Belföldi nyaralás esetén természetesen szabadon viheti bármelyik szülő a gyermeket, azonban külföldi üdülés szigorúbb megítélés alá esik. A legbiztosabb megoldás, ha az otthon maradt szülő elmegy egy közjegyzői irodába, ahol a nyilatkozatát hitelesítik. Ez annyit jelent, hogy a repülőtéren már egy közokiratot tudnak felmutatni az utazók.
A nyilatkozat úgy ér valamit, ha beleírják az időpontokat, az induló és fogadó repülőtér nevét, a gépek járatszámait, valamint a szállodák nevét és címeit, és az sem baj, ha nem csupán magyarul, hanem angol nyelven is van egy példány. Hivatalos fordítás nem szükséges.
A tapasztalatok szerint a repülőtereken nem túlságosan gyakran kérik a nyilatkozatot (ám van rá példa is). Elsősorban az anyukáktól kérik, az apák esetében a vezetéknév általában megegyezik a gyerekek vezetéknevével.
Nyaralásnál a magyar jog nem követeli meg
A Napi.hu megkeresésére Fodor Katalin ügyvéd közölte: a külföldi nyaraláshoz, amennyiben csak egy-két hétig tart, a Polgári törvénykönyv nem írja elő az otthonmaradó szülő írásbeli hozzájárulását.
Ám a légitársaságok kérhetik a hozzájáruló nyilatkozatot, és nem egyszer kérik is. Tehát nem jogszabály írja elő a nyilatkozattétel szükségességét, hanem a társaságok üzletszabályzata tehet ilyen rendelkezést.
A szakember szerint minden a belföldi, mind a külföldi nyaralások tekintetében nagyon fontos, hogy a szülők egymással együttműködve mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen a nyaralás. Ezért csak javasolni lehet, hogy működjünk együtt szülőtársunkkal, és viszonzásként ezt várjuk is el.
Bár nem jogszabályi előírás az sem, hogy a kapcsolattartás alatti tartózkodási helyet ismertesse a szülő az otthonmaradóval – akár szóban, akár írásban –, de a kölcsönösség és az együttműködés jegyében ez a tájékoztatás megilleti szülőtársat.
Ne feledjük, a legközelebbi nyaralásunkat könnyítjük meg, ha együttműködők vagyunk. Persze, nem minden helyzetben tudnak a felek egymással együttműködni, ilyenkor szakember segítségét kell kérni az eligazodáshoz – hangsúlyozta végezetül Fodor Katalin.
Ehhez ragaszkodik a bírói gyakorlat
A hazai bírói gyakorlat szerint is jogszabályi kötöttségek nélkül viheti el az egyik szülő nyaralni a gyereket, ám a másik szülőt tájékoztatnia kell, hová, mettől-meddig viszi el a kiskorút, és közölnie kell az elérhetőségeket.
A tájékoztatási kötelezettségen túl elvárható az utazási és egészségügyi iratok átadása, az úti célnak megfelelően a szükséges gyógyszerek, az esetlegesen indokolt előzetes oltások megszerzése.
A tájékoztatásnak az alábbiakra kell kitérnie:
- hova visszük a gyermeket (pontos cím megjelölésével)
- mettől meddig lesz a gyermek külföldön (pontos dátumok megjelölésével)
- hogyan lesz biztosítva az, hogy a másik szülő elérhesse a gyermekét
Ha kifogás van az adott ország ellen
Tehet-e valamit a szülő, amennyiben nem szeretné, hogy a másik szülő a gyermeket az adott országba vigye nyaralni?
Az Országos Bírói Hivatal korábbi tájékoztatása szerint a gondozó szülő bizonyos esetben megtagadhatja a hozzájárulását, például ha fennáll a gyermek jogellenes elvitelének a veszélye, ez különösen akkor fordul elő, ha az illető országnak nincs kiadatási kötelezettsége vagy nem tagja a Hágai Gyermekelviteli Egyezménynek.
Amennyiben a választott úti cél, az ott megvalósítandó programok nem a gyermek életkorának megfelelőek, tekinthető úgy, egy ilyen utazás nem szolgálja a legfőbb érdekét.
Így az utazás megtagadható például háborús övezetbe. Megtagadható, ha a tervezett programban dzsungeltúra, veszélyes magaslati hegymászás, vagy épp barlangtúra szerepel.