Az összehasonlításban Ausztriát és Németországot vették mérvadónak, ugyanis ott a legmagasabb az egy főre jutó GDP adat, valamint a bérszint. A két ország kiválasztása, mint összehasonlítási alap a földrajzi közelség és az erős gazdasági kapcsolatok mellett azért is indokolt, mert ezen országok adataiban a tényleges fejlettségük mutatkozik.

A nominális nettó átlagbéreket összehasonlításából kiindulva a novekedes.hu arra jutott, hogy ha az utolérni kívánt ország bérszintjének 65-70 százalékát elérjük, akkor hibahatáron belül vagyunk, ennyinél már nem érezzük úgy, hogy le lennénk maradva.

Most a két vizsgált ország 2800 euró körüli átlagának 35-36 százaléka közt vagyunk a hazai 1000 eurós értékkel. Ha ezt megduplázzuk, hátradőlhetünk, mert akkor a felzárkózás meg van oldva.

Hogyan érhetjük ezt el?

Konkrétan ez azt jelenti, hogy euróban meg kell duplázódni a magyar béreknek, de ehhez még hozzá kell adni az időközben lezajló osztrák és német béremelkedést. A legegyszerűbb, ha az elmúlt 10 év alapján nézzük a folyamatokat, abból kiindulva, hogy ezen időszak növekedési többlete fenntartható még jó darabig.

Az elmúlt 10 évben euróban a magyar átlagbér megduplázódott, sőt, egy kicsit nagyobb, 105-110 százalék körüli volt az emelkedés. Igaz, hogy ebben benne van a munkára rakódó terhek nagyfokú csökkenése, ami már nem ismételhető meg.

A célországok bérei évi 2-4 százalék közti mértékben nőttek a nyugodt években, de most az infláció idején azok is megugrottak. Így nagyjából 40 százalékkal nőttek 10 év alatt az ottani bérek, de ha abból indulunk ki, hogy ilyen inflációs sokkok ritkák, így nem számoltunk velük belátható időn belül, akkor elég legfeljebb 30 százalékkal számolni. Ebből kiindulva 

  • 10 év múlva a magyar bér euróban megduplázódna, 2000-2100 euró lenne, 
  • az osztrák és német szint 3600 körül. 
Mint látszik, itt már nem lenne olyan sok behozni való, a magyar bérszint elérné a célországok 56-58 százalékát.

Nagyjából 2039-ben vagy 2040-ben lenne a kitűzött cél elérése, pont fél évszázaddal a rendszerváltás után.

Egy problémával azonban számolni kell: előre nem tudjuk meghatározni, hogy a magyar (és a régiós) gazdaságok növekedési többlete meddig maradhat fenn a jelenlegi mértékben. Ha közben lassulna a folyamat, akkor be kellene érnünk az egyszámjegyű éves béremelkedéssel, távolodva lefelé a 10 százaléktól. Ez a folyamatot akár 10 évvel is megnyújtaná, így azt mondhatjuk, hogy ha nem történnek olyan rendkívüli események, melyek nagyon felborítják a folyamatokat, akkor akkor nagyjából 15-25 éves időtartamra számíthatunk. 2030-ra viszont elérhetjük az álombérszint felét, amit a csehek, szlovének és észtek már meg is tettek.