„Karsai Dániel András vagyok, 46 éves, ügyvéd, alkotmányjogász. Valamint halálos beteg.” Ezzel a Facebook-poszttal lángolt fel Magyarországon az újabb vita az eutanázia tekintetében.
Az ügyvédnél 2022. augusztusában ALS-t diagnosztizáltak, ez úgynevezett moto-neuron betegség. Az orvostudomány számára jelenleg ez gyógyíthatatlan betegség, amely ugyanakkor a mentális képességeket nem érinti, a leépülést tiszta tudattal kell végigélni, az önállóságtól egyre jobban megfosztó, megalázó élethelyzetben.
Karsai úgy véli, egy embernek joga van az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét, erre azonban Magyarországon nincs mód. Éppen ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ahol az ügyben november 27-én és 28-án nyilvános tárgyalást tartanak.
A magyar kormány ellenkérelme
A magyar kormány lényegi állítása az, hogy „a Bíróság által a jelen ügyben felvetett valamennyi kérdésre a Pretty kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletben már válaszoltak”. Diane Pretty egy brit nő volt, aki a 2000-es évek elején megpróbálta megváltoztatni a brit törvényeket, hogy véget vethessen saját életének, mert moto-neuro betegsége miatt óriási fájdalmai voltak.
A brit bíróságok nem fogadták el Pretty érveit, és a Lordok Háza, Nagy-Britannia legfelsőbb bírósága végül elutasította az ügyét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ő is. A testület úgy ítélte meg, az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem biztosít jogot a halálhoz, így az ehhez a bírósághoz benyújtott fellebbezése szintén sikertelen volt. Pretty 2002. májusában halt meg.
A jelenlegi büntetőjogi helyzet
Azt, hogy a büntetőjog szempontjából az aktív eutanázia emberölésnek, vagy esetleg öngyilkosságban való közreműködésnek minősül, Bátki Pál büntetőjogász cikke foglalja össze.
Eszerint az önkéntes passzív eutanázia a magyar (büntető)jogban megengedett. Ennek kereteit az Alkotmánybíróság 22/2003. (IV. 28.) AB határozata alakította ki.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (1) bekezdése biztosítja a beteg számára az önrendelkezés jogát, melynek gyakorlása körében a beteg saját belátása alapján dönthet afelől, hogy az egészségügyi ellátást kívánja-e igénybe venni, illetőleg milyen beavatkozások elvégzésébe egyezik bele; ez a jog tehát az ellátás visszautasításának a jogát is magában foglalja.
Az egészségügyi törvény 20. § (3) bekezdése értelmében a beteg életét fenntartó, vagy életmentő beavatkozás visszautasítására akkor van lehetőség, ha az orvostudomány mindenkori állása szerint az előírt egészségügyi ellátás mellett is a betegség gyógyíthatatlan, vagyis rövid időn belül a beteg halálához vezet.
A passzív eutanáziával kapcsolatos eljárás
Magyarországon az életet meghosszabbító kezelés, vagy beavatkozás visszautasítása csak abban az esetben érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság, a beteg megvizsgálása után egybehangzóan, írásban úgy nyilatkozik, hogy a beteg a következmények ismeretében döntött és az orvosi bizottság nyilatkozata után a harmadik napon a beteg két tanú előtt, ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát, melyet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalnak.
A nem önkéntes passzív eutanázia szándékos emberölés
Az egészségügyi törvény rendelkezései alapján tehát az önkéntes passzív eutanáziára a fenti törvényi feltételek mellett van lehetőség, ugyanakkor a nem önkéntes passzív eutanázia szándékos emberölésként minősül. Az emberölés ugyanis mulasztással is elkövethető.
Ugyanígy az aktív eutanázia is – jelenleg 2023-ban – emberölésnek, vagy öngyilkosságban közreműködésnek minősül.
Az öngyilkosságban közreműködés a büntetőjogban enyhébben minősül, mint az emberölés. A különbség e kettő között az, hogy kiben alakul ki a döntő motívum, az öngyilkosságot elkövető személyben, vagy a segítőjében.
Külföldi eutanázia
A magyar büntetőjog személyi és területi hatálya miatt ugyanis a magyar állampolgár (azaz például az érintett családja) még külföldön sem segíthetne neki az eutanáziában, mivel ezzel bűncselekményt követnének el, amiért itthon felelősségre vonhatók. Ugyanis a magyar állampolgár külföldön is köteles megtartani betartani magyar Büntető törvénykönyvben meghatározott szabályokat.
Mindig is érzékenyen érintették a közvéleményt
Az Economx megkeresésére Bátki Pál büntetőjogász elmondta: az eutanázia kérdése rögtön a rendszerváltás után élesen a közérdeklődés centrumába került. 1993 szeptemberében Binder Györgyi végzett a 11 éves, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kislányával.
Első fokon kétévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, azonban a másodfokú eljárásban az ítéleten súlyosítottak és letöltendőt kapott. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök 1996 májusában megadta Binder Györgyinek a kegyelmet, és négyévi próbaidőre felfüggesztette az ítélet végrehajtását.
A keretet adó alkotmánybírósági határozat
Binder Györgi esete után 10 évvel született meg az eutanázia mostani kereteit adó alkotmánybírósági határozat (22/2003. (IV. 28.) AB határozat). A kérelmezők azt szerették volna elérni, hogy az orvos az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján ne legyen köteles a gyógyíthatatlan betegek esetében azt jelenti, hogy a betegséggel járó testi és lelki szenvedéseiket az orvos ne kényszerüljön akár a beteg akarata ellenére is meghosszabbítani.
Ennek nyomán a jogalkotó módosította az egészségügyről szóló törvényt, amely, miként fentebb szó volt róla, a következőket mondta ki.
A beteg életét fenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására akkor van lehetőség, ha az orvostudomány mindenkori állása szerint az előírt egészségügyi ellátás mellett is a betegség gyógyíthatatlan, vagyis rövid időn belül a beteg halálához vezet. Ezt a megoldást nevezzük passzív eutanáziának.
Ennek már 20 éve, ennyi idő alatt a világ és az emberek ezzel kapcsolatos értékrendszere, az ezzel kapcsolatos alapfogalmak (önrendelkezés, emberi méltóság) is teljesen átalakulhattak.
Időszerű tehát, hogy megtudjuk, kiállják-e a próbát a 20 évvel ezelőtti érvek, vagy teljesen más szabályok lesznek-e irányadók az eutanázia kérdésében – hangsúlyozta végezetül az Economxnak a büntetőjogász.