A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány (HOAL) a V4 33 – EU 20 Visegrád és az európai együttműködés című konferencia-sorozattal emlékezett meg a visegrádi együttműködés harmincharmadik, hazánk uniós tagságának huszadik évfordulójáról, a számos előadáson, beszélgetésen keresztül vizsgálva a visegrádi négyek együttműködésének történetét, jelenét és jövőjét az akkori és a mai események világpolitikai összefüggéseinek tükrében.
Az atomenergia közös érték lett
Jellemző az orosz-ukrán háború kitörése után kialakult helyzetre, hogy a rendezvényen megszólaló magyar, cseh, szlovák és lengyel hivatalban lévő diplomaták mindössze annyi biztatóval tudtak szolgálni, hogy ha nem is legfelsőbb, miniszterelnöki szinten, de a V4-es együttműködés még létezik, és fontos finanszírozni a Visegrádi Alapon olyan közös célokat, mint a strukturális fejlesztések, a közlekedés, az egyetemi ösztöndíjak, valamint az energetika, külön kiemelve az atomenergiát.A kormányzat az új vasfüggönytől tart
Ugrósdy Márton, a Miniszterelnöki Kabinetiroda Politikai Igazgatói Irodát vezető helyettes államtitkára megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, meg kell érteni, hogy Kelet-Közép-Európának van ideológiai, filozófiai jelentősége is, "ugyanakkor a földrajz rabjai vagyunk", a nyugat és kelet között helyezkedünk el, és ez meghatározza az itt élő népek helyzetét. Nem igazán tudunk eltávolodni - fogalmazott.
Kiemelte azt is, hogy az Európai Unió és a NATO keretein belül is számos kormányközi együttműködés segíti a V4-ek közös érdekeinek védelmét, ugyanakkor elismerte azt is, hogy az Ukrajnában zajló háború nagy kihívást jelent a régiónk számára.
A kormányunk éppen ezért nagyon aggódik az új vasfüggöny miatt, ami kezd leereszkedni Európában - mondta a helyettes államtitkár. Felhozta azt is, hogy létezik az uniós gondolkodásban egy olyan strukturális elem, ami a visegrádi régiót a perifériára tolja, azonban az EP-választást új összetételű Bizottság követi, azonban "ha nem vagyunk hajlandóak erőfeszítést, forrásokat beletenni a kezdeményezéseinkbe, nem tudjuk hallatni a hangunkat" - figyelmeztetett Ugrósdy Márton.
Majd a jelenlegi megosztott V4-es helyzetre utalva beszéde végén közölte, néha abban kell megállapodnunk, hogy valamiben nem értünk egyet.
Mi történt a magyarokkal?
Visegrád halott
- ezzel a felütéssel kezdte előadását a kiváló cseh diplomata-történészként bemutatott Petr Mares. A Nemzetközi Visegrádi Alap ügyvezető igazgatója azzal folytatta, hogy a visegrádi országok sajtójában gyakran találkozni ezzel a megállapítással, illetve még azzal a lehetőséggel, hogyha nem is bomlott fel, de 2+2 lett belőle.
Szerinte a V4 miniszterelnökeinek mozgása valóban azt feltételezi, hogy a Visegrádi Négyek jelenleg 2+2 (Magyarország és Szlovákia, valamint Csehország és Lengyelország a két páros), ugyanakkor azzal árnyalta a képet, hogy a történelem folyamán ritka volt az a helyzet, amikor a térség népei egyetértésben éltek egymással, gyakoriak voltak a háborúk is. Sőt, a cseh történész aláhúzta azt is, hogy például Trianont a csehek realizálták. Sokszor volt olyan helyzet, hogy a jelenlegi 2+2 helyett 3+1 volt inkább a felállás.
Petr Mares ezért azt javasolta, hogy nem szabad a V4-et fekete-fehéren értelmezni.
A Nemzetközi Visegrádi Alap ügyvezető igazgatója több kutatás eredményét is bemutatta. Így például vizsgálták, hogy a V4-es országok lakossága mennyire tartja fontosnak a visegrádi tagságot.
Az általa bemutatott adatok szerint 2021-ről 2023-ra egyedül csak a szlovákok körében növekedett a V4 együttműködés fontossága, miközben hazánkban a megkérdezettnek csak kevesebb mint a fele fogalmazott úgy, hogy jelentőséggel bír az együttműködés. Ez azért is döbbenetes, mert
két esztendővel ezelőtt még a magyarok 82 százaléka volt azon az állásponton, hogy szükség van a V4-re.
Petr Mares elmondta, hogy egy másik érdekes kérdésben is vizsgálták, hogy mennyire eltérő a V4-ek társadalmainak a megítélése; például kíváncsiak voltak arra, hogy kit tartanak felelősnek az Ukrajnában zajló háborúért.
Látható, hogy itt azért jobban kirajzolódik a 2+2-es felállás, viszont kitűnik, Lengyelország mennyire egyoldalúan közelíti meg az orosz-ukrán háborút, valamint a Nemzetközi Visegrádi Alap kutatása alapján látszódik az is, hogy a térségünkben tapasztalható egyfajta gyanakvás is a nyugat esetleges provokációval kapcsolatban.
Arra is felhívta a figyelmet Petr Mares, hogy a társadalmak sok esetben másképp látnak bizonyos kérdéseket, mint a kormányaik, példaként felhozta Ukrajna uniós csatlakozását is. Arról számolt be, hogy a csehek mindössze 7, a magyarok 17,4, a lengyelek 23,9, míg a szlovákok 7,2 százaléka támogatja ezt teljes mértékben, miközben az egyértelműen elutasítók aránya Csehországban 30,6, Magyarországon 44,3, Lengyelországban 12,3, illetve Szlovákiában 31,9 százalék.
Szintén sokatmondó az a kutatás, amelyben Petr Mares kollégái arra tettek kísérletet, hogy képet adjanak a visegrádi társadalmak félelmeiről, értékválasztásáról.
Mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a fenti kutatás szerint (is) a magyar emberek valójában sokkal kiegyensúlyozottabbak és realistábbak annál, mint ami az Orbán-kormány uniós politikája alapján leszűrhető lenne.
Petr Mares éppen ezért
a Visegrádi Négyek lényegét úgy foglalta össze, hogy az nem a kormányokról, hanem az itt élő emberekről szó.
A sok száz éves együttélés számos előítéletet szült, de ez idő alatt kialakult közös tudatunk is - tette hozzá a cseh történész-diplomata.
A Nemzetközi Visegrádi Alap ügyvezető igazgatója szerint az együttműködésnek hatalmas gazdasági potenciálja van, nagyobb, mint a Benelux-államok esetében, s ha a döntéshozók figyelembe veszik az általános közvélekedést, akkor
Visegrád nem lesz halott
- zárta gondolatait az NKE által szervezett V4 33 – EU 20 Visegrád és az európai együttműködés című konferencia Csehországból érkező vendégelőadója.