Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, az MCC Technológiai Jövők Műhelyének vezetője, a második Orbán-kormány gazdaságstratégiáért felelős államtitkára (Nemzetgazdasági Minisztérium, 2010-2014) Szabadság Innováció Gazda(g)ság címmel jelentette meg legújabb könyvét, amely arra tesz kísérletet, hogy elárulja, mik a siker titkai a digitális korban. De mi tévő legyen az az ország, amelyik elvesztegetett tíz évet ebben a nagyon szoros versenyben? Interjúnkból ez is kiderül.

Hogyan tud jól működni egy állami pénzügyi alap? 

Kapcsolódó

Főleg az állam által is finanszírozott kockázati tőkealapok esetében, a hatékony működés kulcsa a menedzsment szemlélete. Kockázatvállalói magatartásra, befektetési kultúrára van szükség. Hogyan lehet átültetni az állam által kialakított struktúrába a hús-vér befektetők gondolkodását? Magyarországon a JEREMIE-programban 100 milliárd forintot meghaladó összeg gyűlt össze, fele részben uniós, fele részben pedig befektetői pénzből. Ebből a keretből jöttek létre aztán a kockázati tőkealapok. Viszont a JEREMIE menedzsmentjében leginkább bankárok vettek részt. A bankár ért a pénzhez, látott pénzt, tudja, hogyan működik a piac. A kockázati tőkés viszont bevállalja, hogy esetleg pénzt veszít, de ezután is van bátorsága kiválasztani azt a két-három startupot, ami többszörösen visszahozza az elbukott befektetését.

Az Ön államtitkári ideje alatt hangzott el az a kormányzati ígéret, hogy régiós szinten 2020-ra Budapest lesz a startupok fővárosa. Ez miért nem sikerült? 

Ez egy sajnálatos történet, mert 2013-ban megvolt az ehhez szükséges lendület. A Budapest HUB munkacsoportban kidolgoztuk a Runway Budapest 2.0.2.0 stratégiát, amit az érintettekkel együtt állítottunk össze. Ez elég ritka jelenség, de szerintem csak így lehet stratégiát felépíteni.

Aztán 2014-ben jött az új kormány és ez a stratégia valahogy elveszett.

Nem került megvalósításra, és most, tíz év után kezdenek el azon gondolkodni, hogy az egyetemeink számára szükség volna technológiai transzfer intézményekre, és próbál a Nemzeti Innovációs Ügynökség létrehozni, támogatni ilyeneket. 

Ezekre miért van szükség? 

Ez a világ legegyszerűbb dolga. Ha az ott dolgozó egyetemi tanárok, kutatók kifejlesztenek valamit, azt nagy valószínűséggel nem tudják eljuttatni a piacra, szükség van a vállalkozói szférára. A technológiai transzfer intézményekkel lehet összekötni őket, hogy a felfedezésekből végül szabadalmaztatott piaci termék legyen. 

Miért nem valósultak meg ezek?

Úgy gondolom, hogy sajnos itt elvesztettünk egy évtizedet. Tehát '13-ban tokkal-vonóval kész volt az a stratégia, amire a piaci szereplők is rábólintottak, saját maguk dolgozták ki azt, ők adták a stratégia címét is.

Arra lett volna csak szükség, hogy azokon a pontokon, ahol arra igény jelentkezik, az állam katalizátorként vállaljon szerepet, de ez elmaradt. Jelenleg ennek visszaállításával próbálkoznak. Nyilvánvalóan adórendszeri változtatásokra, a kockázati tőke működését elősegítő lépésekre, valamint startup inkubátorokra van szükség, és ahogy említettem, az egyetemi oktatásnál is nagyon sok lépést lehet még megtenni. És ez nem is feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább szabályozói, intézményrendszeri módosítás.

Cséfalvay Zoltán: Szabadság Innováció Gazda(g)ság
Cséfalvay Zoltán: Szabadság Innováció Gazda(g)ság
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

De azt tudomásul kell venni, ha egy startup nő, erősödik, előbb-utóbb kikerül a világpiacra. A startup eleve egy globális cégként definiálja magát, amikor létrejön. Egyszerre kell megteremteni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek révén ki tud jutni a magyar startup Londonba vagy a Szilícium-völgybe, és annak a feltételeit, hogy közben például Magyarországon maradjon a kutató-fejlesztő részlege.

Behozható ez a tízéves lemaradás?

A Nemzeti Innovációs Hivatalnak ’14-től a ciklus végéig uniós forrásból 800 milliárd forintnyi, erre is fordítható összeg állt a rendelkezésére, amit nem erre használt fel, és ebből következően ez a tíz év elveszett. 

A Szabadság-Innováció-Gazda(g)ság könyvbemutatóján elhangzott, hogy az Európai Unió is versenyhátrányba került a globális piacon. Ez mit jelent? 

A Draghi-jelentés gyakorlatilag kimondja, hogy az Európai Unió beszorult a közepes technológia csapdájába. Az autóipar erre a tökélete példa. Az autóipar igazi kihívása, hogy a fejlesztések nem az autógyárakból, hanem az informatikai cégektől érkeznek. Az Európai Unió nem tud másképp kikeveredni ebből a csapdahelyzetből, csak ha a digitális technológia területén csökkenti a lemaradását. Ezért nem mindegy, hogy a Draghi-jelentésben feltüntetett 800 milliárd eurós közös hitelt milyen célokra fordítják. Mindez az EU keleti felén, így Magyarországon is, még egy plusz kihívással súlyosbodik. Nekünk ugyanis ki kell kerülni a közepes jövedelem csapdájából is. A közepes jövedelem csapdájából pedig ország, nép, innováció nélkül még nem menekült ki.

Mi lesz, ha az Európai Unió tényleg lemarad?

Most csak egy számsort idéznék a könyvből.

Az Európai Unióban évente ötszáz elfogadott mesterséges intelligencia szabadalom születik meg, míg az Egyesült Államokban ötezer, Kínában pedig húszezer fölötti.

Ez elég jól jelzi, hogy az Európai Unió, a ráfordítást tekintve eléggé lemaradt. Ha most megnéznénk azt, hogy mennyi magyar szabadalmat nyújtanak be, és ebből mennyi kapcsolódik a mesterséges intelligenciához, akkor a számok még inkább azt mutatják, hogy radikális változásra van szükség. Kína csak azt az űrt tölti ki, ahonnan Európa elmaradt.

Mi lesz Magyarországgal sikeres innovációs környezet nélkül?

Viszonylag kevés olyan országról tudunk, amelyik a közepes jövedelem csapdájából kitört. Ilyen például Európában Írország, de a baltiak is lassan már eljutnak oda. Ehhez sok minden kell, néha szerencsés együttállás, jó időzítés, jó policy, de az biztos, hogy a helyzetünkből kilépni csak hatékonyabb és magasabb termelékenységgel lehet. Hogy az erőforrásainkat jobb technológiával, jobb megoldásokkal, innovációval működtessük. Ez egy viszonylag egyszerű összefüggés. De ne az állam játsszon kockajátékot az adófizetői pénzekből. A kockázati tőkést hozza olyan helyzetbe, hogy az a pénzét a magyar startupokba fektesse be. Még, ha sokat is bukik, amikor nyer, azzal mindannyian jól járunk.

A Szabadság-Innováció-Gazda(g)ság bemutatóját hallgatva eszembe jutott egy évtizedekkel korábbi alapmű, David C. Korten Tőkéstársaságok világuralma című könyve. Akkor végül is nem kellett volna ennyire aggódnunk a cégek növekedésétől?

Abszolút nem. Már akkor sem értettem, és továbbra sem értem, hogy miért aggódunk azért, hogy nagyra nőnek ezek a cégek. A Facebook, a Google és a kortársaik alig több mint 20 éves múltra tekintenek vissza, viszont a digitális iparban iszonyú gyorsan lehet növekedni, és ezt igyekeznek is kihasználni, miközben konfrontálódnak is azzal, hogy hirtelen globális szinten is óriások lettek. Viszont az nincs kőbe vésve, hogy a jövőben egy startup ne lépjen elő egy újabb technológiával. Ez történt a ChatGPT-vel is. A Google-ben a hajukat tépték, mert ezzel a fejlesztéssel már rég kijöhettek volna, de egy fürge startup megelőzte őket. A többi pedig már történelem.