Ahogy a Napi.hu is megírta, hogy eddig tisztázatlan körülmények között péntekről szombatra virradó éjszaka egy személyautó elütött egy kerékpárost, majd összeütközött egy másik autóval az Árpád hídon. A balesetben többen megsérültek, egy férfi a kórházban meghalt.

A közlekedési szakjogász szerint a nyomozás értelemszerűen még gyerekcipőben jár, nem tudni mi lesz a vádemelési javaslat, halált okozó közúti veszélyeztetés, vagy más törvényi tényállást állapítanak meg.

Az is biztos, hogy a nagy értékű gépjármű vezetője olyan sebességet választott, amellyel utassá tette magát az autóban, de még nem tudhatjuk, volt-e kátyú, volt-e durrdefekt, mi történt pontosan.

A 130-150 kilométeres sebességgel is haladható két autó feltehetően versenyzett egymással. Magyarországon 1985-től van jelen a gyorsulási versenyzés. 1985-97-ig a Páty-Budakeszi szakaszon rendszeresek voltak az illegális versenyek, majd hosszú szünet következett. 1998-tól ismét megjelentek az illegális gyorsulások először Budapesten. 2002-től Budapestről kiindulva a versenyek elterjedtek az egész országban. A rendőrség már több éve próbálja megfékezni a versenyeket az ott előforduló halálos balesetek miatt.

Nem mindenki alkalmas a vezetésre

Magyarországon mindenki úgy gondolja, a vezetés alanyi jog, ám ez nem feltétlenül van így. Három csoportra lehet osztani a járművezetőket. Az egyikbe a kezdő sofőrök és a koruknál, gyakorlatoknál fogva bizonytalan sofőrök. Ők könnyen hozhatnak rossz döntéseket, rutin vagy koncentráció hiányában, vagy lassabb reagálásuk nem látják előre az adott közlekedési szituáció lehetséges kimenetelét. Természetesen például a kezdő megszerezheti a szükséges rutint és magabiztosságot, de a többieket illetően a szakjogász már nem bizakodó.

A másik csoport már jóval veszélyesebb, teljesen bizonyosak abban, hogy haladásuk mindenkinél fontosabb, ha pedig sértve érzik magukat, bosszúra szomjaznak, jön a büntető fékezés, vagy a levillogás. Esetükben az eljáró bírák szinte minden esetben rendelnek ki pszichológus szakértőt az alkalmasság megállapítása céljából.

A harmadik csoport szerencsére a legnépesebb, ténylegesen közlekedési eszköznek tekintik az autót, de mindannyian hibázhatunk, kis túlzással, ha beül valaki az autójába, közlekedési értelemben potenciális elkövetőnek tekinthető.

Ritka egyébként az olyan sofőr, aki szabálysértés, hiba nélkül át tud hajtani Budapesten, erre még minden autósoktató sem képes. Továbbá: annak idején létezett egy biztosítási termék, amely alapján kiegészítő biztosítást lehetett kötni gyorshajtásra. Ezt persze a Magyar Nemzeti Bank elkaszálta, ám a piac mégis jelezte, erre van igény.

Túl súlyosan ítélik meg a közlekedési szabálysértőket?

Dr. Csordás Levente szerint ez így nem jelenthető ki, hiszen annyi egyéb körülmény felmerülhet. Például nem először ült ittasan az autójába, akadtak más ügyei is. A másik jellemző eset, hogy az ittas járművezető elszámítja magát és reggel úgy ül autóba, hogy az éjjeli alkohol még a vérében van.

Ráadásul a magyar bírák nagyon is korrekten minden körülményt megvizsgálnak az eset kapcsán. Például valaki rendszeresen kezelésre viszi hozzátartozóját, vagy a taxisnak a kenyerét veszi el a döntés.

Ám megfigyelhető, a közlekedési ügyekben túlnyomóan kirendelt védők járnak el (6.000,- Ft/óra + 3 óra felkészülési díj, nyomozási szakban ettől kevesebb), akiket rosszul fizetnek, és velük szemben ott van a profi ügyész. Nem véletlen ebben a körben 95 százalék fölötti az ügyészség vád eredményességi statisztikája. Tehát 5 százaléknál kevesebb esélye van felmentő ítéletre annak, aki ma Magyarországon vádlottként bíró elé áll.