Rendszerszinten nem reális, hogy jelentősen javuljon a magyar egészségügyi szolgáltatások színvonala – jelentette ki Velkey György. A Magyar Kórházszövetség elnöke, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója az Indexnek adott interjújában azt mondta:

az is biztos, hogy ezután is túl sokat kelleni várni az ellátásra, de a várólisták csökkentésére meg kell találnunk a közös utakat a döntéshozókkal. Az adósságállomány sajnos a rendelkezésre álló pénzből nem csökkenthető számottevően az ellátás romlása nélkül.

Hozzátette: a menedzsmentek mozgástere is tovább szűkült, plusz az új kórházigazgatók kiválasztása és megerősödése is időigényes folyamat lesz.

Kapcsolódó

Szerinte ugyanakkor biztató, hogy lépésről lépésre igazságosabb irányba változhat a kórházak finanszírozása, és az ápolói béremelés is hozhat némi visszaáramlást a közellátásba.

Emlékeztetett: az alulfinanszírozottság több évtizedes probléma, a magyar állam GDP-arányosan még régiós szinten is keveset fordít az egészségügyre, miközben ugyanazon a piacon mozog, a gyógyszerekért, az eszközökért ugyanannyit kell fizetnünk, mint a nyugat-európai országoknak.

A magyar emberek egészségi állapota sajnos rossz, ebből a finanszírozásból az ellátásukat nem lehet a szükséges szinten tartani.

Az energiaárak emelkedését és a bérnövekményt ugyan a biztosítón keresztül kompenzálta az állam, de a mindennapos beszerzésekre, vagyis az úgynevezett dologi költségekre évek óta semmilyen pluszforrás nincs a költségvetésben – húzta alá a szakember, hozzátéve:

az infláció, a forint gyengülése, és a máig nem térített amortizációs költségek így adóssághoz vezetnek, pláne ha több vagy súlyosabb beteget lát el egy intézmény.

Szerinte az igazságos finanszírozás irányába tett lépések elindultak a biztosítónál, de lassan haladnak, így a bevételeiket sem tudják érdemben befolyásolni az intézmények vezetői.

Az adósságoptimalizáláshoz tehát a betegszámot és a dolgozói létszámot is csökkenteni kellene, ami nonszensz.

Az ápolók béremeléséről szólva a kórházszövetség elnöke úgy vélekedett: ez időben és mértékében is elmaradt az orvositól, a késlekedés a kórházakban belső feszültséget teremtett. Most jelentős a korrekció, a 37 százalék már elfogadható arányszám európai szinten is, de hosszú távon ez még valóban kevés a hazai viszonyok között.

A szakdolgozók migrációja sokkal kisebb volt, mint az orvosoké, ma sem ez a legnagyobb baj. Náluk a pályaelhagyás, a magánszféra felé való elmozdulás és a képzéstől való távolmaradás a gond.

A magánegészségügy és a közellátás viszonyáról szólva úgy vélekedett: mindkettőre szükség van.

A lakosság tehetősebb része gyorsabban és kényelmesebb körülmények között szeretne gyógyulni, és ezt meg is tudja fizetni. Ugyanakkor a nagy többségnek ehhez kevés a pénze, és a magas szintű szaktudást igénylő komplex esetek kezelését, intenzív ellátásokat, műtéteket nem is éri meg a magánszolgáltatóknak elvégezni. Ráadásul a folyamatosságot és a sürgősségi, valamint tartalékkapacitásokat is a közkórházak tartják fenn.

Az állami és egyházi egészségügyi intézményeket védeni kell. Olyan feltételeket kell kialakítani bennük, ahol szívesen dolgoznak és versenyképes bevételt szereznek az orvosok és a szakdolgozók is.

Velkey György szerint ehhez az is szükséges lehet arra, hogy szigorúan elkülönített időben és térben ezek a kórházak is megjelenjenek a magánellátás piacán, mert a munkatársaikat csak így fogják tudni megtartani.

A várólisták hosszát a szakemberhiánnyal magyarázta.

Mint mondta: van, ahol a szakorvosok, de többnyire a szakasszisztensek, különösen a műtős- és altatóasszisztensek és intenzív szakápolók vannak kevesen. Másrészt a dráguló költségek mellett a finanszírozás is kevés. Sok kórházigazgató panaszkodik arról, hogy a várólista-csökkentő program emelt bevételével is adósságot termelnek, ha több műtétet végeznek.

Fontos lenne az orvosi béreket is teljesítményérzékenyebbé tenni – húzta alá.

Az ügyeleti rendszer átalakítása elvében és nagyrészt a gyakorlatában jó, azt gondolom, ez egy nagyon szükséges lépés volt

– fogalmazott.

A rendszert többéves lépcsőzetes ütemezéssel, az első vármegyékben szerzett tapasztalatokat az újonnan csatlakozóknál hasznosítani, így finomhangolni tudták.

Velkey György szerint előfordulhatnak helyi egyenlőtlenségek, de alapvetően az Országos Mentőszolgálat jól menedzseli a folyamatot. Szerinte ezt igazolja, hogy az első izgalmak után a közvélemény elcsendesedett.