A Napi.hu megkeresése nyomán Bross Péter rámutatott: az alapító atya neve azért került szóba, mert az Európai Unió legnagyobb mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetének, a Copa-Cogeca-nak székháza a Robert Schuman-térnél található. (Az államférfit Európa atyjaként is szokták emlegetni – a szerk.)
A magyar érdekképviselet vezetője két hete járt Brüsszelben, ahol közölték vele és a többi ország szakemberével, hogy nem tudnak időpontot mondani azzal kapcsolatban, mikor is születhet meg a mézjelölési rendelet. Elvileg az Európai Tanács, az EP, az EB egyaránt támogatja, de az időpont bizonytalan.
A Napi.hu többször foglalkozott a komoly problémával. Magyarország az uniós csatlakozását követően elsőként jelezte, a 2001-es uniós, mézről, mézjelölésről szóló irányelvet módosítani kell, mert egyértelmű termelői és fogyasztói igény mutatkozik a mézkeverékeket alkotó mézek származási országainak pontos feltüntetésére.
Ez a probléma gyökere
A jelenlegi szabályok szerint, ha a vásárlók bemennek például egy szupermarketbe, egy adott üvegen csak annyi információt látnak, hogy az uniós és unión kívüli mézek keverékét tartalmazza – ennél több tájékoztatási kötelezettsége nincs a forgalmazónak.
Bross Péter rámutatott: olyan lehetetlen helyzet állt elő, hogy a vásárló nem értesülhet arról, hogy a polcon lévő méz 90 százaléka Kínából, 8 százaléka Ukrajnából és csak 2 százaléka származik uniós országból.
A magyar méhészek májusi levele
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöksége májusban levelet írt a Copa-Cogeca-nak, pontosabban annak a Méz-munkacsoport vezetőjének. Eszerint Magyarországon, Romániában és a többi országban, ahol a méhészek jelentős része nagyban – az unió nyugati felébe – értékesíti a mézét, óriási bajban vannak.
Nagyon mérsékelt a kereslet, de aki eltudja adni a mézét, az is csupán a termelési költségek alatti árszinten tudja csak.
Nagyon fontos tudni, mely cégek hoztak és hoznak be az unióba rossz minőségű mézet, kell egy vörös lista, kiket szükséges ellenőrizni. Mert a szerencsére már létező vizsgálat a „kaptártól asztalig” tartó méz útját egy bizonyos pillanatban ellenőrizte. Teljesen logikus, ha az adott pillanatban a méz nem felelt meg az előírásoknak, akkor nagy a valószínűsége, hogy sem előtte, sem utána nem felel meg a minősége.
Összefoglalva: a vizsgált és elmarasztalt cégeknél tovább kell vizsgálni a mézeket, és az import mézek vizsgálatát három ország tekintetében kiemelten folytatni kell: Kína, Nagy-Britannia és Törökország.
Bross Péter szerint bármilyen szomorú, de kétségtelen tény: hosszú évek óta, húsz tagállam sikertelenül sürgeti a mézjelölési rendelet megalkotását a brüsszeli bürokratáknál, és bizonyosan nem ilyen működésről álmodtak az alapító atyák.
A mézjelölési szabályok szigorítása terén természetesen a nagy méztermelő országok a leghangosabbak: Magyarország, Spanyolország, Bulgária, Románia. Ezek az országok a termelésük kétharmadát exportálják, tehát a kétes eredetű és minőségű, főként harmadik országokból származó keverékek komoly veszélyt jelentenek rájuk. De általában komoly veszélyt jelentenek az összes európai méhészre, arról nem is szólva, hogy rontják a mézek iránti fogyasztói bizalmat is.