Nem kívánunk, és nem is fogunk állást foglalni az akkumulátoriparral kapcsolatban, ugyanakkor a józan véleményalkotáshoz elengedhetetlen az új iparág szereplőinek megismerése. Interjúnk ennek szellemében (is) készült. 

Énekes Bencével, egy olyan magyar cég alapító-tulajdonosával beszélgettünk, amelyik kínai megbízásból az Ácson épülő katódgyárral kapcsolatos kommunikációt végzi.

  • Mit vártak el a kínaiak?
  • Miért marad a kríziskommunikáció?
  • Miért nem lehet időben tájékozatni a lakosságot?
  • Mire számíthatnak az ácsiak?
  • Mit kezdjünk a félelmeinkkel?
  • Mit rontott el a CATL Debrecenben?
  • Hogyan hozhatják legalább döntetlenre a meccset?
  • Mit lehet kezdeni egy kínai óriással?
  • Mit tehetnének az ellenzéki pártok?
  • Hogyan használhatnánk ki a lehetőségeket?

Miért épp Önökre esett a Huayou Cobalt választása?

A NEST Communications Kft-t 2018-ban alapítottam, előtte évekig dolgoztam a PR- és marketingkommunikáció területén különféle vezető pozíciókban. Az eltelt 5 évünk munkáinak, sikeres projektjeinek köszönhetően a reputációnk, az ismertségünk és az elismertségünk a piacon, szakmai körökben olyan szintre ért, aminek híre lett, építhetünk rá. Javarészt több évtizedes szakmai múlttal rendelkező kollégákból álló, nagy szakértelemmel és tapasztalattal bíró csapatunk következetes munkájának eredménye ez a siker. A legtöbb új ügyfél mára kívülről érkező megkeresés vagy ajánlás útján találnak meg minket. A BAMO Technology esetében is így történt. Úgy tudjuk, a kínai cégcsoporthoz tartozó magyar vállalkozás, a BAMO Technology Hungary Kft. több magyarországi ügynökséggel is tárgyalt, de a NEST által felvázolt stratégiát, javaslatokat tartotta a leginkább célravezetőnek, megvalósíthatónak. 

Mit volt a kínai megbízók elvárása?

A CATL magyarországi megjelenését követően, a közösségi médiát és sajtóbeszámolókat látva, érzékelhető volt, hogy

a szektorban bárminemű új történés gyakorlatilag egyből kríziskommunikációs helyzeteket fog teremteni.

Vannak beruházók, akik nem igazán törődnek ezzel, de vannak, akik hosszú távon gondolkodnak a kommunikációban is, szeretnének jó kapcsolatot kiépíteni a helyi lakossággal, figyelembe veszik – például a későbbi könnyebb munkaerő-toborzásuk érdekében – a munkáltatói márka építését is. A mi alapvetésünk az volt, hogy csakis a transzparens, folyamatos kétoldalú vállalati kommunikáció lehet célravezető, s akkor tudunk együttműködni, ha ebben a megbízó is partner. Szerencsére egyből bebizonyosodott, hogy nagyon hasonló a látásmódunk, így könnyen el tudott kezdődni a közös munka.

Mit kell lépnie egy kommunikációs cégnek azután, hogy egy kisváros lakója arról olvas a sajtóban, a településén épül egy hatalmas kínai katódgyár?

Ideális helyzetben nem akkor kellene lépnie, hanem már hónapokkal előtte. Ki kellene dolgoznia egy kommunikációs stratégiát, aminek segítségével már a bejelentés pillanatától folyamatosan be lenne vonva a kommunikációba a helyi lakosság is. Azonban ez kivitelezhetetlen, mert például az EU-nak vannak olyan szabályai, amik kötelezik a beruházót, hogy versenyeztessen meg több országot is. 

Mivel ez a verseny gyakorlatilag a bejelentésekig tart, ezért előtte nem tud megkezdődni a munka. Így marad a reaktív, kríziskommunikációs helyzet, de arra fel lehet készülni, hogy a bejelentés után egyből meginduljon a proaktív, hiteles, párbeszéden alapuló kommunikáció.

A kommunikációban transzparens, őszinte, kétoldalú társalgásra van szükség a felek között az első pillanattól kezdve. A beruházónak törekednie kell a ”jószomszédi” viszony kialakítására, meg kell értenie, milyen kérdések foglalkoztatják a helyi lakosokat. Ehhez azonban jelen kell lenni a közösség életében. Többek között ezért volt fontos és úttörő kezdeményezés, hogy az ácsi önkormányzat munkacsoportot hozott létre a helyi képviselők, civil szervezetek és a BAMO képviselőinek bevonásával. A munkacsoport lehetőséget ad a rendszeres, kétoldalú kommunikációra.

Jól járnak az ácsiak a kínai katódgyárral

„Budapesten is van két gyógyszergyár, mi sem vagyunk veszélyesebbek” – Bepillantást nyertünk egy kínai óriás gondolataiba. Bővebben >>>

Milyen eszközök segítenek egy transzparens, őszinte és kétoldalú kommunikációban például Ácson?

Egy hajóban kell ülni a helyi lakossággal, a cégnek jó partnerré kell válnia. Ehhez első körben pontosan meg kell ismerni a beruházás környezetében élő lakosok véleményét, igényeit, problémáit. Kihelyeztünk a településen egy postaládát, amelybe várjuk a lakók kérdéseit, de online is bárki megírhatja a véleményét, kérdését. Egy online közvélemény-kutatást is javasoltunk a BAMO Technology Hungary Kft.-nek, amelyet szeptemberben meg is valósítunk.

A kutatás megállapításaira alapozva pedig ki kell dolgozni egy olyan átfogó programot, amely egyszerre biztosítja a kétoldalú kommunikációt és ad egy hosszú távú fejlesztési, együttműködési tervet a két fél számára. Ebbe a programba

be kell csatornázni a beruházás összes előnyét: a megfizetett adókból keletkezett bevételektől kezdve az összes olyan tevékenységig, amelyet a cég a helyi emberekért végez.

Amint ezzel megvagyunk, erről is egyből tájékoztatást fogunk adni.

Milyen a településen és környékén a projekttel kapcsolatos hangulat? Mennyire nehezíti a dolgot, hogy az Önök által is bejelentett augusztus 29-ei lakossági fórumot október 3-ra tették át?

Minden ember fél a változástól, ez teljesen normális. Egy kisváros közösségében ezek a félelmek a szóbeszéd útján még inkább meg tudnak szaporodni. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy minden lakos információt kapjon a gyárral kapcsolatos kételyeik eloszlatásához.

Lakossági fórumot akkor érdemes tartani, amikor már konkrét információk állnak rendelkezésre a beruházás tervezéséről.

Addig is, a BAMO többféleképpen is lehetőséget biztosít a helyi lakosoknak, hogy feltegyék kérdéseiket: az önkormányzat épületében a már említett postaládába érkező, továbbá az e-mailben elküldött kérdésekre is készséggel válaszol. Egyébként elektronikus úton eddig mindösszesen három levelet kapott a társaság, ezeket mind-mind meg is válaszolta.

Sajtótörténetiként mutatták be a BAMO Technology Hungary sajtóbeszélgetését. Az Önök ácsi munkájára is lehet példaként tekinteni?

Minden beruházó számára példát jelenthet a BAMO által képviselt hozzáállás, a nyitottság, az átláthatóság igénye, a jószomszédi viszonyra törekvés - és ezek tökéletes összhangban vannak azzal, amit a NEST kommunikációs stratégiája javasolt. Azért mondhatjuk sajtótörténetinek ezt a háttérbeszélgetést, mert az első olyan alkalom volt, amely lehetőséget biztosított a magyar újságíróknak arra, hogy személyesen feltehessék kérdéseiket. A cég képviselői minden feltett kérdésre választ adtak. Említhetném, az ATV Napló adását, amelyben szintén

a BAMO képviselője volt az egyetlen a magyarországi akkumulátoripari beruházók közül, aki leült a riporterrel és tabuk nélkül válaszolt minden kérdésre,

ezt is mi szerveztük.  A munkánkról azt tudom elmondani, hogy reméljük, olyan utat tudunk mutatni másoknak is, ami számukra szintén hasznos és eredményes lesz.
Énekes Bence
Kép: economx
Kommunikációs, pr-szempontból ki és mit rontott el a debreceni CATL-projekt kapcsán?

A CATL valószínűleg nem rendelkezett előre kidolgozott stratégiával, amire alapozva a vállalat részéről elindulhatott volna egy folyamatos kommunikáció a lakosság irányába is. Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházásáról beszélünk, amiből fakadóan egyértelmű volt, hogy nagy érdeklődésre fog számot tartani. Ezzel szemben a beruházást követően a vállalati kommunikáció egyáltalán nem volt látható. Az ember gondolkodása sok esetben úgy működik, hogy ha nagyon foglalkoztatja valami, de nincs arról elegendő információja, tudása, akkor kreatívan ki tudja tölteni a információhiányos hézagokat, magyarul kreál hozzá egy teljes képet, amit tovább tud mesélni másoknak.

Meglátásom szerint az egyik probléma az volt a CATL esetében, hogy a kommunikációs szerepek felcserélődtek.

Mivel a vállalati kommunikáció elmaradt vagy nem működött kellőképpen, ezért a lakosság nem jutott információhoz, nem mutatták be számukra transzparensen, hogy mi is készül itt. Ezt követően a politikusok, városvezetők próbálták a vállalat üzeneteit eljuttatni a lakosságnak. A politikai kommunikáció egy adok-kapok műfaj, ha az egyik fél mond valamit, arra a másik oldal egyből ellenkezően reagál. Így ez csak további turbulenciát gerjesztett. Röviden összefoglalva, a CATL nem kezdett bele időben a vállalati kommunikációba, nem mutatta meg magát, amiből így politikai, ezáltal a társadalmat megosztó ügy kerekedett ki.

Szintén ebből a szempontból kérdezem: hogyan lehet legalább a nullára visszajönni a kialakult ellenséges helyzetből? Visszaállítható a közbizalom, főleg egy olyan iparág esetében, amelynek egyelőre nincs túl sok erkölcsi tartaléka?

Nagyon nehéz ebből a helyzetből legalább döntetlenre menteni  a meccset. A szépítő találatok első feltétele, hogy partnerként kell kezelni a lakosságot és minden sajtóorgánumot, mint az egyik legfontosabb csatorna feléjük. Aztán egyértelmű és megnyugtató válaszokat kell adni az emberek kérdéseire, és el kell oszlatni a felmerült tévképzeteket, spekulációkat, fals információkat.

Általában főképpen két kérdéskörre csoportosulnak az aggályok:

  1. honnan lesz elég erőforrásunk: lesz-e elég áramunk, vizünk, ha a gyár elkezd működni;
  2. fogják-e szennyezni a környezetemet.

Azt gondolom, hogy ezek mindegyikére lehet válaszokat adni. Az erőforrásigények kielégítésére számos infrastrukturális fejlesztés is várhatóan meg fog valósulni, amelyek egyelőre kormányzati oldalról és helyi politikai vezetők oldaláról sincsenek megfelelő mélységben kommunikálva,

pedig ha azt látnák a lakosok, hogy legalább elindult az erről való gondolkodás, már az sok esetben nyugalmat hozna.

A második pontban már a vállalatnak van inkább felelőssége.

A vállalatnak a kommunikációjában be kellene mutatnia, hogy hogyan tervezi a biztonságos üzemelést,

milyen intézkedéseket tervez majd bevezetni a környezet megóvása érdekében. Ez a két kérdéskör időnként ki szokott még egészülni azzal, hogy várhatóan milyen hatása lesz egy beruházásnak az emberek életmódjára, például hogyan változik egy település forgalma vagy éppen nyílnak-e majd új boltok környéken, amikről szintén el lehet kezdeni beszélgetni.

 

Ha már megérkeztek ezek a kínai/ázsiai óriások, ők mennyivel és miben látják másként a társadalom, a politika és a gazdaság közötti kommunikációt, és annak fontosságát? Milyen tapasztalataik vannak a közös munkáról?

Az idejövő cégek közül többen a világ legnagyobb vállalatai között szerepelnek.

Magyarországi viszonylatban nehéz elképzelni, hogy tényleg mekkora vállalatok ezek.

Természetesen, mint minden más nagy nemzetközi vállalatnál, ezen esetekben is vannak jóváhagyási körök, engedélykérések. Azt tudom mondani, hogy azok a cégek, amelyekkel eddig szakmai kapcsolatba kerültünk, nagy tisztelettel és érdeklődve fordultak felénk, teljes mértékben kikérik a véleményünket, adnak is a szavunkra, egyeztetik persze a javaslatokat folyamatosan az anyacégek vezetőivel, de eddig szinte mindenre zöld utat kaptunk. Egy teljesen más kultúráról beszélünk, különböző mechanizmusokkal, logikával, ezért hogy megismerjék a helyi viszonyokat, a lakosság gondolkodását és hogy egy jószomszédi viszony létrejöjjön, kellenek a hazai tanácsadó szakemberek. Azon vállalatoknak, amelyek nem ezzel a szemlélettel rendelkeznek, a külső kommunikációt nem tartják fontosnak, s amelyek kizárólag a politikai szereplőktől várják a megoldást az ellenük irányuló támadásokra, csak javasolni tudom, hogy minél hamarabb helyezzenek erőforrást a kommunikációjukra, mert ez az egyetlen út, hogy pozitívan sikerüljön a magyarországi beilleszkedésük.

Egy közepes kínai cég egy éves bevételéből finanszírozhatóvá válna a magyar oktatás

A Huayou Cobalt úgy döntött, érdemes kommunikálnia a magyar nyilvánossággal. Bővebben >>>

Milyen társadalmi és gazdasági változásokat generálhat a kínai(ázsiai) cégek megjelenése? 

Henry Ford azt mondta, hogy a kételkedés, amennyiben az előrelátásból fakad, a civilizáció iránytűje. Nem az a baj, hogy az emberek kételkednek, hanem az, hogy a beruházó vállalatoktól nem nagyon kapnak válaszokat a kérdéseikre,

s bizonytalanságaikat még a politikai pártok is kihasználják, néhányakat feltüzelve gyakorlatilag ellehetetlenítik az érdemi diskurzust,

aminek következtében minden szereplőnek elmegy a kedve bárminemű együttműködéstől. Valószínűsítem, hogy a jövő júniusi önkormányzati és EU-s választásokig az ellenzék politikai kommunikációjában végig az első helyen fog szerepelni az akkumulátoripari beruházások témája.

Ezért nem csak üzleti, hanem politikai kérdés is, hogy a Magyarországra érkező nemzetközi vállalatok milyen kommunikációs stratégiát folytatnak.

Az emberiség történetében a betegek közel 300 évig higanyos lázmérőt használtak, mégsem tudunk arról, hogy tüntettek volna az egyik legmérgezőbb nehézfém használata ellen. Tették ezt azért, mert tisztában voltak vele, hogy ha a higanyos lázmérőt rendeltetésének megfelelően használják, akkor nem történhet baj. Ez ugyanígy igaz az akkumulátoripari szektorban tevékenykedő cégekre, ha a gyártást az előírások szerint végzik, akkor nem történik baj, nincs okunk félni a beruházásoktól, hiszen azok egy gyógyszergyár szintjéhez hasonlóak. A gyárak megfelelő működését pedig a hatóságok kiemelten figyelik, s bármilyen eltérés esetén megbüntetik vagy akár be is zárják őket, ahogyan azt pár hete is hallhattuk. Több mint tíz éve foglalkoztam autóipari beszállítók kommunikációjával, amikor elkezdtek egyre többen megjelenni hazánkban, hogy minél közelről ki tudják szolgálni termékeikkel a nagy autógyártókat. Ez a szektor így működik, nézzünk szét Győr vagy éppen Kecskemét környékén, s azt látjuk, hogy a légzsák-, az ablaküveg- és még számos más alkatrészgyártó cég is a közelben telepedett le.

Hogyan lehetne a lehetőségeket kiaknázni?

Mivel az EU meghatározta az irányt, miszerint 2035-től csak elektromos meghajtású autók kerülhetnek forgalomba, ezzel jelentősen megváltoznak az autógyártók termelési struktúrái, amihez több akkumulátorra és így akkumulátoripari beszállítóra van szükségük. A nagy autómárkák pedig földrajzilag is magukhoz közelre vonzzák az akkumulátoripari beszállítóikat. Ezek a beruházások számos lehetőséget is tartogatnak magukban. Még nagyobb lesz a foglalkoztatási verseny, aminek köszönhetően tovább fognak emelkedni a bérek. A települések árbevételei megnőnek, van olyan kisváros, ahol az iparűzési adóból befolyó bevételek növekedése miatt a település költségvetése akár megtízszereződhet, ami teljesen új dimenziót nyithat a lakókörnyezet fejlesztésében.

A kínai technológia ma már csúcsszintet képvisel, ami jó hatással lehet az egyetemek életére, mert ezen cégek be szeretnék vonni a hazai felsőfokú intézményeket a kutatás-fejlesztési tevékenységükbe.

Lehetne folytatni a sort akár a gyárak környékén található szolgáltató egységek várható fellendülésével is. Ahhoz, hogy össztársadalmi léptékben a lehető legmagasabb szinten kihasználjuk a beruházások teremtette lehetőségeket, még szélesebb körű társadalmi elfogadásra lenne szükség, aminek előfeltételei ismertek.