Óriási különbségek vannak kórház és kórház között a fertőzések előfordulásában, még a torzító tényezők kiszűrése után is – erről írt a Direkt36 Telexen.

Az esetszámokban is óriási a szórás: van olyan magyar kórház, amelyik például egyetlen clostridiumfertőzést sem jelentett (és így nem is látszik a rangsorban), és van, amelyik egyetlen év alatt jóval több mint 400-at. Ugyanez a helyzet a multirezisztens kórokozókkal és a véráramfertőzésekkel is.

A multirezisztens kórokozók fertőzései esetében a négy legproblémásabb kórház kisebb intézmény. Az első helyen a ceglédi Toldy Ferenc Kórház áll, ahol ezek a kórokozók az egész országban a leggyakrabban fordulnak elő a számításaink szerint. Az egri Markhot Ferenc Kórház és a pápai Gróf Esterházy Károly Kórház sem áll jól ebben az összehasonlításban. Mindhárom fertőzésfajtában a legrosszabbak között – az első ötben – szerepel a budapesti Károlyi Sándor Kórház.

Az elemzés legfőbb eredményei:

  • kiderült, hogy nem mindig a súlyos eseteket ellátó nagy kórházakban történik arányaiban sok fertőzés;
  • Budapest kórházaiban a bejelentett fertőzések alapján sok a probléma, de vidéken is több városi kórházban hasonló a helyzet;
  • a betegek halálát a kórházak csak nagyon kis százalékban tudják be a kórházi fertőzéseknek, közben azonban a fertőzéses esetek 30-40 százalékában a beteg meghal;
  • az elemzésben a budapesti Jahn Ferenc, a Károlyi Sándor, a Szent János és a Bajcsy-Zsilinszky kórházakban mutatott ki nagyobb bajokat. Az antibiotikumoknak ellenálló kórokozók esetében Cegléd, Eger, Pápa kórházai szerepeltek nagyon rosszul.

Nincsenek transzparens adatok

Ha Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban egy beteg tudni akarja, hogy mennyire áll jól vagy rosszul egy kórház vagy annak fenntartója a fertőzésekkel, akkor könnyedén megnézheti az interneten egy nyilvános adatbázisban. Magyarországon annak ellenére titkolóznak erről a hatóságok, hogy évről évre rosszabb a helyzet. 

Arról szándékosan nem készítettek rangsort, hogy a fertőzésekbe mely kórházakban hányan haltak bele. Bár a fertőzést kapó páciensek nagy százaléka sajnos soha nem tér haza, a kórházak csupán az esetek kis részében látnak összefüggést a halál és a fertőzés ténye között.

Ennek megítélése – hogy konkrétan mi vezetett egy beteg halálához – egyrészt erősen szubjektív, az okok alapos kivizsgálásra sokszor nincs idő, másrészt a kórházak önbevallásán múlik a dolog.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egy fertőzés egy adott osztályon járványos méreteket ölt. Ha járvány tör ki egy kórházban, azt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak (NNGYK) minden esetben ki kell vizsgálnia azt. Annak eldöntése azonban, hogy mikor kezdenek el gyanúsan halmozódni az esetek, mikor csapnak át járványba, és hogy egyáltalán összefüggenek-e egymással, bonyolult, és a bizonyítása nagyon sok tényezőtől függ.

Nem jelentik rendszeresen

Azt például, hogy egyértelműen a kórházban szerzett véráramfertőzés okozta egy beteg halálát, mindössze 17 intézmény vallotta be az NNGYK felé, összesen 129 páciens esetében, holott a véráram-fertőzéses esetek csaknem 40 százaléka (két év alatt 2632 eset) halállal végződött. Vagyis a kórházak szerint az esetek csak kevesebb mint 2 százalékában volt biztosan a betegek halálának az oka véráramfertőzés.

Multirezisztens kórokozók fertőzéseiből két év alatt 8493-at jelentettek az adatbázis szerint, az esetek 32 százalékában halt meg a beteg, de csak 4 százalékban láttak összefüggést a kórházak a halál és a fertőzés között. Ha járványosan terjedtek ezek a kórokozók, az többnyire az intenzív osztályokon történt.

A clostridium difficile fertőzése elég gyakran fordul elő a kórházakban: két év alatt több mint tízezer esetet rögzítettek. A táblázatokban sok adat van róluk, így például több járvány is elég jól körvonalazódik belőlük.

Az ajkai Magyar Imre Kórház infektológiai osztálya például két év alatt 64 clostridiumos esetben jelentett járványos terjedést, szinte minden hónapban volt néhány esetük. Ehhez hasonlóan a nyíregyházi Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyetemi Oktatókórház pulmonológiáján is újra és újra felütötte a fejét a fertőzés, ahogy a budapesti Szent János Kórház különböző osztályain is. A kardiológiától a belgyógyászaton át a traumatológiáig több osztály is érintett volt, sőt, még a szemészeten és a pszichiátrián is megjelent a fertőzés.

Galgóczi Ágnes, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Kórházhigiénés és Hatósági Osztály osztályvezetője szerint az ő feladatuk az, hogy szakmai ajánlásokat adjanak az adott kórokozókkal kapcsolatos fertőzések megelőzéséhez. Az, hogy ehhez megfelelő humánerőforrásra, pénzügyi forrásra van szükség, az a kórház fenntartóinak a feladata.

A lap megkereste az említett kórházakat, de egyikük sem válaszolt a kérdéseikre.