Irán és Izrael gazdasága is bírni fogja a milliárdos veszteségeket

Mind a Bank of Israel, mind pedig a Military Balance az év végéig mintegy 53 milliárd dollárra becsüli a gázai háború által, az izraeli gazdaságnak okozott károkat – hívta fel az Economx figyelmét Csepregi Zsolt, Izrael-szakértő. A Military Balance szerint ezen összeg mellett eltörpül a 2014-es gázai háború költsége (9 milliárd dollár).

Az „Erős Szikla” hadművelet jóval rövidebb ideig is tartott, 2014. július 8. és augusztus 26. között, a célja pedig a Gázából Izraelbe érkező rakétatámadások felszámolása volt. A költségeket Móse Jaalon izraeli védelmi miniszter jelentette be egy tel-avivi fórumon.

Izrael 360 ezer tartalékos hívott be 2023. október 7.-e óta, ilyen mértékű mozgósításra nem volt példa az 1973. október 6. és október 26. között zajló Jom Kippuri háború óta, amelyet a zsidó állam az Egyiptom és Szíria vezette arab államok koalíciója ellen vívott. Az izraeli kormány becslése szerint a tavaly októberben behívott tartalékosok munkából történő kiesése a gazdaságnak napi 41 millió dollárjába kerül.

Háborús helyzetben 45 éve

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője az Economx megkeresésére elmondta: az iráni gazdaság kisebb-nagyobb intenzitással 45 éve háborús helyzetben van. Szigetvári Tamás szerint természetesen nem lehet kijelenteni, hogy kibír egy újabb külső sokkot, de az elmúlt évek tapasztalata alapján a gazdasági (és politikai) rendszer ellenálló képessége viszonylag nagy.

2023 sok tekintetben kedvezett az iráni gazdaságnak. Bár az USA-szankciók nem csökkentek, de az Egyesült Államok enyhített azok betartatásán, ezért Irán némileg növekvő olaj-bevételekkel számolhatott, illetve a külföldön lévő, blokkolt vagyonhoz is jobban hozzáférhetett.

Tavaly nyáron fogolycsere keretében 6 milliárd dollárnyi Dél-Koreában blokkolt vagyont utaltak át katari bankokba.

A tavaly októberi Hamasz-támadás óta romlott a helyzet, az USA ismét keményebben lép fel. A fő problémákat azonban nem ez okozza Iránnak, hanem a csökkenő olajbevételek, az emelkedő élelmiszerárak, az infláció, a fejlesztési források hiánya és a társadalmi feszültségek növekedése.

Több sebből vérzik az izraeli gazdaság

A szezonálisan kiigazított, éves szintű GDP 19,4 százalékkal esett vissza Izraelben a tavalyi év utolsó negyedévében, erre két éve nem volt példa. Ez alulmúlta az elemzők becsléseit, melyek mediánja 10,5 százalékos csökkenést valószínűsített. A sékel 0,4 százalékkal gyengült a dollárral szemben az adatok közzététele után, a tel-avivi tőzsde 35-ös indexe mérsékelte nyereségét, 0,4 százalékos pluszban állt – írja a Bloomberg.

Somkuti Bálint, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai műhelyének kutató tanára az Economxnak elmondta: az izraeli gazdaság több sebből vérzik.

Azt sem nehéz felmérni, micsoda költségei vannak egy háborúnak, többek között a katonai eszközök, lőszerek kiadásai tekintetében. Amiről pedig kevesebbet hallani, ám Izraelnek mindig is szívügye volt, a turizmus, amely az összeomlás felé tart – húzta alá Somkuti Bálint.

Korábban az Economx is beszámolt az izraeli turizmus mélyrepüléséről. A koronavírus-világjárvány előtti utolsó évben, 2019-ben - a turisztikai ágazat eddig legjobb évében - naponta átlagosan 13 ezer belépő turistát regisztráltak Izraelben.

Ez a szám a Hamász tavaly október 7-i terrortámadásaival elindult háború hatására a 2700-3400 közötti szintre süllyedt. További adatok szerint míg tavaly januárban 271 ezer turista látogatott el Izraelbe, idén januárban csupán 59 ezer vendéget számláltak.

A palesztin munkások kiesése is milliárdokba kerül

A Military Balance adatai szerint 2023. október 7-ét megelőzően, Ciszjordániából naponta mintegy 75 ezer, Gázából pedig 12 ezer palesztin járt át Izraelbe dolgozni, rendszeres munkavállalási engedéllyel. Számuk jelenleg napi 15 ezer és nagyon szigorúak a korlátozások.

Holott esetükben a legjobban képzett palesztin munkavállalókról beszélhetünk: hiányuk milliárdos veszteséget okoz Izraelnek, ők pedig családjukkal a legkomolyabb megélhetési válságba kerültek, ez pedig a családtagokkal több százezer embert érint. (Ugyanakkor tény, az október 7.-i terrorakciót a palasztin területek lakosságának elsöprő része támogatta.)

Gáza legális gazdasága megszűnt

A Palesztin Központi Statisztikai Hivatal szerint a háború előtt a gázai övezetben a szegénységi ráta az elérte az 53 százalékot, és a lakosok egyharmada (33,7 százalék) él mélyszegénységben. A munkanélküliség 50 százalék felett volt. Most, 2024 májusában elképzelni sem lehet, milyenek lehetnek a valós számok, erre nézve a háborús körülmények miatt lehetetlen a felmérés.

Somkuti Bálint az Economxnak kiemelte:

Gázában nem beszélhetünk legális gazdaságról, fekete-, jobb esetben szürkegazdaság működik.

Pillanatfelvétel az iráni gazdaságról

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője az Exonomxnak elmondta, az alábbiakban lehetne összeszedni Irán gondjait.

1. Irán olajpiaci bevételei csökkennek, az olajár mellett az orosz piackeresés miatt is. Kevés ország vesz  - sokszor bújtatottan - iráni olajt, amely 90 százalékban a kínai piacra kerül, ám jelenleg a szintén szankcionált orosz olaj részben kiszorítja onnan.
2. Az emelkedő élelmiszerárak: a klímaváltozással összefüggő csökkenő mezőgazdasági termelés és az emelkedő világpiaci élelmiszerárak problémát jelentenek.
3. A költségvetés nehéz helyzete miatt a jelenlegi élelmiszer és benzinár-szubvenció csökkentését tervezik, ami komoly társadalmi ellenállást szülhet.
4. Az infláció 40 százalék fölötti, és bár a visszaszorítását tervezik, ez a szubvenciók csökkentése mellett aligha megvalósítható. A magas infláció szintén az életszínvonal csökkenését eredményezi.
5. Az iráni gazdaságnak fejlesztési forrásokra lenne szüksége a gazdaság modernizációjára. Ez sem az orosz együttműködés, sem a BRICS-taggá válás (Egyiptommal, Etiópiával és az Emirátusokkal együtt) nem tudja biztosítani, rövidtávon semmiképpen.
6. Bár a szankciók árnyékában működő iráni "rezisztens gazdasága" valóban nagy ellenálló képességgel bír, a társadalmi feszültség jelentős és növekvő Iránban, így a rendszer fenntartása komoly erőfeszítést igényel a teokratikus alapokon álló politikai rendszer részéről.

Szigetvári Tamás szerint ugyanakkor az iráni gazdaság nem fog összeroppanni, miként az izraeli sem. Mindkét állam gazdasága fájdalmas veszteségeket szenved, amely társadalmi feszültségeket generál, ám alapvető változásokat nem okoz.

Hasonlóképpen látja Somkuti Bálint is, az izraeli gazdaság komoly kihívásokkal küzd, ám mindezek alapvetően gazdasági, kereskedelmi megszorításokat jelentenek, és Irán esetében is ugyanez igaz, a gazdaság működni fog, a két állam eddigi politikai irányvonalában sem várható változás.