Egy brüsszeli uniós rendelet kapcsán arról írt a német Bild, hogy egyes olasz strandok üzemeltetői sztrájkot hirdetnek. A lap szerint a a németek számára ez a hír egy igazán keserű szájízt adhat, ugyanis sokak körében kedvelt üdülőhelyről van szó. Azonban nem csak a németek számára lehet ez a hír gyászos, hiszen a magyarok körében is kiemelt úti célnak számít az olasz riviéra.
Az olasz partokon legalább 15–30 euróba kerül bérelni a strandoláshoz szükséges kényelmi szolgáltatásokat: a napernyőt és a napágyat. A vállalkozók által kiépített efféle infrastruktúrát stabilimentónak nevezzük – áll az Index szemléjében. Azt azonban kevesen tudják, hogy a stabilimentók mekkora vitát képeznek az Európai Unió és az olasz kormány között.
Az erre vonatkozó 2006-os uniós szabályozás – amelyet legtöbbször Bolkestein-direktívaként emlegetnek – kimondja, hogy a működési engedélyeket csak egy bizonyos időtartamra lehet megadni ezeknek a tengerparti szolgáltatóknak, azt követően pedig nem újulhat meg automatikusan a megállapodás. A tagállamoknak, így Olaszországnak is 2009-ig kellett átültetni ezt a szabályt a nemzeti jogba, amelyet a római kormány meg is tett. Azt azonban az olasz törvényhozás engedélyezte, hogy azok a vállalkozások, amelyek már rendelkeztek koncesszióval, korlátlan ideig meghosszabbítsák azt.
Ezután kötelezettségszegési eljárás indult az országgal szemben, amelynek hatására új rendeletet fogadtak el, ami hatályon kívül helyezte az időben korlátlan moratórium lehetőségéről szóló rendelkezését, és 2012 végéig adtak időt az önkormányzatoknak, hogy a meglévő koncessziókat meghosszabbítsák. Végül ezt a határidőt kitolták egészen 2015-ig, közben pedig 2012-ben az Európai Unió megszüntette az eljárást az országgal szemben.
Ez után jött csak a feketeleves, amikor az olasz kormány 2012 végén 2020-ig engedélyezte a hosszabbítást, majd 2018-ban 2033-ig. Ekkor az EB ismét az eljárás indítását látta a legmegfelelőbb lépésnek, ami 2023 végén Olaszország elmarasztalásával zárult. Az ítéletet követően az olasz Corte di Cassazione (semmisítőszék) semmissé tette a minisztertanács rendeletét, amivel akár 2033-ig is hosszabbíthattak volna az önkormányzatok.
Ugyan a rendeletet visszavonták, és az uniós ítélet is megszületett, a kormány úgy véli, a standfürdőkre nem kellene alkalmazni a 2006-os szabályozást.
Meloni is az EU fele húz
Ennek januárban hangot is adtak, mondván, hogy a törvény kimondja, csak akkor nem lehet használatra adni az adott területet, ha az szűkösen áll csak rendelkezésre. Ez azonban az olasz kormány szerint nincs így, hiszen a partvonalnak csupán 33 százaléka van koncesszióba adva, a többi szabad.
Giorgia Meloni többször is állást foglalt a vitában, és úgy tűnik, véleménye egyre inkább közelít az uniós állásponthoz. Ezért sokaknak nem is volt meglepő, hogy nemrég a kormány határozatot fogadott el az ügyben, ami kimondja:
2024 végével megszűnnek a korábbi koncessziók, és 2025 januárjától újra kell pályázni azokat.
Ez pedig semlegesíti a korábban 2033-ig kötött koncessziókat. Ez okozza most a feszültséget a tengerpartokon. Az olaszországi fürdőhelyek, amelyek a SIB FIPE Confcommercio tagjai, ezért augusztus 9-én reggel 9:30-ig két órán keresztül zárva tartják a napernyőiket, és nem biztosítják a strandszolgáltatást.
Ez egy olyan gesztus, amelynek célja, hogy a maximális hatékonyságot a lehető legkisebb kényelmetlenséggel érje el, és amely a kormányzati szervek és a politikusok figyelmét is fel kívánja hívni a helyzet súlyosságára, amivel az olasz tengerparti turizmus a Bolkestein-irányelv alkalmazása miatt találhatja magát.