Az elmúlt 250 évben csak azok az országok kerültek be a gazdagok klubjába, amelyek a technológiai innováció élvonalába tartoztak, míg

a többiek rendre megrekedtek az alacsony vagy a közepes jövedelem csapdájában.

Kapcsolódó

Akármilyen magától értetődőnek is hangzik ez a megállapítás, de még mindig rácsodálkoznak a politikai döntéshozók erre a több száz éves receptre. Talán ez a legfőbb üzenete Cséfalvay Zoltán legújabb, Szabadság-Innováció-Gazda(g)ság címet viselő könyvének. Az MCC Technológiai Jövők Műhelye vezetője a Mathias Corvinus Collegiumban tartott könyvbemutatón arra a kérdésre is igyekezett választ találni, hogy miért maradt le globális szinten az Európai Unió a digitális versenyben, és miért nem tud hazánk kiszabadulni a közepes jövedelem csapdájából.

Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) korábbi gazdaságstratégiáért felelős államtitkára szerint egyébként nem kell féljünk a technológiától, de nem is szabad felülnünk az újdonságokat kisérő aktuális hype-hullámnak. A verseny teremti meg az innovációt, ám aki sikeresen fejleszt, az kiszabadul a versenyből. A szerző szerint

ez a természetes fejlődés menete, és ez mindenféleképpen jobb, mint állami támogatásért kuncsorogni.

Egyébként Cséfalvay Zoltán - saját szavaival élve is - több alkalommal agitált az állami beavatkozás, szerepvállalás ellen. Úgy látja, a sikeres innováció érdekében az államnak katalizátorként kell működnie, és ki kell alakítania a megfelelő piaci és jogszabályi környezetet.

Az innováció nem újdonságot jelent, hanem egy folyamat, mely során az „új tudásból lesz pénz”, a kérdés csak az, hogy ki a hordozója ennek az új tudásnak a gazdaságban, ugyanis „az új soha sem a régiből jön létre.” A radikális innovációkat jelenleg a startupoktól várhatjuk, még úgyis, hogy azok 90 százaléka elhal. Viszont ha nem születik elegendő startup, nem lesz stratégia önállóság sem – figyelmeztetett. Szerinte a mesterséges intelligencia felhasználásán keresztül érthetjük meg leginkább az Európai Unió digitális lemaradását. Ez vagy azért következett be, mert a vállalkozók rosszul értelmezték az állami válaszokat, vagy mert az államoknak volt rossz válaszai. Mindenesetre az Európa Unió nyugaton a közepes technológia, míg térségünk, így Magyarország is a közepes jövedelem csapdájába ragadt bele.

A könyvbemutatón tanítványa többek között arra voltak kíváncsiak, hol van most az a jövő, ami majd ránk vár. Cséfalvay Zoltán szerint azonban a jövőt nem itt írják, hanem sokkal inkább az amerikai Szilícium-völgyben, és mire a jövő ideér, már egyáltalán nem olyan lesz, mint amit ma tervezünk - tette hozzá. Amikor technológiai megújulásról beszélünk, akkor mindig pontszerű megoldásokban gondolkodunk, hogy miben tud segíteni jelen pillanatban az adott eszköz. Időbe telik míg egy technológiai újítás végigfut a teljes rendszeren, de mi látni fogjuk azt a világot, amikor

a mesterséges intelligencia fejlesztése eléri a mindennapjaink szintjét, és olyan lesz használni, mint most felkapcsolni a villanyt.

A globális innovációs versenyben rettentő sok pénzért „nevelnek ki, zabálnak fel és integrálnak be” startupokat K+F befektetők óriási vállalati kockázati tőkelapok finanszírozásával, viszont ebben a versenyben sok esélye nincs az Európai Uniónak. A legnagyobb vállalati tőkealapokat továbbra is az Egyesült Államokban hozzák létre, ezek leginkább Kínában fektetnek be, elfeledve Európát, míg az európai és kínai tőkelapok pedig (kivéve a gyógyszeripart) az Egyesült Államokba viszik a pénzüket.

Korunk óriásai, a digitális vállalatok, nem Rockefellerek, legalábbis abból a szempontból biztos nem, hogy mindössze két évtizede léteznek – mutatott rá egy másik szempontra az MCC műhelyvezetője. A Facebook arra épült, hogy

elérhető legyen a szomszéd lány a kollégium másik felében, és senki nem gondolta, és nem is akarta, hogy 10 év múlva ebből egy közösségi média épüljön, ahova politikusok írogatnak szorgalmasan.

Amit akkor elkezdtek szolgáltatni, az ma már valóban public service, közszolgáltatásnak számít. De akkor miért nem az állam, miért egy magáncég csinálja? - tette fel a kérdést. Privát vállalkozásként indulva,

olyan szolgáltatást kínálnak nagyon sikeresen, ami közszolgáltatás is lehetne, de nem az.

Ugyanakkor Cséfalvay Zoltán hangsúlyozta, ne gondoljunk azt, hogy valahol a nagy testvér ott ül a Google-nál, és azt figyeli, milyen keresési előzményeim voltak. A keresési profilom előnye, hogy időt spórol nekünk – magyarázta, hozzátéve: úgy lehetünk technorealisták, ha tudjuk, hogyan működik a technológia, és azt is, hol van a mi szerepünk. (Zárójeles megjegyzés: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter önmagát technopesszimistának tatja – aszerk.)

Az innovációt a kreatív rombolás folyamata kíséri (példa erre a zeneipar átalakulása, a CD-ktől a streamingig), ez annak velejárója. Itt szerinte az állam szerepvállalását szintén újra kell gondolni.

Az európai politikusok, államok ugyanis megpróbálják menteni a technológiailag elavult vállalatokat, szubvenciók hajtanak végre közpénzből, míg az Egyesült Államokban azt mondják, hogy a vállalat elveszhet, de az embert, a humántőkét meg kell menteni.

Így inkább a munkavállalók továbbképzésére fordítják ezeket a pénzeket, nem pedig fenntartják a kevésbé hatékony struktúrát.

Arra is kitért, hogy az innováció alapja a megfelelő startup-kultúra. Így nagyon fontos megvizsgálni, hogyan jutott el egy generáción belül a volt KGST-tagállam, Észtország oda, hogy mára Európa Szilícium-völgye legyen. Ennek egyébként szerinte van egy történelmi magyarázata is, ugyanis a keleti blokkban a Balti államok feladata volt a számítástechnikai fejlesztés, majd a Szovjetunió bukása, az önállósodás során az internet segítségével igyekeztek minél hamarabb lecserélni az orosz nyelvű közigazgatást.

Cséfalvy Zoltán szerint még két magyarázat van a sikeres észt innovációnak.

Az egyik a good policy, good timing, good luck szerencsés együttállása, amihez hozzátartozik a megfelelő szabályozás, adórendszer, a példaképek megjelenése, de még a kultúra is. Mert nem az a gond, ha egy startup elmegy mondjuk Londonba és ott tovább növekszik, hanem az, ha onnan nem jön vissza – tette hozzá a professzor. A másik észtországi tanulság pedig a Skype-hatás. A legsikeresebb észt startup létrehozói, miután eladták a Skype-ot, nem jachtot vásároltak ebből a pénzből, vagy elszórakozták azt, hanem újabb startupokat, tőkealapokat hoztak létre. Így a Skype-hatás végigcsurgott az egész rendszeren – foglalta össze.