Balázs Ottó két évtizede rendületlenül járja az olimpiákat Robur buszaival. Első útja 2004-ben Athénba vezetett, majd a pekingi, a londoni és a riói ötkarikás játékokon is végigszurkolta a magyar válogatott szereplését, idén pedig Párizsban bukkant fel.
A Robur buszok a keleti blokkban a 20. század második felének ikonikus közlekedési eszközei voltak, különösen. A Roburok Magyarországon is népszerűek voltak, a közszállítás és a speciális feladatok ellátásának elengedhetetlen részeivé váltak. Robusztus felépítésüknek, egyszerű karbantarthatóságuknak és sokoldalú felhasználhatóságuknak köszönhetően különösen elterjedtek az ország vidéki régióiban. A Szovjetunió és a KGST felbomlásakor azonban a járműgyártó cég csődbe ment.
CSAKHOGY BALÁZS OTTÓ AZON KEVESEK EGYIKE, AKIK FELÚJÍTOTTÁK A JÁRGÁNYT, ÉS A MAI NAPIG HASZNÁLJÁK AZT.
A Robur busz
A Robur, avagy a teljes nevén VEB Robur-Werke Zittau egy egykori kelet-németországi járműgyártó vállalat volt Zittauban. 1946-ban hozták létre az államosított Phänomen-Werke Gustav Hiller AG utódaként. 1948-tól a kelet-németországi (NDK) járműipart összefogó Járműgyártó Iparszövetség (IFA) részeként működött. Mint járműgyártó 1991-ben megszűnt, 1995 óta alkatrészgyártó vállalattá alakult. A cég nem sokkal a rendszerváltás után, 1991-ben ment csődbe, mint járműgyártó, de 1995-ben teherautó-alkatrészgyártóként ismét megjelent, ekkor már Robur-Fahrzeug-Engineering- Zittau GmbH néven.
Olimpiától olimpiáig
Az expedíció-hős gyermekkorában szeretett bele a Robur járgányokba, amikor is ezzel a típusú busszal szállították be a péceli szaloncukorgyárba csomagolni. Katonai szolgálatát követően 2003-ban meg is vásárolta élete első szocialista múltat idéző járművét, egy évvel később pedig már a felújított, piros-fehér-zöldre festett 21 személyes járgánnyal vette célba az athéni olimpiát. Akkoriban felvette a kapcsolatot a magyar szurkolók táboroztatását bonyolító Pegazus Tours-szal, és a céggel kötött szerződésnek köszönhetően, a Danubius Roadshow Karaván keretében az olimpia látogatásáért cserébe egy 4 ezer kilométeres magyarországi turné során vállalta a pekingi ötkarikás játékok népszerűsítését a szurkolók körében. Akkoriban a projektben részt vevő roburosok számos településre vitték a játékok hírét, eseményeket rendeztek, szórólapot osztogattak.
A 2012-es londoni, majd a 2016-os riói olimpia végigszurkolását követően Pekinget már egy lakóautónak átalakított, 8 személyes, hálóágyakkal és hűtőszekrénnyel felszerelt, minden kihívásnak megfelelő terep-Roburral célozták meg, amivel teljesen önellátóan tudtak közlekedni.
Ez volt a roburos leghosszabb útja, 2008 júniusától, októberig 111 napig tartott, 25 000 kilométeren át rótta az ázsiai utakat.
Balázs Ottó szurkoló szerint az idei párizsi olimpia közösségi hangulata a közelébe sem ér az athéni vagy a pekingi ötkarikás játékokon tapasztaltaknak. Két napra érkeztek a francia fővárosba, először a magyar-spanyol vízilabda meccsre, de utólag még ennyi időt is soknak tartottak, és az árakkal nem voltak megelégedve, ugyanis
MÍG PEKINGBEN 6 EZER FORINT VOLT A BEUGRÓ A VÍZILABDA DÖNTŐRE, ADDIG PÁRIZSBAN MÁR 500 EURÓ (KÖZEL 200 000 FORINT) KÖRÜL MOZGOTT A JEGYÁR.
„Ezt volt az az olimpia, amit kötelezően le kellett tudni”– fogalmazott a roburos, aki már a 2028-as los angelesi olimpiára készül.
Strapabíró de csigalassú járgány
A Robur buszok masszívak, illetve mechanikai szempontból egyszerűek, a javításuk és karbantartásuk viszonylag könnyű azok számára, akik rendelkeztek alapvető gépjármű-szerelői ismeretekkel.
A jármű hátránya viszont az, hogy a buszok már a 90-es években is technológiailag elmaradottnak számítottak a nyugat-európai, amerikai gyártmányokhoz képest. Az alacsony teljesítményű motorok és az egyszerű hajtáslánc korlátozta a járművek sebességét és hatékonyságát, így a Robur buszok maximális sebessége viszonylag alacsony, 75-80 km/óra.
Ezen felül a rendszerváltás után nehezebb lett a buszok fenntartása, mivel már alig lehet hozzájuk alkatrészeket beszerezni, illetve szakembereket találni, vagyis a felújítás egyre költségesebbé válik. Van még egy hátrányuk, tudniillik az, hogy a léghűtéses motor miatt rendkívül hangosak ezek a járgányok.
Horribilis összeg a felújítás
Balázs Ottó konkrétan 2007-ben kezdte meg a busza felújítást, és az egyéves munkája mintegy 4-6 millió forintjába került már akkor. Szerinte már nem éri meg belevágni ebbe a bizniszbe, igaz, sosem bánja meg, mert feledhetetlen élményt adott számára.
Idén egy 5 ezer kilométeres túra részeként érintette családjával a párizsi olimpiát: Ausztrián, Németországon, Franciaországon, Luxemburgon, Belgiumon, Svájcon, Liechtensteinen és Olaszországon át Horvátországba vezetett az útjuk, most pedig az Isztriai félszigeten tartanak pár napos pihenőt.