Két-három éven belül jelentősen csökkenhet a kórházak adóssága egy új szemléletű adósságkezelési rendszer bevezetésével, melyet egy innovatív magyar kórházi eredményértékelési információs rendszer támogat, mondta az Economxnak Ivády Vilmos egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának mesteroktatója.

Tavaly év végén a kórházak adóssága elérte a 130-140 milliárd forintot, az új rendszerrel évente összesen 20-30 milliárd forintra is csökkenthető a kifizetetlen számlák összege. Hozzátette: egy úgynevezett bonus-malus rendszer kialakításán is dolgoznak a kórházak teljesítményének értékelés kapcsán. A probléma kezelésére szakértői javaslatok megfogalmazására is sor került az ágazatvezetés irányába, amelyek úgy tűnik, meghallgatásra találtak.

Kapcsolódó

Már 25 éve nem tudnak a kórházak kikeveredni

A magyar kórházakban az elmúlt 20-25 évben jelent meg a minden évben újratermelődő jelentősebb adósságtömeg, az elmúlt pár évben pedig kiemelkedően magas tartozásokat halmoztak fel a fekvőbeteg-ellátók és a hozzá tartozó háttérintézmények.

Korábban a logika azt volt, hogy az intézmények mindig az államra, a fenntartóra mutogattak, hogy kevés a pénz a betegellátásra. Az állam pedig kórházakat okolta a rossz gazdálkodás miatt, például, hogy fedezetlen kötelezettségeket vállalnak, mondta Ivády Vilmos.

Ezt az egymásra mutogatást kell megtörni. Mivel lassan két évtizede, ha akarta a kormány, ha nem, év végén mindig konszolidálta az intézményeket, vagyis a felhalmozódott 50-130 milliárdos éves adósságokat rendre kifizette.

Most ebben próbálunk valami változást javasolni, és úgy tűnik, hogy az egészségügyi kormányzat is partner ebben – mondta a közgazdász. Ivády Vilmos szerint szét kell szálazni az adósság okait, és ha ezek megvannak, akkor az okokhoz hozzá kell rendelni a feladatokat és a feladatok gazdáit. Ha ez nem történik meg, akkor rendre újratermelődik az adósság.

A kórházak adósságának vannak külső és belső okai, utóbbi között említette, a menedzsment által elkövetett gazdálkodási hibákat, ezért fontos a kórházak működésének átvilágítása, a jó vezetési gyakorlatok elterjesztése, merthogy ilyenek is vannak. A kórházi gazdálkodásértékelési rendszer adatai szerint a kórházi menedzsmentek teljesítménye széles sávban szóródik.

Nem annyit kapnak, mint amennyibe a beteg ellátása kerül

A külső okok között a legfontosabb a gyógyítás átlagköltségeitől elmaradó finanszírozás. Példaként említette, hogy úgynevezett szakmafedezeti hiányosságok vannak. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy egyes szakmák, mint például a sebészet és a belgyógyászat alulfinanszírozottak, azaz ezen szakmák finanszírozása átlagköltség alatti. Ugyanakkor vannak átlagköltség felett finanszírozott szakmák is, mint a klinikai onkológia, a kardiológia vagy a szemészet. Nem homogén a kép, ezért nem a kórházat mint egészet kell megítélni, hanem a kórházak egyes szakmáinak a működését.

Az alulfinanszírozottság viszi el a kórházi adósság képződés legnagyobb hányadát, de minden kórháznál más és más arányban

– sorolta Ivády Vilmos.

Hiába említik sokszor és sok helyen, hogy a kórházi adósságok a jelentős orvosi béremelés miatt szálltak el, ez a felszínes megközelítése a problémának, véli az egészségügyi közgazdász. Az orvosok bérének nagyobb hányada ma már egy külön soron megy a kórházaknak, a kórházak betegellátási teljesítményétől függetlenül. A jobban finanszírozott intézményekben az orvos és szakdolgozó bér kisebbik hányadának a kitermelése a teljesítmény finanszírozásából nem gond, a rosszul finanszírozottakban meg valóban probléma. Emellett arra is figyelni kell, kihasználja-e a kórház a munkaerő kapacitásait, mert a kép itt sem egyforma. Ha utóbbit nem használja ki, akkor kívülről úgy tűnik, mintha a finanszírozással lenne a gond.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) már dolgozik azon, hogy a veszteséges szakmák homogén betegségcsoport (hbcs) számait korrigálja. Példaként említette Ivády Vilmos, hogy jellemzően a sebészeti szakma 20-30 százalékos veszteséggel működik.

Ez azt jelenti, hogy ezeknek az ellátásoknak a súlyszámát (ez egy költségigényességet kifejező mutató) meg kell emelni, a finanszírozást is ehhez kell igazítani.

De ez kormányzati feladat, ehhez a Pénzügyminisztériumnak költségvetési forrást kell majd rendelni, - amit most is megtesz, csak utólag - ez nem a kórházak dolga – emelte ki Ivády Vilmos.

Üzemméreti gondok

A másik, jelentőségében kisebb külső ok, ami a kórházi adósságot gerjeszti az az üzemméreti hatás. Tehát ha egy kis kórházban hajtanak végre egy beavatkozást, azért ugyanannyit fizet a NEAK, mintha egy nagy kórházban történne. Gazdaságosabban tud működni egy nagy kórház sebészeti osztálya, mint egy kisebbé – sorolta a szakember.

A nagy sebészeti osztályok vesztesége „mindössze” 20 százalék, míg a kis sebészetek 50-80 százalékos veszteséggel működtethetők.

A kisebb kórházak fül-orr-gége osztályai, vagy a kisebb intézmények bőrgyógyászati osztályai sem tudnak annyira gazdaságosan működni, mint egy nagy megyei kórházé és a munkaerőt sem tudják a kisebb kórházakba csábítani. Az aktív fekvőbeteg-ellátáson belüli gazdaságossági eltérések mellett számottevő az egyes ellátási formák gazdálkodási eredménye közötti különbség is, aminek fő oka, látszólag, szintén a finanszírozás eltéréseiben keresendő.

Valójában a kórházak alacsony betegellátási tevékenysége is okozhatja ezt a problémát, amire jó példa, hogy az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozottság tekintetében 9 százalékos mínuszban van, a krónikus fekvőbetegek ellátása pedig 27 százalékos alulfinanszírozottságot mutat.

Ugyanakkor a CT-MR vizsgálatok finanszírozottsága meglepően jó, átlagosan 30 százalékkal haladja meg az amortizáció nélkül számított költségeket. Nem véletlenül került sor, számos kórházban, a CT és MR szolgáltatás kiszervezésére vállalkozások számára.

Infrastrukturális különbségek

Ivády Vilmos szerint az infrastrukturális különbségektől is szenved a hazai fekvőbeteg-ellátás. A betegellátás finanszírozásába nem épül be az, hogy például egy hőtechnikailag jó állapotú épületben kezelik a beteget vagy sem. A kórházak energiaköltsége jelentősen eltér emiatt egymástól. Például Budapesten a Szent János kórház infrastruktúrája ilyen szempontból nagyon rossz, ezért van egy komoly költséghátránya. Az üzemméret vagy az infrastruktúra eléréseinek a költségekre gyakorolt hatását egy normatív finanszírozás nem tudja kezelni, és erre a HBCs díjtételek emelése sem megoldás, a probléma kezeléséhez több lépcsőre van szükség.

Az egyik lépcső, és ez jó hír, hogy a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) januártól már 81 intézmény üzemeltetéséért felelős, átvette a kórházak üzemeltetését, és ettől 40-50 milliárd forint adósságcsökkenést remél Ivády Vilmos. De azt kiemelte, ahol idáig viszonylagosan alacsony volt az üzemeltetés költsége, ott az adósságcsökkentő hatás is alacsony lesz.

Mi már annak is örülnénk, ha az adósságkezelési modell egyes elemei már idén megvalósulnának, illetve megvalósításuk lépcsőzetesen elkezdődne

– mondta Ivády Vilmos. Már az egy jó kezdet lenne, ha a kórházak irányába közölnék, az elvárt gazdálkodási eredményeket, ami nem feltétlenül nullszaldó, mert hiú ábránd azt elvárni, hogy a kórházak egyszer csak elkezdenek adósság nélkül működni. Azaz el kell fogadni, hogy a kórházak nagyobb része a jelenlegi finanszírozás és más külső okok miatt nem képes a nullszaldó elérésére, még akkor sem, ha felszámolja a látható menedzsment hiányosságokat.

A HR-gondok a betegellátás minőségét rontják

Az orvos- és nővérhiánnyal kapcsolatban megjegyezte, hogy a humánerőforrás gondok nem vezetnek egyébként adóssághoz önmagában. A hiányzó munkaerő költsége nem jelentkezik, a kérdés az, hogy emiatt mennyi bevétel esik ki.

A nagyobb baj a betegellátás minőségének, rendelkezésre állásának a romlása.

Jelenleg motivációhiány és érdektelenség van az kórházakban

– emelte ki Ivády Vilmos.

Elengedhetetlen, hogy valamilyen teljesítményértékelés, ösztönzés kerüljön be a rendszerbe, mert a várólisták, ha minden marad a régiben, akkor nem fognak csökkenni. Ez utóbbi a teljesítményértékelés része kell, hogy legyen. Megengedhetetlen, hogy az állami szektorban a most már magas orvosfizetések egyformán járnak a jól és sokat dolgozóknak illetve a kevésbé jól és keveset dolgozóknak, miközben a betegek kiszorulnak az állami ellátásból a magánellátás irányába.

Ivády Vilmos annak a híve, hogy év közben a  kórházak számára folyamatosan kell biztosítani a működéshez szükséges feltételeket és nem az év végi konszolidáció keretében kell rendezni a kifizetetlen számlákat.

Ha sikerül meglépni a veszteséges szakmák finanszírozási korrekcióját és sikerül egy kórházi menedzsment és orvosi érdekeltséget teremteni a jó teljesítményhez, akkor két éven belül eljuthatunk oda, hogy az 150 milliárd forintos kórházi adósság lemenjen akár 20-30 milliárd forintos szintre, ez még a belefér kategória

– mondta Ivády Vilmos.

Fontos szempont, hogy a kórházak menedzsmentjének is fel kell nyitni a szemét, változtatni a vezetők látásmódján, monitorozni és értékelni, de segíteni is kell az intézményeket, egy teljesen új szemléletre van szükség – sorolta az egészségügyi közgazdász. Mert az világosan látszik, hogy még a közelmúlt magas inflációja és a covid múlt ellenére is vannak jól menedzselt, jól gazdálkodó kórházaink is és az ő példájukat el kell terjeszteni az ágazat egészében.