Áder János korábbi államfő, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg a World Science Forum Budapest 2024 III. plenáris ülését, és beszédében arra a régóta elvárt igényre hívta fel a figyelmet, hogy a GDP-mérőszáma meglehetősen elavult, és nem ad valós képet a gazdaság és a társadalom valós kapcsolatáról; és ezért sem tudunk választ adni az elmúlt időszak válságaira sem. 

A köztársasági elnök William Norhaus Nobel-díjas amerikai közgazdászra, és kijelentette,

ha a gazdasági működés során okozott negatív externáliákat, a vízszennyezést, a termőföld romlását, a biológiai sokféleség csökkenését, az erdők pusztítását, az óceánok túlhalászását nem számítjuk be, ha ezeket nullára árazzuk, akkor ezért társadalmi szinten fogunk nagyon magas árat fizetni.

Beszédében felidézte, a világ számos pontján foglalkoznak azzal, az ENSZ-ben, az Európai Unióban az OECD-ben, a Világbankban, hogyan alkalmazhatnánk a fejlődés mérésére a ma általánosan elfogadott GDP helyett pontosabb mutatót. Egy GDP-n túlmutató monitor-rendszer megalkotására van szükség - hangsúlyozta, hozzátéve: az ENSZ az idei a Summit of the Future záródokumentumában, az Európai Unió pedig a 2023-as Stratégiai előrehaladási jelentésben tűzte ki célként egy integrált mérőeszköz kidolgozását.

Ezt azzal magyarázta, hogy a GDP ugyan sok fontos dolgot mér, de azt, ami az emberi élet, a jólét és a fenntarthatóság szempontjából releváns, azt nem.

Áder János felidézte azt  is, hogy 2015-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta a 17 fenntarthatósági célt (SDG) és a 169 alcélt, ám az idén szeptemberi New York-i értékelés szerint

15 év helyett több mint 60 évre lenne szükségünk a célok eléréséhez

a mostani tempó alapján. Döbbenetesnek tűnhet, de az ENSZ 248 mutató segítségével külön-külön méri az egyes célokat és alcélokat, így a volt államfő szerint az elmúlt közel 10 év során világossá vált, miközben így ugyan fontos részleteket megtudunk, de a kép nem áll össze.

Viszont így a politikai döntéshozók nem is tudnak olyan döntéseket hozni, amik az életünk és jóllétünk egészére hatnak.

Szerinte hiányzik egy eszköz, egy módszertan, amely támogatni tudja a fenntarthatósági szempontokat integráló megközelítést, a tényekre, adatokra alapozott nemzeti döntéshozatalt, ami képes a nemzeti és regionális sajátosságokat beépíteni, és ami figyelembe veszi a kockázati tényezőket, a fejlődési prioritásokat és lehetőségeket - magyarázta.

Elhangzott, hogy az új rendszernek egyszerre kell rugalmasnak és standardizáltnak, tudományos megalapozottságúnak és pragmatikusnak is lennie. 

Magyar kutatók, többek között a Magyar Tudományos Akadémia és a Makrónom Intézet közreműködésével alakítottak ki egy új szisztémát, ami kevesebb, körülbelül 80 mutatóval dolgozik, integrált, és országonként adaptálható, méghozzá az ottani sajátosságokat figyelembe véve. A fenntartjató GDP (sGDP) révén három, önmagukban is integrált módszertan kombinált alkalmazását javasolják a hazai kutatók a fenntarthatósági fordulat értelmezéséhez. 

  1. Elmondása szerint az sGDP a GDP-ben eddig láthatatlan, sőt sokszor negatív előjelű társadalmi és gazdasági költségeket tesz láthatóvá. Megmutatja, hogy mekkora lenne az a gazdasági teljesítmény, ami a termék- és munkapiac, a pénzügyi szektor és a finanszírozási képesség egyensúlya, valamint az ökológiai források megőrzése mellett jönne létre, és ami egyúttal biztosítaná a megtermelt javak és szolgáltatások fair elosztását. Ez a számítás méri az aktuális folyamatok eltérését az egyensúlyi szinttől, és az eltéréssel korrigálja a GDP értékét.
  2. A Fenntarthatósági Teljesítmény Keret Indikátor (SPFI) segítségével nyomonkövethetővé válhatnak a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás sajátosságai, amik a GDP mérésében szntén nem tükröződnek.
  3. Míg a dallamos hangzású a GDP-n túli jólléti mutató (WBGI) a társadalmi jóllét szintjén értelmezi és teszi összehasonlíthatóvá az egyes országokban zajló fenntarthatósági fordulatot.

Áder János szerint mindhárom magyar indikátor releváns tudást nyújt a gazdasági és politikai döntéshozóknak a beavatkozási irányokról. Ez a három mutató együtt alkalmas a termelési tényezők mennyiségének és minőségének mérésére, és reális képet nyújt a szélesebb értelemben vett jóllét állapotáról - magyarázta Áder János. 

Fontosak tartotta annak megmutatását, hogy a GDP-t mennyire fenntartható vagy fenntarthatatlan módon termeltük meg, és további információkat nyújt a szükséges beavatkozásokhoz, lehetővé téve ezáltal a hatékonyabb szakpolitikai döntéshozatalt. Majd hozzátette: az országok sajátosságai közötti különbségek elismerése mellett is lehetővé teszi a fenntarthatósági fordulat mérésének standardizálását. 

Talán a legfontosabb üzenete az volt a korábbi magyar köztársasági elnöknek, hogy nemcsak gazdasági növekedésről kell beszélnünk, a most bemutatott módszer

segít eltüntetni a GDP „vak foltjait”.

Mi azon fáradoztunk, hogy olyan módszert adjunk a döntéshozók kezébe, ami a világ minden pontján segít elkerülni, hogy a kút kiszáradjon - utalt Áder János Franklin Benjamin gondolatára, aki szerint „amikor a kút kiszárad, akkor ismerjük meg a víz valódi értékét.”