért látjuk a kijelölő határozatokban is, hogy főleg humánerőforrás gondok miatt szünetel a betegellátás. 

Korábban beszélt arról, hogy szeretnének javítani az orvosok megítélésén, mert MOK felmérés is azt mutatta, hogy orvostársadalom is úgy érzi, hogy igaztalan támadások érik. Ezzel kapcsolatban van valami stratégiájuk?

Ez is a kormányzattal közös munkánk fontos kérdése. A következő egyeztetés egyik tárgyalási pontja az orvosokról és a velük való kommunikációról szól. A felmérések tanúsítják – legutóbb Győr-Moson-Sopron vármegyében végeztünk kutatást – hogy az orvosok 80 százaléka a kiégésnek legalább egy tünetét mutatja. Az orvosi munka sem más, mint bármelyik munkakör: burnout-szindróma esetén nem tudja megfelelően ellátni a munkáját és rosszul kommunikál. Ezen javítani kell és kezelni az okokat. Az ok pedig jórészt az, amit korábban említettem: jelenleg nincsenek megfelelő motivációs ösztönzők, parancsok és utasítások mozgatják a rendszert, ami nagyon idegen a gyógyító munkától. Elsősorban ezen kell változtatni. Másrészt úgy gondolom, a médiának alaposabban kellene figyelnie a forrásellenőrzésre és a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. A lakosság több esetben fordult az orvosok ellen valótlan, szenzációhajhász médiaanyagok miatt. A kamara a társadalom felé nyitott csatorna szeretne lenni, mert látjuk, hogy ha jó egészségügyet akarunk, abban nekünk, orvosoknak is jól kell kommunikálnunk. Tudjuk, hogy itt van tér a fejlődésre.

Nem csak a MOK elnöke, de a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának is egyetemi docense. Magyarországon is egyre többen küzdenek mentális betegséggel, számukra van megfelelő ellátás? 

A szorongás és a depresszió népbetegség, az egyik vezető társadalmi-gazdasági terhet jelentik az Európai Unióban. A magyar pszichiátriai ellátórendszer romokban van, számos ellátópont megszűnt, a többi ellátóhely sokszor nem tudja a szakmabeliek által megfelelőnek tartott minőséget nyújtani, még az egyetemi centrumok is jelentős kihívásokkal küzdenek, a pszichiátriai intézményekben sokszor az emberi méltóságot sértő körülmények vannak. Sürgősen szükség volna egy intézményfejlesztési programra. Az állami pszichiátriát rendkívül érzékenyen érintette a magánellátás térnyerése, hiszen ez az a szakterület, ahova nem kellenek jelentős beruházások, műszerek, egy kis rendelőben is el lehet indulni. Jelentősen csökkent az állami ellátásban dolgozó szakemberek száma, a terület finanszírozása pedig az egyik legalacsonyabb az összes szakterület közül. Itt is évtizedes problémákkal küzdünk.

Ez azt jelenti, hogy ebben a szétszakadó társadalomban annak is problémás hozzájutni az ellátáshoz, aki ezt anyagilag megengedhetné magának.  

A szakrendelők államosítása ismét előkerült, mint téma, Gulyás Gergely beszélt erről a Kormányinfón. Nem jó gazdái az önkormányzatok a rendelőknek?

A szakrendelő szakmai szempontból nem különálló entitás, hanem az egészségügyi ellátórendszer egyik állomása az alapellátás és a fekvőbeteg ellátás között. Az egészségügyi rendszer mostani átalakításának a lényege az erős centralizáció, így nem lenne meglepő, ha a járóbeteg-ellátók is központi állami fenntartásba kerülnének. De ez is példa arra, hogy mi, szakmabeliek sem vagyunk megfelelően informálva arról, hogy merre tart az egészségügyi rendszer átalakítása, milyen ütemterv szerint és milyen végső célok felé mozog. Pedig éppen ez lenne az alapja annak, hogy az orvosok és az egészségügyi dolgozók azonosulni tudjanak az átszervezés irányával, ne csak azt érezzük, hogy tologatnak minket egy sakktáblán, hanem hogy aktív résztvevői vagyunk a folyamatoknak.

A napokban beszélt Takács Péter arról, hogy Budapesten októberben elindul az új ügyeleti rendszer. Egyeztetett erről a MOK-kal a Belügyminisztérium?

Nem, jelenleg nem tudunk semmit, de a kamara még a nyáron összehívja az új fővárosi ügyeleti ellátás kulcsszereplőit, hogy egyeztessünk a várható kihívásokról, megoldandó problémákról.

A MOK az előző ciklusban a transzparencia mellett tette le a voksát, de néhány hónapja közleményben tudatták, hogy a korábbiakkal ellentétben már nem minden kerül ki a honlapra. Miért döntöttek így?

Az idei első félévben elindult tárgyalási folyamatok vonatkozásában döntöttünk erről. Azt gondolom, természetes, hogy egy folyamatban lévő tárgyalást nem a sajtón keresztül folytat le két fél. A tárgyalási dokumentumok azonban a kamarai tagok számára az egyeztetési  folyamat alatt is hozzáférhetőek, tehát a köztestület belső kontrollja biztosított. Amint az egyeztetések lezárulnak, a beadott anyagokat és a végeredményt nyilvánosságra hozzuk. 

Változott a kamarai tagok száma? Korábban a 40 ezer orvos közül 33 911-en nyilatkoztak, hogy kamarai tagok maradnak. 

Aggódtunk természetesen, mert tavaly a kötelező kamarai tagság megszüntetése egy újabb beavatkozás volt az orvosok szakmai életébe, autonómiájába, és emiatt az érzelmi töltet is jelentős volt. Egy önkéntes tagságon alapuló szervezet azonban nem építhet csak az érzelmi tényezőkre, ezért sokat dolgoztunk, hogy megmutassuk: rendkívül fontos egy olyan szervezet, ami hangot ad az orvosoknak, az átalakítási folyamat során különösen. Nyertünk pereket, megvédve kollégáinkat, megindítottuk a kamara belső, szerkezeti átalakítását, és érdemi egyeztetéseken képviseljük az orvosi hivatás érdekeit.

A napokban döntöttünk arról, hogy befektetünk a jövőbe, így a most végző orvostanhallgatók az első évben tagdíjmentességet kapnak. Azon dolgozunk, hogy a kamara a szakmai hitelességből adódóan ne csak az orvosoknak, hanem a teljes társadalomnak értéket jelentő szervezet legyen.