A kötelező visszaváltási rendszer (DRS) hivatalosan július 1-jén startol, de a gyártók már amiatt bírálják a MOL MOHU-t és az energiahivatalt, hogy a díjak költségszerkezete nem átlátható, így akár „hasraütésszerűen” dönthetnek arról, mennyit fizettetnek meg velük, a pluszköltségeket vélhetően a vásárlók állják majd.

A nagyobb boltokban már megkezdődött a begyűjtéséhez szükséges visszaváltó automaták telepítése, ezek azonban egyelőre üresek.

Az élelmiszer-gyártók féléves felkészülési időszakot kaptak arra, hogy a megfelelő kóddal és logóval lássák el a visszaváltandó csomagolásokat. A tervek szerint áprilisban érkeznek az üzletekbe az újonnan gyártott betétdíjas palackok, júliustól pedig kötelezően csak ilyenekben lehet kiszállítani az árut.

Az új italcsomagolások megvásárlásakor a termék árán felül 50 forint visszaváltási díjat kell megfizetnie a fogyasztóknak. Ezt utalvány formájában visszakaphatják, amennyiben épségben visszaviszik a palackot a visszaváltó helyre.

Az idén januártól országosan bevezették a kötelező visszaváltási rendszert, vagyis a DRS-t (Deposit Refund System). A betétdíjas termékek körébe a belföldön forgalomba hozott 0,1 – 3 literes űrtartalmú italcsomagolások – műanyag és üvegpalackok, fém italos dobozok – tartoznak. A rendelkezés nyomán a 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező lesz visszaváltó automatát üzemeltetni, országosan mintegy 5–6 ezer darab automata telepítése várható. A kisebb üzletekben a tervek szerint a kézi visszavételt is lehetővé teszik majd. A DRS-rendszer működtetését és a visszaváltó automatákat a Mol Nyrt. leányvállalata, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t biztosítja, annak nyomán, hogy tavaly a magyar állam 35 évre koncesszióba adta a hazai hulladékpiac nagy részét az olajvállalat számára.

A köztudatban az terjedt el - írja a 24.hu -, hogy a termékekért 50 forintot kell pluszban megfizetni, amit aztán visszakapunk, ez azonban nem a teljes igazság.

Az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó-automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1-8 forintos pluszköltséget ró a gyártókra

- mondta a lapnak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára.

Hozzátette:

Ezen felül a gyártóknak meg kell fizetniük a szolgáltatási díjat, amelyből a MOHU a hulladékgyűjtést-, válogatást- és hasznosítást finanszírozza.

Ez a díj fillérre megegyezik a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) díjjal, amelyet a kötelező visszaváltási rendszerben nem érintett vállalatok is megfizetnek. Ez az összeg darabonként 10-20 forint között lehet majd, attól függően, milyen a csomagolás típusa.

Ezeket az 50 forintos betétdíjon felüli tételeket a gyártók előbb-utóbb beépítik a termékek árába, amennyiben a kiskereskedők elfogadják ezt, de legalábbis törekedni fognak erre.

A DRS-rendszer költségeit úgy tudjuk megbecsülni, hogy a kibocsátott csomagolási hulladékok mennyiségét felszorozzuk a rendeletben meghatározott csatlakozási és szolgáltatási díjak összegével. A nyilvános adatok szerint ez körülbelül 25 milliárd forint lesz egész évre. Viszonyítási alapként: a visszaváltási díj bevezetése előtt ugyanezen csomagolásokra befizetendő környezetvédelmi termékdíj körülbelül 6 milliárd forint volt.

Az emelkedés tehát több, mint négyszeres

- mondta a lapnak Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója.

Mindezen túl is vannak gyártói pluszköltségek:

  • A gyártóknak kell előre megfinanszírozni a palackonként 50 forintos betétdíjat is a rendszer indulásánál. 
  • A DRS-ben érintett vállalkozások számára adminisztratív költségek és bonyolult feladatok is keletkeznek. Az összes DRS alá bevonásra kerülő termékük esetében új vonalkódra van szükségük, amihez a legtöbb esetben új csomagolást kell tervezniük. 
  • További költség, hogy a régi csomagolóanyagokat úgy kell kifuttatni, hogy ne maradjon selejt, a lehető legpontosabban kell megtervezni az átállást az új vonalkódú csomagolásokra.
  • Az új csomagolásokból ráadásul mintát kell regisztráltatni a koncessziós társaságnál, ami szintén további feladat, és költség is.

Még a kereskedőknek is kijut a pluszköltségből, mert a MOHU egységesen határozta meg a visszaváltási rendszert üzemeltetők - vagyis a kereskedők - számára fizetett úgynevezett kezelési díjat. Ennek összege,

  • gépi üzemeltetési hely esetén: 7,5 forint + áfa / palack,
  • kézi visszaváltási hely esetén: 5 forint + áfa / palack.

Ennek alapján a koncessziós társaság darabdíjat fog fizetni az üzemeltetőknek minden visszavett palack után, az ellentételezésére kínált palackonkénti 7,5 forintot azonban a kereskedelmi érdekképviseletek az egyeztetések során kevesellték, mert úgy számoltak, hogy az üzemeltetés bekerülési költsége ennek a dupláját teheti ki. Lényegében kevesebbet fognak kapni a MOHU-tól a gépek gondozásáért, mint amennyit szerettek volna.